Miskolci jogászélet, 1933 (9. évfolyam 1-10. szám)

1933 / 7-8. szám - Az összeférhetetlenségi törvényjavaslat

(77) MISKOLCI JOGÁSZÍLET 3 seben s 25. $-ának (2.) bekezdésében foglalt rendelkezések. Az előbbiek a többszörös országgyűlési tagság kérdéseire, az utóbbiak a megbízó és felsőházi tagokra nézve meghívó levelek be nem mutatásának következményeire vonatkoznak. Mindezek még nem az összeférhetetlenségnek, hanem a házak megalakulásának és tagjai igazolásának, valamint a tagság egyik, vagy másik minőségben való megszűnésének a kérdései. Kétségtelen, hogy a többszörös tagság lehetőségét kizáró szabályoknak csak hasonlósága van az összeférhetetlenség szabályával, de mégis más, mert ez a házak szervezetének s nem tagjai külső viszonyának a kérdése. A felsőházra nézve ezeket a kérdéseket az 1926: XXII. t. c. 29. 5-a kimerítően szabályozza és semmi szükség sincs annak ismétlésére, vagy új, sokkal nehézkesebb szabályozására. A képviselőházra nézve a több helyen történt megválasztás következményei nincsenek ugyan törvényben megállapítva, de e kérdést, mint a képviselők igazolásának kérdését a választójogi törvény alapján (132. §.) a házszabályok megoldották olykép, hogy e tekintetben tudomásom szerint soha nehézség nem merült fel. Azért ennek a kérdésnek törvényi szabályozásával is lehetne várni addig, míg ez ott, ahova való, a választójogi törvényben megtörténhetik. A képviselői megbízó levél be nem mutatásának következményeit pedig a választójogi törvény szabályozza, 129—131. §-aiban s nem gondolnám, hogy e tekintetben új szabályozásra szükség volna. Hogy azután ez az összekeverése össze nem tartozó dolgoknak és fogalmaknak mire vezethet, mutatja a javaslat 27. §-a és e í-nak a 28. §-szal való összevetése. A 27. §. úgy szól, ha a törvényben szabályozott összeférhetetlenségi ok olyan, amely miatt az „országgyűlés tagja ezt a minőséget el nem nyerhetné", tehát amikor a megválasztott nem volt választható — az összeférhetetlenséget „már az országgyűlési tag igazolása során, illetőleg a választás megtámadása útján is érvényesíteni lehet." Ha az összeférhetetlenséget ezen az úton nem érvényesítették, a jelen törvény szerint lehet érvényesíteni". íme tehát az eljárást, midőn a választás érvénytelen és ez alapon megtámadható — s midőn tulajdonkép összeférhetetlenségről szó sem lehet, mert ez érvényes választást feltételez — azonosítja, illetve felcserélhetővé teszi az összeférhetetlenség címén megindítható eljárással a helyett, hogy a választójogi törvényt egyszerűen úgy módosítaná, hogy a választás a képviselő választhatatlansága miatt az igazolás után is érvényteleníthető az erre nézve fennálló szabályok szerint. A javaslat jelzett rendelkezése folytán tulaj donkép a véletlentől vagy esetleg más körülménytől válik függővé, hogy a két eljárás közül melyiket fogják követni. Oly bifurkáció, amelyhez hasonlót a választások érvényessége tárgyában való bíráskodásról szóló 1899 :XV. t. c. valósított meg, de amelyet újabb választójogi törvényhozásunk egyszer már szerencsésen eltemetett. Kár volna, ha feléledne. A 27. és 28. §. összevetéséből pedig mit látunk? A 28. 5. szerint: „az országgyűlésnek az a tagja, aki e működésének megkezdésekor összeférhetetlen helyzetben van, köteles azt megbízó levelének bemutatásakor a Ház elnökének bejelenteni s az összeférhetetlen helyzetet 15 nap alatt megszüntetni." Miután a 27. §. szerint az, aki nem volt választható, ha megválasztatott, szintén összeférhetetlen helyzetben van, a 28. §. szerint a megválasztott képviselő köteles bejelenteni, hogy megválasztása érvénytelen, noha a választások érvényességének megtámadására vonatkozó eljárási szabályok, melyeket a 27. §. kifejezetten fenntart, megadja neki a jogot, hogy választását védje. De nemcsak választásának érvénytelenségét köteles a képviselő bejelenteni, hanem egyúttal az öszszeférhetetlenségi helyzetet megszüntetni. Miután azonban ő a saját megválaszthatatlanságát meg nem szüntetheti, mert magát választhatóvá nem teheti, ha akarná sem, nincs más hátra, mint hogy lemondjon a képviselőségről. Bizonyára egyszerű megoldása annak a kérdésnek, hogyan lehet megakadályozni azt, hogy aki nem választható, ne váljék képviselővé; de hát akkor miért nem köteleztetik mindjárt arra, hogy ne lépjen fel s ha mindezt célravezetőnek képzeljük, akkor mire valók egyáltalán a sokféle öszszeférhetetlenségnek és a választások érvénytelenítésének bonyolult szabályai? Az hiszem, az új összeférhetetlenségi javaslat szerkesztői sem így gondolták a dolgot, mert az igazi összeférhetetlenség eseteiben van is értelme a 28. §. szabályának, csak az összeférhetetlenség fogalma alá vont választhatatlanság eseteiben válik e szabály képtelenséggé. Mindez csak azt bizonyítja, hogy hová vezethet össze nem illő dolgoknak az összezavarása. Említettem volt már, hogy az összeférhetetlenségről szóló eddigi törvényünk, az 1901 :XXIV. t. c. a tulajdonképeni összeférhetetlenségi eseteken kívül megállapítja még a képviselőséget megszüntető körülményeket is. Maga ez a törvény, bár címe általában az összeférhetetlenségről szól, ez eseteket nem minősíti ennek, hanem egyszerűen megszűnési okoknak. Az elmélet és gyakorlat azután ez eseteket „büntetőjogi összeférhetetlenség"-nek nevezte el, pedig sem nem mind büntetőjogiak, sem nem az összeférhetetlenség esetei. Az 1901 :XXIV. t. c. 12. §-a ugyanis a következőleg rendelkezik: „Képviselői megbízatása megszűnik azon képviselőnek : 1. aki gyilkosság, rablás, gyújtogatás, lopás, orgazdaság, okirathamisítás, csalás, csalárd bukás, hamis tanuzás vagy hamis eskü miatt jogérvényesen elítéltetett; 2. aki politikai jogai gyakorlatának felfüggesztésére ítéltetett, és végre 3. aki ellen jogérvényesen csőd nyittatott, vagy aki gondnokság alá jutott." Nyilvánvaló, hogy a 3. pontban felsorolt kétféle eset egyike sem büntetőjogi intézkedés; helytelen tehát e körülményeket általában büntetőjogiaknak minősíteni. De azt is meg lehet állapítani, hogy e körülmények más természetűek, mint az összeférhetetlenséget maguk után vonók. Az összeférhetetlenség ugyanis tiltó szabály, melyet a vele érintett megtart vagy nem. Mindig az illetőtől függ, hogy összeférhetetlen helyzetbe jusson vagy ne. Ha ilyenben volt megválasztásakor, az ösz-