Miskolci jogászélet, 1934 (10. évfolyam 1-10. szám)

1934 / 7-8. szám - A Szovjetunió polgári perjogának alapvonalai. 2. r.

Í4 MISKOLCI JOGÁSZÉLEÍ (58) Az esküt az egész Szovjetunió területén minden 'Lc.viiiieLuen eltörölték. EnneK megfelelően a poig. peiuen sem alkalmazható. Éppen ugy nincs helye a lel, mint a tanuk, vagy szakértők, megesketésének. Mindazonáltal a hamis tanúvallomás a szovjet jog szerint is büntetendő25) és a kihallgatáskor ez irányban figyelmeztetés is történik. A tanuzás közpolgári kötelesség itt is. Megtagadása pénzbírságot von maga után. Ha a tanú az ügyben érdekelt, a bíróság a vallomás megtétele alól ielmentheti. A tanúvallomást senki sem tagadhatja meg, csak abban az esetben, ha az állami, vagy szolgálati titok felfedezésével járna. (Vagyis személyes okokból nem tagadható meg a tanuzás.) A szakértőt a bíróság nevezi ki, de más (több) szakértőt is lehet alkalmazni. Véleményét vagy írásban, vagy szóval terjeszti elő. Utóbbi esetben jegyzőkönyvbe veszik a meghallgatás eredményét. Az okiratokat, bárkinél is vannak azok, a bíróság felszólítására eredetiben bírság terhe mellett be kell mutatni. Az érdekelt féllel szemben kártérítési kötelezettsége keletkezhetik a vonakodónak. A többi bizonyítéknál csak annak az okiratnak van erósebb bizonyító ereje, amelyet törvényes intézkedés ilyennel felruház. A bírói szemléről szintén jegyzőkönyvet kell felvenni. A felek jelenléte a szemlén megengedett. Ami a külföldi jog bizonyítékait illeti, a Szovjetunióban a territorialitás elve uralkodik, ami a lex fari alkalmazását jelenti. Mégis külföldön készült okiratok tekintetében a külföldi jog irányadó. (7. §.) Egyéb eseteknél a bíróság felvilágosításért a külügyi népbiztossághoz fordulhat. (8. §.) Ennek a nyilatkozata azonban nem kötelező. Bizonyíték biztosításának (előzetes bizonyítás felrétele) helye van a bizonyíték veszendősége miatt vagy későbbi felhasználhatósága megnehezülésének veszélye esetén, úgy a per előtt,, mint a per alatt. Per előtt az állami jegyző, per alatt a bizonyíték fekvése szerinti népbíróság foganatosítja az előzetes bizonyítási felvételt. A külföldi jogsegélyre nagyobb részt vonatkozz nak (és pedig a már felsorolt nemzetközi szerződésekre is!) a kézbesítésnél elmondottak. A mulasztás. A szovjet per a szóbeli tárgyaláson nem ismeri a mulasztást a nyugati per jogok által konstruált értelemben. Arról már történt .iie&em'tkezés, hogy a felek meg nem jelenése a tárgyalás megtartását nem akadályozza és a felek (fél) távolmaradására tekintet nélkül a bíróság az ügyben rendes végítéletet (tehát nem mulasztási ítéletet!) hozhat, amely ellen csak a rendes jogorvoslati úton lehet védekezni. (98—100. §§.) A meg nem jelent hátrányára semmilyen vélelem nem áll fenn. Jogorvoslat esetén azonban, miután a szovjet rendes jogorvoslat a „kasszáció" rendszerén nyugszik, csak akkor nem lesz a fél helyzete reménytelen, ha a bíróság eljárása tekintetében „error in iure" fennforgására hivatkozhatok, mert az „error in facto" létezése elégtelen. Épp ezért helyesebb szabályozást ad az ukrán Pp. 234. §-a, amely ilyen mulasztás esetén két héten belül a kézbesítéstől számítva, ellentmondásszerű jogorvoslatot enged 2S) L. az OSzFSzK Btk.