Miskolci jogászélet, 1934 (10. évfolyam 1-10. szám)

1934 / 1-2. szám - Maléter István, 1870-1933

2 MISKOLCI JOGÁSZÉLET (2) francia szellemi behatásokban nyerte eredőjét. Tipikus, üe sajátos egyéniségénél fogva, egyben különÓ3 képviselője volt e behatásokra erősen reagáló s azokat megrs a magyar bölcső és a magyar íöld, a magyar öromÖK és magyar szomorúságon: adottságaival, vergődve és vajúdva összeolvasztó, orökke magyar léleknek. / Regi felvidéki nemes és neves evangélikus családból származott különben Maiéter István dr. A család fészke a kis gömörmegyei város, Jolsva volt. De atyja még fiatalabb éveiben Pécsre került, ott folytatott ügyvédi gyakorlatot s szerzett nevet, tekintélyt magának. Itt született fia, Maiéter István is, 187Uben. Középiskoláit a pozsonyi ev. lyceumban végezte s eredetileg építészmérnöknek készült. Hajlamai azonbanban, kialakulván, a jogtudományok telé vonzották. Előbb a pécsi jogakadémián, később a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen hallgatta a jogot s ez utóbbin szerzett államtudományi doktorátust is. | E doktori diploma azonban széleskörű és mélyjáratú tanulmányai közben csak formaszerü állomást jelentett. Szerencsés anyagi körülményei lehetővé tették, hogy intelligenciáját tovább is pallérozhassa, tanulmányait újabb s gazdag forrásokkal bővíthesse ki. Bőséges nyelvismeretre tett szert mindenekelőtte s utána többéves külföldi tanulmányútra indult. Páris és Franciaország volt ifjabb kori tanulmányainak centruma, de komoly stúdiumokat végzett ugyanekkor Ausztriában, Németországban és Angliában is. Külföldi útjáról hazatérve mintegy másfél évtizedig tartott az az időszak, amelyről, Maiéter István tudományos életpályájára vonatkozólag, r;ncs semmi feljegyezhető konkrét adat. A szerencsés körűimé nvek által biztosított vagyoni függetlenséget felhasználva, kedvteléseinek áldozott s kora ifjúságában jelentkező tudományos hajlamait, a felgyűlt szuggesztív benyomások hatása alatt, továbbra is nevelgette. Környezete és ismerősei ilykép máris a magántudóst ismerték fel benne, amidőn második, nasv. kétéves tanulmányútjára, érett férfikorában, 1908ban indult el. Utja most már rendszeresen felépített tanulmányi tervezeten alapult s most is Páris fele vezetett legelőször. A Sorbonne-ra rendes hallgatóként iratkozott be s Dumas, Lévy-Brüll, Bouglé, Croiset és Durkheim professzorok előadásait látogatta. De beiratkozott az Ecole libre des sciences politiques-bsi. résztvett a Collége libre des Scienses, az École des Hautes Études Social és a Collége de Francé előadásain s az ezeken rendezett tudományos kurzusokon is. Ez utóbbin hallgatta az akkori tudományos világ két lángelméjét, Loisyt és Bergsont és különösen Loisy tett reá, vallástörténelmi rendszerével, kriticizmusával és francia modernizmusával maradandó hatást. Loisyt épen ebben az időben excommunikálta a római szentszék s előadásait, melyeknek Maiéter szorgalmas hallgatója volt, a Collége de France-on, a francia kormány által felállított tanszéken, hirdette meg. Komoly hatással volt reá azonban a kor legjelesebb filozófusa, Bergson is, aki a metafizikát, mint tudományt, újjáteremtette, közelebbhozta Kant. Fichte és Schelling filozófiai rendszeréhez s egyúttal az újabb filozófiai miszticizmusnak is egyik úttörője volt. Párisi stúdiumai után Maiéter, ugyancsak tanulmányi célból, néhány hónapot Angliában és Skóciában töltött, Majd Németországban folytatta