Miskolci jogászélet, 1934 (10. évfolyam 1-10. szám)

1934 / 1-2. szám - Maléter István, 1870-1933

Tizedik évfolyam. I—2. szám. Miskolc, 1934 január-február MISKOLCI JOGASZELET IOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KÖZLÖNY A MISKOLCI EV. JOGAKADÉMIA HIVATALOS LAPJA MEGJELEN HAVONTA EGYSZER július és augusztus kivételével. Szerkesztőség és kiadóhivatal s Jogakadémia, Miskolc, Horthy Miklóstér FELELŐS ÍZERKESZTŐ : DR- SZONTAGH VILMOS jogakadémiai ny. r. tanár, egyetemi m. tanár ELŐFIZETÉSI DIJs Egész évre 7 pengő, félévre 3'50 pengő. Egyes szám ára 1'— pengő. TARTALOMJEGYZÉK: Zsedényi Béla dr. jogakad. ny. r. tanár, egyet. m. tanár: Maiéter István. 1870—1933. — Bruckner Győző dr. jogakad. ny. r. tanár, egyet. m. tanár: Az ősmagyar jogélet. — Szontagh Vilmos dr. jogakad. ny. r. tanár, egyet. m. tanár: A legitimizmus elméleti szempontból. — Jeney B.'la dr.: Mikor foghat helyt a perköltségekben való egyetemleges marasztalás. — KÖNYVSZEMLE: Sztehlo Zoltán dr.: Dr. Szilasi Pázmány Zoltán: Ujabb adatok a papyrologiához. Maléfer István 1870-1933. Volt e századfordulón egy időszak, két-három évtized mindössze, amelyben Páris szelleme s vonzóereje a magyar ifjúság egy részére erős befolyást gyakorolt. Más korszakokban is fennállottak e kapcsolatok s a francia szellem nyomait fel lehetett fedezni csaknem mindenkor a magyar életben is. Ezekben a tizedekben azonban elmélyült, kiszélesedett e behatás s divattá vált, hogy az ifjúság Párisban csiszolja ki a szellemét s honi műveltségét a francia kultúra légkörében is megfürdözve, abból merítsen életpályájára könnyed eszközöket, gazdagabb inspirációt s ha lehet, komoly tanulmányait is ott pallérozza ki. Jelentkezett aztán e behatás a politikában, a művészetekben, sőt mértékletesen a tudományban is. A politikai szellem behatása sajnos kosántsem volt eléggé alkalmas arra, hogy a kölcsönös rokonszenv szálaival fűzze s egyeztesse össze a Quai d' Orsay külpolitikai ítéleteit, terveit s a dunaparti parlament önfeledkező álmadozásait. A hazai liberalizmusban azonban mégis csak szította a tüzet, a radikalizmusnak is gyújtó szikrákat küldött és így segítet felnevelkedésében s kiterebélyesedésében a hazai Part pour l'art liberalizmusnak s bábáskodott egyben a magyar l'art pour l'art radikalizmus megszületésénél is. így élt és maradhatott hosszú ideig életben, még ha hamis vágányokon futott is, Magyarországon e két irányzat, gyökértelenül és céltalanul. A művészetek különböző ágaiban érvényesült e korban a francia szellemi behatás a legerősebb energiákkal. Kivétel ezen a területen alig akad. Legfeljebb némi időbeli eltérés avagy sorrendi kérdés volna feljegyezhető. Irodalmunkban és festőművészetünkben kétségtelenül ekkor s ezekből a megfogant alkotásokból rügyeznek s bimbóznak ki az új utakra vezető erők s előretörésük, előbb vagy utóbb, a művészetek csaknem minden ágában győzelemre érett. A magyar tudományos élet viselkedett aránylag a legnagyobb tartózkodással a francia szellem inspirativ erejével szemben. Tudományunk nem tudott s nem is akart leszakadni a germán tudomány emlőiről. Vascsizmáiba viszont sohasem öltözködött és a germán anyatejet már eleve friss, fűszeres magyar táplálékkal vegyítette. A francia szellemi behatás tehát e téren leginkább csakis a tudományos stílus és módszerek kiíinomításában és az európai látókör kiszélesítésében jelentkezett. A Montmartre és a Montparnasse eme'lett kétségtelenül sokkalta eiősebb feszültségű ii spiratí. energiákat sugározták át a magyar életbe, mint a Sorbonne. A Quartier Latin szabad szelleme s romantikus bűbáj a pedig a Sorbonne hallgatóinak szívébe is örökké felejthetetlen reminiszcenciákat, lelkükbe sohasem szunnyadó tüzeket loptak. Stílusérzésüket kicsiszolták, életstílusukat a bohémia felé terelték s fantáziájukat ingerlő magvakkal termékenyítették meg. i Ebben a korban s ezek alatt a hatások alatt élt kint Párisban s hallgatta a Sorbonne előadásait Maiéter István is. Előbb, mint fiatal egyetemi hallgató, aki akkoriban Párist művészeti érdeklődésének kielégítése s jogi képzettségének kimélyítése céljából kereste fel, utóbb pedig, meglett férfi korában, mint a tudományok jeles műkedvelője s máris nemes veretű „literary gentleman". Páris nem volt az egyedüli, csupán az egyik, bár többszörösen visszatérő, stációja külföldi mélyreható tanulmányainak. De Páris volt mégis a legjelentékenyebb hatású, leginkább elhatározó jelentőségű valamennyi között. Különös, dúsan levelező s színes pompában virágzó életfája igen sokfelé ágazó s terebélyesedő gyökerekkel táplálkozott, de legerősebb gyökérszálait mégis a szajnaparti kőkockák repedései között eresztette le. Innen szívta magába a legdúsabb erejű életnedveket s ezek fakasztották s színezték ki virágait is. Gyümölcseiben nem volt gazdag és bőven termő, de virágzásában mindég friss, tavaszi pompába öltözködött ez az életfa. Közvetlenül elköltözése előtt, még hatvannegyedik életévében is épúgy, mint ahogy hajdan, negyven évvel ezelőtt. Szelleme, modora, eloquenciája, mélyrelátó szeme, ötletes, színes asszociációi, csapongó fantáziája s általános műveltségének minden vonatkozásban európai magaslatú színvonala e