Miskolci jogászélet, 1933 (9. évfolyam 1-10. szám)

1933 / 5. szám - A moratóriumról általában és az egyéni moratóriumról (Pp. 397. § I.2.). 1. r.

(53) MISKOLCI JOGÁSZÉLET 9 landó szabályozásban dészesült, rendszeresített jogintézmény. A történeti kép teljessége és a könnyebb megértés kedvéért meg kell említeni u. L, hogy a 19. század második felében a törvényhozások igyekeztek kiküszöbölni a moratórium szabályozását, hatályon kívül helyezvén a netalán létező ilyen vonatkozású jogszabályokat. (Pl. 1. a már .említett német Ppe. (1877ből) 14. §_át és a német Cst.-t életbeléptető törv. 4. §-át.) Az indokolás az volt, hogy a moratórium „gazdasági szempontból helytelen és csak kisebb körök érdekének kedvező intézkedés, mely a társadalmi érdekek egyenlő latolgatása mellett nem állhat meg és inkább csak az önkény műve". (Katona.) Erre a megokolásra hatalmasan rácáfolt az élet. A moratóriumok általában veszélyesek ugyan, mert jogi bizonytalanságot teremtenek és károsítják a hitelt, azonfelül a magánjogi viszonyokba való illetéktelen beavatkozást is jelentenek, de másrészt nem lehet elvitatni a jogosultságukat akkor, amikor a gazdasági exisztenciák nagy számban való megmentéséről, amikor gyakran egy egész osztálynak létéről van szó. Ilyenkor a jogi elvek rideg alkalmazása meg nem engedhető és ilyenkor a hitelezőkön kétségtelenül ejtett magánjogi sérelem másodrendűvé zsugorodik össze. — E szavak igazságát száz százalékig bizonyítja a mai helyzet. Ez pedig kétségtelenné teszi azt a tételt, hogy fel kell hagyni azzal a megbukott irányzattal amelynek felfogása szerint a moratóriumot mint elavult intézményt ki kell rekeszteni a modern jogrendszerekből, hanem ellenkezőleg ezt a kérdést, az elméleti jogtudomány analízise alá bocsátván, tételesen is meg kell oldani olyan formában, hogy a moratórium minden modern jogrendszerben állandó szabályozást nyerve, rendkívüli esetekben funkcióba lépő, rendes jogintézménnyé váljék. # Az idők során Magyarországon szintén többször segítségül kellett hívni a moratórium intézményét. A leghosszabb ideig életben tartott moratóriumot az 1848 :9. t. c. 5. §-a szabta meg. A jobbágyi szolgáltatások (úrbér) megszüntetése folytán károsult földesuraknak nyújtott ez a törvény moratóriumot hitelezőikkel szemben. A robot megszűntetése u. i. arra kényszerítette a földbirtokos osztályt, hogy birtokai további megművelése érdekében igen költséges beruházásokat létesítsenek. Ezért az adósságaikra (az 1848 ápr. hó előtti kölcsöntőkékre, a kereskedelmi összeköttetésből származó váltók kivételével) feltétlenül szükségesnek látszott kíméleti időt behozni, amelyet továbbra is fenntartott az OPTK. kihirdetését elrendelő 1852 nov. 29-iki nyilt parancs 9. cikke. A moratórium Magyarországon 1859-ig, Erdélyben 1860-ig tartott, amíg az úrbéri váltságösszegek a földesurak javára utalványozást nem nyertek. — Moratóriumszerű intézkedést tartalmazott az uzsora törvények eltörléséről szóló 1868:31. t. c. 5. §-a is bizonyos kölcsönök felmondását illetően. Az 1879 :5. t. c. felhatalmazása alapján a 8266/1879. I. M. rendelet is moratóriumot léptetett életbe a szegedi árvízkárosultak javára. — Ellenben nem valódi moratóriumot tartalmaz a sequestrumokról és