tanulmányait, a berlini egyetem filozófiai, közgazdasági és politikai fakultásain. De hallgatta közben Sombartot is, aki a berlini kereskedelmi főiskolán tartotta nemzetgazdasági és gazdaságtörténeti előadásait. E második nagyobb külföldi útjáról hazatérve, tanulmányainak gyümölcseit több kisebb-nagyobb dolgozatában bocsátotta közre, amelyekre a tudományos világ is felfigyelt. Legelső munkája „Abbé Loisy" címet viseli s Loisy abbé vallástörténeti rendszerét tárja az olvasó elé. Előadja benne Loisy abbé nagy vitáját is Harnack-ka\, a berlini egyetem hírneves egyháztörténészével, amelyben Harnack az evangéliumi egyszerűséghez való visszatérést követelte, hirdetvén, hogy az Evangélium az abszolút tökélyt képviseli és az ideálokat inkább a múltban kell keresni, Loisy szerint pedig a cél a jövő fejlődésében keresendő Í: reménységeinket is csak abban találhatjuk fel. P>ehatóan ismerteti Maiéter e tanulmányában Loisy főművét, a „Les Evangiles Synoptiques"-t is és a tudományos kritika egyik legszebb alkotásának nevezi. Eooen az időben indul el Maleter István proieszszori paiyaiutasa is. Venia legenait nyer lyiu-oen az eperjesi ev. .Kollégium jogaKauemiajaii, amennyiben a kollégium íennnatosaga a jogakadémia magántanárává választja meg. th mmosegeoen az íyio—11. tanévtől kezave az államtudományok targyKoreaoi vett specialKollegiumokat tartott, de már ugyaneooen az esziendoDen az Angliában tartozKodo Üretcy ist\an proiesszor jogbölcseleti előadásait is helyettesítette. E kapcsolata a jogakadémiával csakhamar meg szorosaubra luzodott. tiez ívnnalynak a kolozsvári egyetem tanárává történt kinevezésével megüresedett a jogakadémia közjog-, politikai és nemzetközi jog tanszeKe s e tanszeKie, nyilvános rendkívüli tanárkent a Kollégium igazgató választmánya, li)l4 lebruar 1-ével, Maiéter Istvánt választotta meg. Két évvel kesobb nyilvános rendes tanárra lepett elo s ebben a minőségben töltötte be tanszékét egeszén 1919ig, amikor is a jogakadémia, Eperjes cseh megszállása következtében, menekülni volt kénytelen és Miskolcra költözött. I Tényleges, nyilvános jogtanárként tehát mindössze hat esztendőn keresztül működött Maiéter István. Ez alatt az idő alatt azonban a jogakadémia egyik legerősebb oszlopa volt. Neve s tudása széles körökben vált ismeretessé s főiskolai előadásait, melyekben csillogó szellemét s magas színvonalú műveltségét gazdagon sugározta ki, a hallgatóság mindenkor felcsigázott érdeklődéssel látogatta. Munkássága teret nyert, befolyása pedig érvényesült eközben magának az ősi Kollégiumnak életében is s az 1916—17. tanévben ő volt a Kollégium rektora és tanévnyitó beszédében ő méltatta ekkor a Kollégium megalapításának 250. évfordulóját is. i A cseh megszállás elől Miskolcra menekült jogakadémiát azonban, — bárha tanszéke egészen 1925ig részére nyitva s betöltetlenül maradt, újabb őrhelyére nem követett már. Családi és anyagi körülményei az elszakított Felvidékhez, Kassához és Eperjeshez kötötték, ahonnan nem tudott többé elszakadni. Profeszori működése tehát 1919-el lezárult tulajdonképen s csupán epilógus e vonalon, hogy a prágai csehszlovák iskolaügyi miniszter megbízása folytán, a kassai jogakadémián is tartott még ezután, a jogakadémia megszűnéséig és helyettesítésképen, előadásokat. > Politikai, irodalmi és tudományos munkássága és érdeklődése azonban az összeomlással természetesen még korántsem szakadt meg. Az elszakított Fel-