Miskolci jogászélet, 1934 (10. évfolyam 1-10. szám)

1934 / 1-2. szám - A legitimizmus elméleti szempontból

(7) MISKOLCI JOGÁSZÉLET 7 közben a leány atyja bevezeti a vőlegény apját házába, mindent számbavesz, amije van, menyét-, hód-, evet-, nyest-, és rókaprémekben, ... itt szöveghiány van, — és kiválaszt belőle tíz prémet, egyenletesen összegöngyölgeti és a vőlegény atyjának lovára köti és hazaküldi őt. A vőlegény megküldi azután a menyasszonyért megállapított lovakból, pénzből és áruból álló kalimot és azután elviszik a nőt az ő házába."'-) A régi magyar házasságkötési jog tanúsága szerint a nő atyjának, vagy a család-atyai hatalmat gyakorlónak hatalma alatt áll, mert az állapítja meg a vételárat (kálim) és az adja el őt. De a vőlegény sen; bír onjogusággal és mert nincs saját vagyona, azéri atyja fizeti meg a kalimot és ő köti meg a szerződést, a nőt az vásárolja meg birtokosától. A házasságkötésnél tehát a döntő szó mindig a családfőé volt. A házasságkötés, Gardizi előadása szerint, két jogügyiéiből állott: az egyik az adásvételi szerződés megkötése, a nő kalimjának lefizetése és a másik a megvásárolt nőnek kiadása, a vőlegény házába vitele. (Traditio puellae.) A házasságkötésnek adásvételi jellegét egyébiránt nyelvünk egyes szavai és kitételei, mint elad ' leány, vőlegény (vevőlegény), ara = áru, leányvásár is igazolják. Sőt a hölgy szó, mely hermelint is jelentett, egyúttal a nőért adott vételárnak is a kifejezője.13) Régi magyar nőnevek mint a Neste és Nuszt ? nyest és nyusztból származnak14) és a nő áru mivoltára emlékeztetnek. i Továbbá a hölgymenyét, menyétasszony, meny, — menyasszony, menyegző szavak a menyét szóval van( nak összefüggésben,11"') és e nőelnevezések a menyétprémekre, mint egykor a nőért fizetett vételárak jogi Vnlékeire figyelmeztetnek bennünket. v A nő pontos vételárát Gardizi nem említi, Tagányi K. arra következtet.1") mivel a nő vérdíja Szent István törvényei szerint 100 tinó volt és a vérdíjrendszert a magvarok Hóman Bálint kutatásai szerint „ősi hazájukból hozták magukkal",17) a kálim 100 tinó vagy annak megfelelő egyenértékű számú ló. vagy pénz, vagy más áru lehetett. Ha Tagányi számításai helytállók, az esetben a menyasszony atyjától a vőlegény atyjának átadott prémek, amelyek a menyasszony hozományának, vagy egyesek szerint hitbérének is tekinthetők, a kálimnak épen 10%-át tennék ki. ' i A házassági szerződés megkötése és a leány kiadása után a nő urának családjába lépett és özvegysége esetén is annak hatalma alatt állott. A családfő, akinek hatalma uralmi természetű volt, rendelkezett vele és férjhez kényszeríthette az özvegyet egykori urának sógorához, esetleg a család valamelyik férfirokonához. A levirátusi intézmény, mely az özvegynek újbóli férjhezmenetelét kikényszeríthette és más népeknél is meglehetősen általánosan elterjedt volt (osztják, szamojéd, kirgiz, tatár, kalmük stb),18) nálunk is kimutatható. ") Ta<ránvi K. A Tiazai élő jogszokások gyűjtéséről. Etbnographia. XXVIII. 201—202. II. és 1. Tagányi fordítását: Lebomló Beehtsgewohnheiten stb. művében. 34. 1. ™) Z. Gombocz: Die Bulgariscb—Tiirkischen Lehnwörter in der Ungarischen Spratíbe. Helsinki, 1912. 