moratóriumokról szóló 1840:27. t. c, amikor azt rendeli, hogy: ,,Moratórium, azaz késleltető parancsolatok csak valamennyi hitelezőnek kinyilatkoztatott megegyezésével adathatnak". Mert ily módon a hitelezők egyező akaratával a magánjog értelmében és annak sérelme nélkül létre jöhető megállapodások keletkezhetnek, de nem valóságos moratóriumok. A háború esetére szóló kivételes intézkedésekről szóló 1912 :63. t. c. 16. §-a módot adott a magyar kormánynak a világháború alatt moratórium engedélyezésére. E §. szerint „a minisztérium magánjogi követelések érvényesítése tekintetében — ideértve a váltókövetelések érvényesítését is —, továbbá a polgári peres és nem peres eljárás és általában a polgári igazságszolgáltatás .. . tekintetében rendkívüli intézkedéseket és evégből a fennálló törvényektől eltérő rendelkezéseket is állapíthat meg". Ezt az intézkedést kiegészítik még az 1914:50. t. c. 14. §-a a kivételes hatalom megszűntével az „átmeneti rendelkezésekről" és az 1916 :4. tc. 3. §-a a törvény, vagy hatóság által megállapított határidőkről és határnapokról. E felhatalmazások alapján a kormány a világháborúval kapcsolatosan 23 rendeletben tette meg a szükséges moratóriumos intézkedéseit. A háború első hetei egy generális moratóriummal (3715/1911. M. E. sz. r.) kezdődtek, de ennek — mint már arról említés is történt fokozatos leépítését azonban nyomban folyamatba is tették. — Az 1920 :6. c. 1. §-a a világháború alatt igénybe vett kivételes hatalmat (s így a moratóriális rendelkezéseket is!) meghoszszabbította. Idevágóan intézkedtek még a trianoni szerződés (1921:33. tc.) 235. cikkének g) pontja és a 236. cikke, valamint az 1922:17. tc. 6. ,§-a és az ezek kapcsán kiadott rendeletek. (Idevonatkozóan 1. Térfy Gy. Polgári peres és nem peres eljárás. — A magy. jogászegylet háborús évkönyve. 1918. 259. — Fodor A. A moratóriumi eljárási rendeletek. Háborús évkönyv. 236. — Mátyás J. A moratórium nálunk és a külföldön. Bpest. 1914. Pótfüzetekkel.) (Folytatása következik.) Haendel Vilmos dr. A Magyar Jogászegylet revíziós ankétje A Magyar Jogászegylet nemzetközi-jogi szak. osztálya dr. Geőcze Bertalan ügyvéd, szakosztályi titkár nagysikerű rendezésében f. évi március hó 2-4-ig három napon át tartó revíziós ankétot rendezett a trianoni szerződés nemzetközi-jogi anyagi és alaki jogi kérdéseiről. A mindvégig előkelő jogász közönség előtt lefolyt előadássorozatot, — amelyen mind a három alkalommal dr. Osvald István, a Curia másodelnöke elnökölt — dr. Buza László szegedi egyetemi tanár a revízió anyagi jogi kérdéseivel foglalkozó előadása vezette be. Előadásában rámutatott arra, hogy a békeszerződés revíziója jogi természetét tekintve akkor is jogszerű, ha a szerződés egészében vagy bizonyos részeiben vált érvénytelenné, illetőleg valamely jogi oknál fogva utólagosan hatálytalanná. Nézete szerint a revízió bármelyik esetben legális eljárásnak tekinthető, mert egyik eljárás sem áll ellentétben a „pacta sünt servanda" elvével. Ismertette ezután azokat a változtatásokat, amelyeken a békeszerződések már eddig is keresztülmentek, — így különösen a jóvátételek és a lefegyverzés kérdésével foglalkozott részletesebben. Buza professzor igen érdekes előadásának egyik legfigyelemremél-