Miskolci jogászélet, 1933 (9. évfolyam 1-10. szám)
1933 / 9-10. szám - Az utóörökösnevezés kérdéséhez
Kilencedik évfolyam. 9—10. szám. Miskolc, 1933 november-december MISKOLCI JOGASZELET JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KÖZLÖNY A MISKOLCI EV. JOGAKADÉMIA HIVATALOS LAPJA MEGJELEN HAVONTA EGYSZER július és augusztus kivételével. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Jogakadémia, Miskolc, Horthy Miklóstér FELELŐS SZERKESZTŐ: DR- SZONTAGH VILMOS jogakadémiai ny. r. tanár, egyetemi m. tanár ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 7 pengő, félévre 3*50 pengő. Egyes szám ára í'— pengő. TARTALOM: Tóth Lajos da\ egyetemi ny. r. tanár: Az, utóörökösnevezés kérdéséluez,. — Hacker Ervin dr. jogakad, ny. r., .egyetemi m. tanár: Büntetőjogtudomány és büntetőjogi segédtudományok. — Istók Barnabás dir.: A saénikiaklnlázási (tui'zási) jog1 és annak korlátozásai a bányaadományozással és műveléssel kapcsolatban. — Kún György: Besizánmoló a miskolci kir. ügylészség fioglházáiban végzett kriminálipszichológiai tanulmányokról. — KÖNYVSZEMLE. HaendeJ Vilmos dr.: Diczig; Alajosi dr.: A forgalom adók elméletiének alakulása, különös tekintettel az általáuios forgalmi adóra, — JOGAKADÉMIA HÍREI — HÍREK Az uíóörökösnevezés kérdéséhez Közjegyzői karunk egyik nagyértékű tagja volt szíves velem a következő esetet közölni: „Az örökhagyó ezt a végrendeletet teszi: Vagyonomat örökölje A. B. nevű unokaöcsém születendő fia. Ha több fia lenne, A. B.-nek áll jogában meghatározni, melyik fia legyen az örökös. Ha ő nem intézkedik, a legidősebb fiúgyermek legyen az örökös. Ha A. B.-nek 12 éven belül nem lenne fiúgyermeke, akkor vagyonomat örökölje C. D." Az örökhagyó halálakor A. B.-nek egyáltalán nincs fiúgyermeke. A most közölt eset alapján négy kérdést vet fel, melyek elseje így hangzik: 1. „Érvényes-e a végrendelkező intézkedése, tejíintettel arra, hogy olyan egyén van örökösül kijelölve, aki még meg sem született?" Bizonyos, hogy csak az örökölhet, aki az öröklés megnyíltakor életben van (Tj. 1768. §.), aki túléli az örökhagyót, aki az örökhagyó előtt hal el, az nem örökölhet, aminthogy nem örökölhet az sem, aki az örökliagyó elhunytakor még nem született meg . . . az öröklési jogviszonynak csak élő ember (... még élő ...már élő ember...) lehet az alanya, mint egyébként bármely jogviszonynak. (Tóth Lajos Magyar Magánjog. Öröklési jog, Debrecen 1932. 43. 1.). De ép ily bizonyos az is, hogy örökösül kijelölhető clyan egyén is, aki még meg sem született, sőt kijelölhető olyan is, aki még fogantatva sincsen. Semmi ok arra, hogy ne engedje a jog az ilyennek örökösül kijelölését, hiszen megtörténhet, hogy a végrendelkező elhunytakor a kijelölt már megszületett, már él. Ám megtörténhet bizonyára az is — mint megtörtént a jelen esetben, hogy az örökösül nevezett a rendelkező elhunytakor még nem született meg. Mit tesz ilyenkor a jog? Az örökösnevezést átfordítja utóörökösnevezéssé: az örökösül meghívott nondum conceptust meghívja utóörökösül, még mindig közelebb jár ugyanis így az örök! tgyó akaratához, mintha a rendelkezést mindenestől elejtené. És vájjon ki lesz ilyenkor az első örökös, kié lesz az öröKség addig, míg a conceptio és a születés megtörténik? Első örökösök lesznek ilyenkor az örökhagyó törvényes örökösei. (Tj. 1916. §. Kern Tivadar Fodor-féle Magánjog V. 295. lap e, Főelőadmány VIII. 354, Tóth Lajos öröklési jog 252. lap c.) A második kérdés ez: „Ha érvényes is ez a rendelkezés általában, érvényes-e különösen az, hogy A. B. van jogosítva az esetleg születő több fiutód közül az örököst kijelölni." Kétségtelen, hogy végakaratát kiki csak maga nyilváníthatja. A Tj. kifejezetten megmondja, hogy „végrendeletet csak személyesen lehet tenni . .." (1827. §.) Képviselet a végrendelkezésnél nincsen. 44a valakinek végrendelkezési lxpessége nincsen, úgy utána csak törvényes öröklés állhat be. A végakaratnak más valaki által való kiegészítése sem lehetséges. A jog ugyanis biztosítani akarja azt, hogy a végakarat valóban az örökhagyó akarata legyen, hogy idegen akarat forgácsok reátapadása kizárassék (osztrák polgári törvénykönyv 564. §.). A törvényes öröklés megállapított rendjén csupán az örökhagyó maga változtathasson, senki más. (Indokolás ad Tj. V. 107., 108. lapok.) Ezért mondja a Tj. 1874. §: „Az örökhagyó nem bízhatja másra a részesítendő személynek ... a meghatározását..." Ez mai bírói gyakorlatunk is (v. ö. Kern. Fodor-féle Magánjog V. 186. lap. 3. Tóth Lajos Öröklési jog 238. és 239. lapok). Ezek alapján az a rendelkezés, hogy ,,A. B. jogosítva van az esetleg születő több fiú utód közül az örököst kijelölni" nem érvényes. A rendelkezés mindenestől mégsem dől meg. A végrendelet így folytatja: ,,Ha A. B. nem intézkedik, u legidősebb fiúgyermek legyen az örökös." Már pedig jelen esetben A. B. „nem intézkedik", nem intézkedhetik, mert intézkedése jogilag hatálytalan és így beáll a végrendelet azon rendelkezése, hogy ,,a legidősebb fiúgyermek legyen az örökös", beáll a favor testamenti elvén, vagyis azon az elven, hogy a végrendeletet lehetőleg favorizálni kell, mert a törvényes öröklésre csupán abban az esetben kerül a sor, ha nincsen végrendelet. A harmadik kérdés így hangzik: „Ha érvényes a rendelkezés, hogyan lehet annak most gyakorlatilag érvényt szerezni? Lehetséges-e az, hogy a hogyaték egyelőre C. D.-nek (a helyettes örökösnek) adassék ál azzal, hogy ha 12 éven belől A. B.-nek fia születnék, akkor az örökséget ennek részére köteles kiadni?" Ez nem lehetséges. A hagyaték az örökhagyó