-ének 95 J-át. ban figyelmeztetés is történik. meg. Természetesen, ha a bíróság a felek személyes megjelenését szükségesnek tartja, akkor a tárgyalást új terminus kitűzése mellett elnapolhatja. Az ítélet. A szovjet peres eljárásában az ítéletet illetően a ne nitra petitum elv nem érvényesül. A szovjet ouo nincs a lelek kérelmeihez kötve, azoktól eltemet; soi a kereseti Kérelmet meghaladóan esetleg magasabb erteket, vagy valamely mas dolgot ítélhet meg, mint amit a fél kért. A törvény eziranyú túlzásait a gyakorlat igyekszik kiegyensúlyozni a petitumtól való elterés natárainak a megvonása által. Bizonyos esetekben (pl. valamely dolog átadásánál) a teljesítésre a Diroság nataridot szabhat ;-") soi nzetési halasztás szerű natáridoket is aühat. Popov a szovjet Pp. 180. §-ának interpretálása útján arra a megállapítási a jut, hogy az ítélet csaK valamely vagyon (vagyon resz) in natura való átadására, vagy pedig Dizonyos (jog)cselekmenyeK (nyilatkozatok) megtételének kötelezésére szolhat. Ezzel szemben a törvény végrehajtási szabályai kozt van egy rendelKezés, amely vagyon (vagyon rész) eladását nyilvános árverés utján, mint a pénzkövetelések realizálásának eszközét, írja elő. Szerinte tehát a szovjet perjogban csupán most vázolt irányú marasztalások foghatnak helyt.27) A szovjet Pp.-nek érdekes intézménye az az eljárás, amely útján a leiek, vagy a végrehajtó határíaohoz való kötöttség nélkül kérhetik a per bírósagától az ítélet interpretálását, ami szóbeli tárgyaláson a lelek meghallgatása mellett történik. Az ítélet magyarázata sohasem vezethet az ítélet megváltoztatására. Ha ezen eljárás keretén belül a fél kérelme burkoltan mégis erre irányulna, ilyenkor a kérelmet rendes jogorvoslati kérelemként kell kezelni, ha pedig a bíróság lépné túl az ítélet interpretálását, akkor ez jogorvoslati alapul szolgál. Az alaki jogerő a semmiségi panasz (Kassationsbeschwerde) benyújtására nyitva álló törv. határiu. letelte után áll be. Az anyagi jogerő problémájáról teljesen hallgat a törvény. A status pereknél az alapelv, hogy az ítélet inter omnes facit ius, míg egyébként az inter partes elv látszik érvényesülni. Bár törvényes rendelkezés nincs, a gyakorlat természetesnek veszi, hogy a res iudicata ugyanazon felek közt többé per tárgyává nem tehető, bizonyos visszatérő szolgáltatásokat tá;'gyazó perek kivételezel, ahol változott viszonyok esetén ennek is helyi lehet. Az ítéletet szavazattöbbséggel hozzák. A tanácskozás szabályként zárt, az ítélet kihirdetése mindig nyilvános. Indokolási kötelezettség áll fenn. Különvélemény adható. Az ítéletet mindegyik bíró aláírja. Az akadályozott helyett az elnök ír alá. 26) Az ítéletben a 15 napos teljesítési határidő szabályktinti 'kimondása — úgyszólván — csak a niagy. Pp. specialitása, amiben kétség kívül belső logikai ellentét húzódik meg. (A bíró kimondja, hogy a követelés rég lejárt és mindamel. lett a kötelezettelek csak azt hagyja meg, hogy bizonyos idő elmultával teljesítse kötelességét!) E kérdés bővebb fejtegetése megtalálható a szerző: „A moratóriumról általában és az egyéni moratóriumról" c. munkájában. 1933. Miskolci Jogászélet Könyvtára 94. sz., 17. o. és az azt követők. 27) Popov i. m. 907. o.