Miskolci jogászélet, 1933 (9. évfolyam 1-10. szám)

1933 / 6. szám - A moratóriumról általában és az egyéni moratóriumról (Pp, 397, § I 2.). 2. r.

(67) MISKOLCI JOGÁSZÉLEI szakaszának miniszteri indokolása azt mondja erre, hogy ilyen ítéleti teljesítési határidő kitűzése oly mély gyökeret vert gyakorlatunkban, hogy elejtése nem lett volna célszerű. Hozzájárult ehez, hogy bizonyos méltányossági tekintetek sem engedték meg, hogy a logikai következetesség oly mereven érvényesüljön. A jogviszony, amelyet az ítélet eldönt, sokszor vitás; a kötelezett jóhiszemüleg és minden gondatlanság nélkül azt hitte, hogy neki van igaza és nem készült el a teljesítésre. Feltalálható még a tizenöt napos marasztalási határidőnél a moratóriumnak egy másik elemi tulajdonsága is, amely abban a negatívumban jelentkezik, hogy a törvényes fizetési halasztás a magánjogi konstrukcióknak sem belső, sem külső mivoltán a lehetőséghez képest nem akar és nem szokott változtatni. Hogy jelen esetben a moratóriumnak ez a jellegzetessége is fennáll, bizonyítja Magyary Géza fejtegetése is, mikor „Magyar polgári perjog" c. munkájában (462. o.) megállapítja, mikép a teljesítési határidő, melyet a bíróság kitűz, tisztán közjogi 'természetű elem, ennek következtében ez a határidő a követelésnek magánjogi lejáratán semmiféle változtatást nem idéz elő. Hogy azonban a tizenötnapos marasztalási idő mégsem tekinthető valóságos moratóriumot tartalmazó konstrukciónak, annak többek közül egyik főbizonyítéka, hogy ennél az esetnél hiányzik a moratóriumok elmaradhatatlan kelléke, amely a moratórium bevezetését indokolja: a rendkívüli helyzet, a rendkívüli körülmények fennforgása. Már pedig a fentiek alapján a tizenöt napos marasztalást, mint generális szabályt, nem a rendkívüli körülmények indokolják, hanem ellenkezőleg. ? megszokott ság, amely eredetét a bsgyökeresedett joggyakorlatból származtatja. Ellenben valóságos moratórium nyilatkozik meg minden kétséget kizáróan az idézett 397. §. első bekezdése második tételének második részében, ahol a törvény megengedi, hogy a bíróság rendkívüli körülmények között az alperes kérelmére hosszabb határidőt szabJmt, mert itt már az eddig kifejtettek szerint, a moratórium összes kellékei együtt vannak; még a rendkívüli körülmények is, amely kitétel felvételét a törvény szövegébe, annak javaslati tárgyalása során az igazságügyi bizottság rendelte el igen helyes jogérzékkel. A most közölt rendelkezés a magyar perjogban egészen új, a moratóriumnak érdekes fajtáját, az egyéni moratórium intézményét honosította meg az adós javára. Midőn u. i. a bíróság rendkívüli körülmények okából az adósnak törvényben gyökerező fizetési halasztást enged, neki csupán az ö személyére nézve moratóriumot ad. (Magyary i. m. 462. o.) — Ezen rendelkezés folytán a magyar perjogban érvényesül részben és kellő helyen érvényesülni látszik az az egyébként már visszautasított, a leginkább a nyugati államok irodalmában felmerült elmélet (követői az ú. n. szabad jogászok, „freirechtler"-ek), amely végső céljában a bírói abszolutizmusra vezetne és amely legextrémebb alakjában azt tanítja, hogy nem helyes a bírót jog által megkötni, hanem a jogesetek elbírálását széleskörű individualizációnak lehetőséget adván — jog helyett a bírói lelkiismeretre kell bízni, (L. szerző. Modern magánjogi elméletek különös tek. a szovjet PTK-ra c. munkája 