Miskolci jogászélet, 1934 (10. évfolyam 1-10. szám)

1934 / 9-10. szám - A kisebbségi szerződések létrejövetele a párisi békekonferencián

(&7) MISKOLCI JOGÁSZÍiLET 5 vallásos intézményeket alapíthassanak, vezethessenek és ellenőrizhessenek; minden nemzeti kisebbségnek említett intézményeik fenntartására az állami, vármegyei és községi költségvetési tételekből a népességük számával arányos összegeket kell rendelkezésre bocsátani; elismerendő a kisebbségeknek az a joga, hogy tagjaikra közadójellegü illetékeket vethetnek ki, biztosítani kell a kisebbségek számára aránylagos képviseletet a törvényhozásban, a vármegyei és községi autonómiákban; végül kéri elismerni a zsidóságot, mint „nemzeti kisebbséget" (minorité nationale). Mindezeknek a rendelkezéseknek integráns részét kell alkotniok az illető államok alkotmányának s ezekkel szemben semmiféle törvény, rendelet vagy hivatalos intézkedés nem lehet érvényes és e rendelkezések nem is változtathatók meg a Nemzetek Szövetsége hozzájárulása nélkül. Ezzel az emlékirattal egyidőben azonban azonkívül egy másik memorandumot is átnyújtottak, amely egyes a zsidóságot speciálisan érintő kérdések rendezésére vonatkozott. I A szerződéstervezet tárgyalása. Commisiónk május 21-én készült el az első tervezettel, amelyet már másnap átnyújtottak a lengyel és német delegatioknak. E tervezeten később nagyobb mértékű változtatást már nem is eszközöltek, úgy, hogy csekély módosítással ez lett a későbbi ú. n. kisebbségi szerződések végleges szövege. Németország május 29-én felelt az előzetes szerződéstervezetre, amelyben keveselvén a Lengyelország által a kisebbségvédelemre vonatkozóan teendő ígéretet, sürgette, hogy nemzeti, kataszter alapján kulturális autonómiát biztosítsanak a kisebbségeknek, amikor is Németország hajlandó a területén élő idegen kisebbségeknek ugyanezt a jogot biztosítani. A főhatalmak június 16-i válaszjegyzéke visszautasította ugyan ezt a javaslatot, de megnyugtatta Németországot olyan irányban, hogy azok a rendelkezések, melyek a kisebbségek védelmére szolgálnak, a Nemzetek Szövetsége védelme alá helyeztetnek. Ez volt az első ígéret, amely a kisebbségi jogvédelem legfőbb őreként a Nemzetek Szövetségét jelölte meg. t Egész természetesnek tűnhetik fel előttünk, hogy a kisebbségi bizottság tervezetét az új és megnagyobbodott államok nem vették megnyugvással tudomásul, hanem igyekeztek azok rendelkezései, sőt az egész szerződés ellen minden erejüket kifejtve harcolni. A Commission des nouveaux Etats et de la protection des Minorités tervezete május 31-én került a békekonferencia plenáris ülése elé, az Ausztriával való békeszerződés tervezetével kapcsolatosan, amelynek egyes szakaszai Komániát és Jugoszláviát, valamint Csehszlovákiát kötelezték a kisebbségi jogok biztosításának előzetes elfogadására. Itt Bratianu, — aki különben már május > 27-én írásban közölte a bizottsággal, hogy csak akkor hajlandó elfogadni a tervezett kötelezettségeket, ha azokat az összes tagállamok kötelezőnek ismerik el magukra nézve és arra is utalt, miszerint már az ú. n. „gyulafehérvári határozatokkal" igen széles mederben bizosították a kisebbségek politikai és vallási jogait, — most nagy beszédben utasította vissza ezt a — szerinte — Romániára „megalázó és egyoldalú" rendelkezést; Paderevrszki lengyel kormányelnök deklarációjában pedig kijelentette, hogy Lengyelország hajlandó ugyan a szerződést aláírni, de csak ha az összes többi államokat is kötelezni fogják a rendelkezések. Csehország képviselője feltétel nélkül, Trumbics szerb képviselő csak azzal a kikötéssel fogadta el a tervezetet, hogy csak a most, „1913 után" Szerbiához csatolandó területekre lesznek érvényesek e rendelkezések (tehát a Balkánháborúban szerzett macedón területekre nézve nem.) Wilson hatalmas beszédben válaszolt a felszólalóknak, kifejtve, hogy a világbékének és annak, hogy jövőre minden háborús veszedelmet és egyéb zavart kiküszöböljenek, feltétele, hogy a területeket a néprokonság és a népek akarata szerint oszszák meg. I Mivel azonban a főhatalmak nemcsak a határok megvonásával, hanem egyébként is garantálni kívánják a béke fenntartását, joguk van meghatározni azokat a feltételeket, amelyeket ők szükségesnek tartanak a háborúk okainak kiküszöbölésére. Ilyen békebiztosító rendelkezés a kisebbségi szerződés is. A Clémenceau-levél. A bizottság tervezetének ugyanekkor benyújtott lengyel ellenjavaslatát a konferencia aprólékosan megvizsgálta, de csak egész jelentéktelen változtatásokat volt hajlandó a tervezeten eszközölni és e felfogását június 24-én a főtanács elnökének, Clemenceau-nak aláírásával ellátott levélben közölte a lengyelekkel. Ez a levél egyik legfontosabb dokumentum a kisebbségi szerződések lé trejöv ételének magyarázatához. Ebben a levélben fejti ki ugyanis Clemenceau azokat a megoldásokat, amelyek a , nagyhatalmak szempontjából szükségessé tették e szerződések létrejövetelét. Utal arra, hogy ez a föltételszabás nem valami új eljárás eredménye a nemzetközi jogban, mert hiszen számtalan előzetes példa után legutóbb a berlini kongresszus, amikor Szerbia, Montenegró és Románia szuverénitását és függetlenségét elismerte, ugyancsak kikötésekkel élt, mégpedig akkor a vallásszabadság nagy elvi szempontjai szerint szövegezte meg azokat. Másodszor: a főhatalmak azok, akik áldozataik és eredményeik alapján elhatározták, hogy visszaállítják Lengyeiország függetlenségét, az ő joguk és föladatuk tehát, hogy a jövőre biztosítsák is e területek birtoklásának biztonságát és egyúttal az új Lengyelország egész lakosságának ünnepélyesen jogvédelmet is biztosítsanak, bármilyen változások történjenek is később a lengyel alkotmányban. Harmadszor: a változás az előző szerződésekkel szemben mindössze annyi, hogy a Nemzetek Szövetsége fogja vállalni és ezáltal a védelem a politika teréről a jogélet területére kerül át, ami által egyrészt megkönnyíttetik a hasonló intézkedések pártatlansága, másrészt ugyanakkor elkerülik, hogy egyes hatalmak Lengyelország belügyeibe avatkozzanak bele. Negyedszer: a csak a szabad vallásgyakorlás biztosítása helyett új szakaszok is iktattattak be azon fajok nyelvének biztosítására, melyek egy tőlük idegen népi többségi államba kerültek át. Reméli a főtanács, hogy ezek a népek új helyzetükkel sokkal könnyebben megbarátkoznak, hogy ha már kezdettől fogva tudják, miszerint minden igazságtalan bánásmód'és elnyomás ellen \a szükséges védelemben fogják őket részesíteni. Sőt remélhető, hogy maga e garancia létezésének híre már hatásosan elősegíti a népek közötti megbékülést, amelyet annyira óhajtunk. Lengyelország miniszterelnöke két nap múlva be is jelentette, hogy kész aláírni a szerződést, ami