Miskolci jogászélet, 1933 (9. évfolyam 1-10. szám)

1933 / 7-8. szám - Az összeférhetetlenségi törvényjavaslat

2 MISKOLCI JOGÁSZÉLET (76) megszűnését m|ondja ki, akár akkor jutott az illető abba a helyzetbe, mely a képviselőséggel összeférhetetlen, mikor még nem volt képviselő, akár akkor, mikor már képviselő. De soha és semmiesetre sem vonta maga után az összeférhetetlenség a választás érvénytelenségét. Hiszen ebben az esetben nem is állhatott volna be az összeférhetetlenség. Ezen eseteken kívül már ez a törvény, valamint az ezt kiegészítő 1895 :X. t. c. is ismeri az u. n. összeférhetetlenségi helyzetet, melynek következménye a képviselőség feltétlen megszűnése volt. Ez azonban tulajdonképen már nem az összeférhetetlenség fogalma alá tartozik, hanem attól különböző jogállapot. Lényegileg hasonló felfogással szabályozta az összeférheted őrséget az e tárgyban kelt második rendszeres törvényünk, az 1901: XXXIV. t. c. Ez a törvény azonban az összeférhetetlenségtől már ha talán nem is egészen tudatosan s határozottan, megkülönbözteti a képviselőséget megszüntető körülményeket, melyeket az 1875-ös és 1895-ös törvények, mint összeférhetetlen helyzetet előidéző kórü'ményeket jeleztek s melyek, mint említettem, nem is igazi összeférhetetlenségi esetek, hanem lényegileg más természetű következmények. Mégis az elméletben és gyakorlatban továbbra is mint összeférhetetlenségi esetek szerepeltek, míg az 1925. évi választójogi törvény megint mint megszűnési okokat szabályozta őket, de csak részben és meglehetős tökéletlenül. Hogyan, azt később még részletesebben fogjuk látni. Visszatérve az igazi összeférhetetlenségi okokra, azokat az 1875. és 1901. évi törvényeink értelmében két csoportra kell osztanunk (az előbb említett megszűnési okokat ide nem számítva), t. i. az állásbeli vagy foglalkozásira és érdekeltségire. E kétféle öszszeférhetetlenség közül az állásbeli összeférhetetlenséget igen nagy mértékben megszüntette a nemzetgyűlési képviselőkre nézve az 1919. évi Friedrichféle összeférhetetlenségi, valamint az 1922. évi Bethlen-féle választójogi rendelet, de az összeférhetetlenség tekintetében már mind a kettő bizonyos fogalomzavart tüntet fel, a Friedrich-féle a 2. paragrafusában, a Bethlen-féle pedig a 114. paragrafusában, mely azután teljessé lett az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1925: XXVI. t. c-ben. Ugyanis ennek 182.-ik szakasza mondja: „Az állami, törvényhatósági vagy községi közszolgálat, kivéve az 1870 :XVIII. t. c. 4. szakaszában megjelölt (állami számvevőszéki) szolgálatot, az országgyűlési képviselővé választhatóságnak nem akadálya." Ez a rendelkezés mint az addigi jogállapot megváltoztatása jelentkezik, mintha a köztisztviselői szolgálat az addigi szabályok szerint a képviselővé választhatóságnak akadálya lett volna, pedig a köztisztviselői szolgálat az addigi törvények szerint sem volt jogi akadálya a képviselővé megválaszthatóságnak, nem véve ki az 1870 :XVIII. t. c. 4. szakaszában megjelölt (állami számvevőszéki) szolgálatot sem, de igenis kivéve néhány tisztviselői szolgálatot, amelyben levők az 1899 :XV. t. c. óta abban a választókerületben, melyekre hatáskörük kiterjed, nem voltak választhatók s amelyek ennélfogva a választhatóságot viszonylagosan kizáró körülményekké váltak. Az 1925 :XXVI. t. c. törvényhozója ép ugy, mint részben már a Friedrich és Bethlen féle rendeletek szerkesztője, összetévesztette az összeférhetetlenséget a választhatatlansággal és arról a jogásziatlan felfogásról tesz tanúságot, amely azért, mert az öszszeférhetetlenség szabálya folytán csak kevés tisztviselő választatta meg magát képviselővé, az összeférhetetlenségről azt hitte, hogy választhatatlanság. Az e tekintetben fennállott fogalomzavar sajnos nem tünt el a képviselőházban az 1932-ben benyújtott törvényjavaslatból sem. A fogalomzavar azonban itt ellenkező irányban nyilvánul. Amig ugyanis az 1925 :XXVI. t. c. megalkotói azt hitték, hogy az összeférhetetlenség választhatatlanság, addig az új javaslat a választhatatlanságot egyszerűen az összeférhetetlenség fogalma alá vonja. A törvényjavaslat ugyanis a közszolgálati összeférhetetlenség felírás alatt a 2-ik szakaszban megállapítja, hogy a közszolgálat általában az országgyűlési tagság elnyerésének nem akadálya, azonban vannak egyes közszolgálatban állók, akik képviselővé (másrészt felsőházi taggá) nem választhatók s egyúttal előírja, hogy más közszolgálatban állókkal szemben, ha képviselő jelöltül fellépnek, hogyan kell eljárni. Mindez nem új rendelkezés, hanem csak a hatályban álló és az új összeférhetetlenségi törvénynyel hatályon kívül léptetni nem is szándékolt választójogi törvénycikkben foglalt választhatatlansági szabályoknak az ismétlése. Ezek a résszerű választhatatlansági szabályok természetes kapcsolatukban foglalnak helyet a választójogi törvényben. Az új összeférhetetlenségi törvényjavaslat ugyanezeket a szabályokat újra kimondja, vagyis ismétli. Miután a választhatóság kérdésére vonatkozó eme szabályok már hatályban álló törvénynek érvényes szabályai és miután fogalmilag a választhatatlanság kérdése nem azonosítható az összeférhetetlenség kérdésével, e szabályoknak természetes kapcsolatukból való kiszakítása és oly törvényben való puszta megismétlésük, amelybe fogalmilag nem tartoznak, semmivel sem indokolt. Némi módosítását tartalmazza ugyan az új törvényjavaslat az eddigi választhatatlansági szabályoknak, t. i. annyiban, amennyiben a megválaszthatatlanságot az államrendőrség, folyamőrség és vámőrség tisztikarára is kiterjeszti, míg azt az eddigi törvény csak a legénység tagjaira állapította meg, továbbá az új javaslat a földbirtokrendező bíróság kiküldött tagjának és ezen ügyekben eljáró ügyvédeknek választhatatlanságát nem mondja ki, mint tette az 1925: XXVI. t. c. 11. §-a. Nem gondolom azonban, hogy ez a két módosítás oly fontos volna, hogy addig nem várhatna, amíg a választójognak valószínűleg nem sokára várható kilátásba helyezett új szabályozása bekövetkezik. Annak a választhatatlansági oknak, melyet az új összeférhetetlenségi javaslat arra a köztisztviselőre, ki ezt a.z alkalmazást országgyűlési tagsága alatt nyerte s ennek folytán tagsági jogát elvesztette, újonnan állapít meg, — 2. §. (1). bek. d. pontja —, a kimondása természetesen megtörténhetik az összeférhetetlenségi törvényben addig is, míg ezt a képviselőkre majd az újonnan megalkotandó választójogi törvény, ahová való lesz, a maga helyén ki fogja mondani. Ugyancsak nem tartoznak az összeférhetetlenség keretébe a javaslat 24. §-ának (2.) és (3.) bekezdé-