Miskolci jogászélet, 1934 (10. évfolyam 1-10. szám)

1934 / 1-2. szám - Az ősmagyar jogélet

ó MISKOLCI JOGÁSZÉLET (6) Az ősmagyar jogélet* A magyarság a IX. században, amikor róla irott adataink vannak, már a félnomád népek sorában tűnik fel. Nomádizáló életmódot folytatott ugyan, de egyes zárt területeken már hosszabb időre letelepedett. A nomád életmódot jellemző foglalkozásokon, vagyis a halászaton, vadászaton és pásztorkodáson kívül a magyar ekkor már állattenyésztést, földművelést és némi kereskedést is űzött. A félnomád magyarok télvíz idején a folyóvizekhez húzódtak, ahol nád- és faviskókban élve halászattal keresték élelmüket, nyáron pedig a dombos vidékekre vonultak, ahol vadászattal és állattenyésztéssel foglalkoztak.1) Téli és nyári szállástelepeiket a nemzetség vagy család fejének nevétől nevezték el. A halászat és vadászat mellett a magyarok csakhamar a ló és szarvasmuihatenyésztést karolták fel és így gazdasági kultúrájuk máris felülmulta a nomád élet színvonalát. A foglalkozásnak megfelelően változó volt értékmérőjük. A vadászat korszakában az állatbőrök, vagy prémek pótolták a pénzt. A prém helyébe az állattenyésztés korszakában a ló lépett, majd utóbb a tinó, melyek csereeszközül és értékmérőül szolgáltak. Nyugaton is a marha „Viehgeld", a pénznek bizonyos értékeszközül szolgált.2) A ló értéke a letelepedéssel csökkent, hiszen már nem egyedül annak segítségével szerezték meg a zsákmányt és a ló teje nem szolgált már táplálékul. A harci foglalkozás háttérbe szorult és ezt az állattenyésztés és belterjes földmüvelés váltotta fel. így lett az állatbőr és ló helyett a tmó, üsző fizetési egységgé, értékmérővé. Nemcsak az állattenyésztést, hanem a gabonatermelést is elsajátították az ősmagyarok a honfoglalás előtti bolgár-török érintkezés folytán, amint ezt bolgár-török jövevényszavaink is mutatják.3) A földmívelésre való áttérést jelzi egyébiránt Ibn Rusztah is, midőn azt mondja, hogy „a magyaroknak sok szántóföldjük van."4) Igaz, hogy Ibn Rusztah kiemeli még azt is, hogy földjeiket szlávokkal mívehették meg és „terményekben kemény adókra kényszerítették őket."5) De, hogy az ősmagyaroknál a földmíves kultúra a szláv hatásnál is régibb, azt a nyelvünkben előforduló bolgár-török szavak is igazolják.ü) ! A földmívelésen kívül a cserekereskedést is űzték a magyarok és Ibn Rusztah megemlíti, hogy „foglyaikat elviszik Karkh nevü kikötővárosba, ahol ezekért a bizánciaktól görög brokátot, szőnyegeket és más cikkeket kapnak."7) Az állattenyésztés, különösen pedig a földmívelés és a cserekereskedés nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az ingó vagyon fogalma jogilag is kialakuljon. * Egy készülő nagyobb munkának egyik fejezete. ') Gardizi és Ibn Rusztah adatai. (A magyar honfoglalás kútfői. Szerkesztették Pauler Gyula és Szilágyi Sándor Budapest, 1900. Ezentúl MHK. alatt idtlzzük. 168—169. 11.) :) Heinrich Bruimer: Deutsche Reehtsgeschichte Leipzig, 1906. 82. 1. 8) Gróf Zichy István: A; magyarság őstörténete és műveltsége a honfoglalásig, Bpest, 1923. 30—31. 11. Ilyen jövevény szavak: bika, ökör, tinó, üsző, ló, árpa, búza, tarló, sarló, kcve stíb. 4) MHK. 169. 1. 6) MHK. 169. 1. ") Szánt, vet, arat, búza, árpa, dara, ocsu, szérű, kender, borsó, bor stb. ') MHK. 169—170. 