32. lap. 11) Magyar Nyelv. 1915. évf. 385—87. lap. ,5) Tagányi i. ni. 39. lap ") Tagányi i. m. 38. 1. ") Hóman B. Magyar pénztörténet. Bpest, 1916. 157— 161. lap. 1S) Tagányi i. m, 45. lap. Az intézmény elnevezését a héberből vette. Levir alatt értjük az elhalt férj testvérét.1") A levirátus azonban korántsem a héber jog sajátsága, mert feltalálható Afrikában, Polynesiában és Amerikában egyaránt.2") A levirátusi intézményt nálunk csak törvényes intézkedés küszöbölhette ki hosszú fejlődés folyamán. Szent István elrendelte volt első dekrétumának 26. §-ában, hogy az özvegy újabb házasságra nem kényszeríthető. Majd ugyané dekrétum 30. §ában kimondja, hogy ha a nő férje külföldre szökött, senkise kényszeríthesse a nőt arra, hogy újból férjhez menjen. i Ezek az idézett törvények is bizonyítják, hogy a levirátusi intézmény nálunk régi jogszokáson alapult és hogy a nő mindig urának, illetve ura családjának hatalma alatt állott. Ezt az uralmi jogi viszonyt igazolja a nyelvünk is, amennyiben a nő férjének bátyját „nagyobbik" és öccsét „kisebbik urának" nevezte. . i Bruckner Győző dr. A legitimizmus elméleti szempontból (Alkotmányjogi dogmatikai fejtegetések a törvény érvényessége és a jogfolytonosság kérdéseben.) Amikor a nemzetgyűlés 1921-ben, a győztes hatalmak követelésének eleget tenni kényszerülve, — bár tagjai, és illetve a nemzet egy részének jogi és politikai meggyőződésével különben egyezőleg - - meghozta a Habsburgokat a magyar tróntól megfosztó azon évi XLVII. törvénycikket, a magyar társadalom ezzel nem egyező felfogású része megmozdúit erre a törvényhozási aktusra s felemelte az ellen tiltakozó szavát. i A helyzet jogilag úgy alakult, hogy a trónfosztó törvénnyel megszűnt ugyan a jogbizonytalanság a tekintetben, hogy lerontotta-e a Habsburg-Monarchia széthullásának ténye a pragmatica-sanctió érvényét vagy sem, de nem hozta a kérdést politikailag is nyugvópontra s a trónfosztó törvénnyel jogilag különben minden kételyt kizáró módon teremtett szabadkirályválasztási jogállapottal szemben megindult a régi, a Habsburg-házi örökösödési királysági jogállapothoz ragaszkodó s céljául annak visszaállítását kitűző politikai mozgalom, az ú. n. legitimista mozgalom, — a legitimizmus. Lényege az uralkodóhoz, az uralkodó-családhoz való feltétlen hűség, mert úgy ítéli meg, hogy a történelmi események folytán trónjától megfosztott uralkodónak a visszatérése az egyetlen kivezető út a nemzetre szakadt szerencsétlenségből való szabadulásra, i Hogy azután az egyeseket, az egyes társadalmi csoportokat és rétegeket minő közelebbi indító okok késztetik egy ilyen vagy más gyakorlati politikai állásfoglalásra, ennek pontosabb felsorolását nehéz volna adni s csupán általánosságban jegyezzük meg, hogy az emberek jól vagy rosszul felismert érdekeik szerint foglalnak állást a gyakorlati élet által fölvetett kérdésekben. Egy nagy lépcsőzete képezhető ki itt is — miként az élet minden más közérdekű vonatkozásában — a tisztán önző egyéni, vagy az egyetemes nemzeti érdekeknél alsóbbrendű közösségi- és osztályérdekeik szerint igazodóknak a nemzeti egyew) F. Benary: De Hebraeorum leviratu, Beroüni, 1835. 30) Tagányi i. m, i. k,