26. o. 1930.) — Valóban az előbb ismertetett rendelkezés következtében a bíróságnak kétségkívül módja nyílik igen mélyen belenyúlni a hitelező jogaiba. A bírói kogniciót u. i. rendkívüli körülmények esetén a teljesítésnek 15 napon túli kitolásában csupán logikai határ köti. A bíró elvben megszabhatna akár 32 évet is. Az észszerűség állít korlátot elébe, hogy a teljesítést legfeljebb azon legutolsó időpontig tolhatja ki, amelyben a felperesié nézve a teljesítés még érdeket jelent. Olyan időpont tehát, amikor a teljesítés a felperesre nézve már nem jelent gazdasági előnyt, nem szabható meg. (L. Horkay Gyida, Belső ellentmondás a Pp. 397. §-ában. Magy. Jogi Szemle. XÍV. évf. 3. sz. 1933. márc). A Pp.-ben tehát a modern magyar törvényhozás egyik legjobban sikerült alkotásában feltalálható a moratórium egyik különös fajtája, az egyéni moratórium, mint rendkívüli körülmények közt működésbe helyezhető rendes jogintézmény. — És pedig ez a jogi intézmény nem közvetlenül a jogszabály útján automaiice hat, hanem a jogszabály nyújtotta ieihacalmazás alapján a bírói szabad mérlegelésen kérésziül, a feleket illetően az egyéniesítésnek a legtágabb teret engedvén és ugyancsak ilyen szabad kognició nyilvánul meg a követeléseknek a moratóriumi rendelkezések alá vonása tekintetében is. Ennél a pontnál jutott el azután ez a szerény dolgozat egyik legfontosabb megállapításához, t. i. ahoz, hogy a Pp. 397. §-ának első bekezdésén keresztül kellett volna és még most is lehet kiépíteni az egységes és rendszeres magyar technikai adósvédelmet, mert a moratórium intézményének a modern jogrendszerekbe való beágyazása talán csak egyedül oly elvek mellett képzelhető el, mint ahogy az a hivatkozott törvényszakaszban nyilvánul meg. bár még kezdetleges csiráiban és igen halvány kontúrok mellett. Amennyiben ennek rendszeres kifejlesztése már megtörtént volna, akkor nem kellett volna a különböző (e dolgozatban már idézett) törvényeken és rendeleteken keresztül éppen nem rendszeresen és átfogóan, néha majdnem kapkodóan, a mai jogi, gazdasági és szociális kívánságoknak nem mindig a legmegfelelőbben a szükségessé vált adósvédelmi rendelkezéseket életbe léptetni, hanem a kellően kiépített rendkívüli körülmények közt funkcióba lépni hivatott egyéni moratórium jogintézménye, mint a Pp. integráns része, sokkal simábban, megfelelő időben és az életviszonyokhoz jobban idomulva töltötte volna be a külső (technikai) adósvédelmet. Mintahogy még ma sem lenne késő és haszontalan az idevágó reformok megvalósítása. Az egyéni moratóriumnak, mint a „technikai" (vagyis az anyagi jogot nem érintő) adósvédelem egységes és rendszeres jogintézménynek a kifejlesztésénél, illetve a kifejlesztés részletes megvilágításánál, mint az alábbiakból kiderül, a legkülönbözőbb szempontokra kell súlyt helyezni. Mindenek előtt el kell dönteni, hogy mit ért a törvény „rendkívüli körülmények" alatt, amely a teljesítés 15 napi határidőn túli kitolásának előfeltétele és amely az adós számára a törvényben gyökerező fizetési halasztást eredményezi? Vájjon itten közelebbről az adós, távolabbról a hitelező vagyoni helyzetére céloz-e, vagy pedig esetleg ezalatt olyan teljesítésre gondol, ahol a szolgáltatás természete a rendes marasztalási időnél hosszabb terminust követel meg? — Hogy a törvény a „rendkívüli körülmények" fennforgását a felek, elsősorban is az adós