11. Kaik!, a mai Keres. Az ingó vagyon (sátor, marha," prém, fegyverzet stb.) a családon belül még közös volt és ezt a vagyonközösséget szűnteti meg utóbb Szent István I. dekrétumának 6. és 7-ik cikkében. Az ingó magánvagyon forgalomba került vagy eladás, vagy csere (concambium) útján, ami mindenesetre jogi szabályozást is igényelt. A jogi rendnek eme megállapítását azonban nem ismerjük, mert forrásaink e tekintetben nem nyújtanak felvilágosítást. Az ingatlan magánvagyon forgalma azonban meg ismeretlen ekkor, mert a félnomád magyar népnek nem volt erre még szüksége. A magyar nép meg ekkor nomádizáló hajlamú és könnyen hagyja el szállását, mert belterjesen nem műveli a földet meg és nem telepedett meg állandóan rajta. Nem birtokolja, hanem közösen használja a földet, amely, mivel edmg ugaron volt, megmunkálást igényelt. A megművelés közös, de meg kezdetleges és e nomád f öldkozosség intézménye idők multán olyformán módosult, hogy a törzsek által elfoglalt föld megművelése nemzetségenként történt. A nemzetségek kozos szállásául vaescensus) szolgál e megművelt terület, de a nemzetség egyes tagjainak nincs egyéni magántulajdonuk a descensus egyes részeire. A közös szállás a nemzetség gazdasági életműködésének területe. Utóbb a XI. szazadban a nemzetségi földközösségből kialakul azután az egyéni magántulajdon. Egyes jogi fogalmak, mint „törvény, tanú, bakó, bilincs, bér és kölcsön", ránk maradtak ugyan ,de egyedül ezekből messzebb menő következtetésekre jutni felette nehéz.8) A családi jog adatai bár gyérek, mégis némi alapot nyújtanak az ősmagyar jogi élet rekonstruálására. Megállapítható a házasságkötési jogra nézve fennmaradt adatokból, hogy a családapai hatalom az ősmagyaroknál korlátlan volt. A házasságkötésnél a döntő szó a családatyát illette, vagy azt, aki annak helyében az atyai hatalmat gyakorolta. De maga a nyelv is igazolja az atyai hatalom voltát. A család szó alatt eredetileg nemcsak a családhoz tartozó vérrokonokat, hanem a ház összes alkalmazottjait, szolgáit, cselédjeit értették.0) Egyes magyar helyeken az atya még ma is „cselédeim"'-nek hívja gyermekeit. A családfő, még utóbb is Szent László törvénye (I. 13. §.) értelmében, élet-halál ura volt feleségének házasság-törés esetén. Gardizi tudósításaiból tudjuk,10) hogy házasságkötéseknél a családfő választotta ki és vásárolta meg a házasulandó férfi részére a leányt, akit viszont annak apja eladott. A családfői jogkörhöz tartozott a vételár és hozomány megállapítása és a házassági szerződés megkötése. A nőszerzés módja akkor máinem a nörablás, ami sok küzdelemre és vérbosszúra vezetett, hanem az adásvétel volt. A nő vételára Gardizi újabban helyesen megfejtett feljegyzései szerint,11) a kálim volt. „A kálim a házasulandó férfi gazdagságához képest több vagy kevesebb számú lóból állott. A kálim megállapítása 8) Zichy i. m. 57. lap. ;l) Magy. Ethymologiai Szótár I 821—25 11 ") MHK. 172—73. lapok. ") Kun Géza gróf helytelenül olvasta Gardizi szövegében a kálim szót kabinnak és nászajándéknak fordította Helyesem közölte és fordította V. Bartold orosz orientalista Gardizi szövegét és Bartold fordítása alapján megfejtette a/után nálunk Taganyi K. a kálim jogtörténeti ielentőségét (Lebende Rechtsgewohnheiten u. ihre S.ammlung in Unffam Berni 192?. 3-1—3K 11 \ * s • 1,1