Miskolci jogászélet, 1933 (9. évfolyam 1-10. szám)

1933 / 5. szám - A moratóriumról általában és az egyéni moratóriumról (Pp. 397. § I.2.). 1. r.

8 MISKOLCI J OGÁSZÉLET (52) pedig e jog gyakorlása teljesen a bíróságokra (eleinte a felsőbíróságokra) szállott át. - Vagyis itt már a törvényben gyökerező tilalom, amely pozitív alakjában a fizetési halasztásban nyilvánul meg, nem közvetlenül a moratóriumot rendelő szabály erejénél fogva, hanem közvetbe — szabályból folyóan ugyan, de bírói rendelkezés következtében hat. És ez a fejlődési fokozat, a bírói halasztási jog rendszere az, amely alkalmassá teheti a moratórium intézményét, hogy szükség esetén, minden tagadó álláspont ellenére is, beilleszthető legyen a mai modern jogrendszerekbe; sőt kellő kiépítés esetén még rendes jogintézmények sorában is helyet foglalhasson, ami a továbbiak során példával is alátámasztást fog nyerni. U. i. a bírói halasztási jog rendszere képes csak a moratórium számos ártalmát a lehetőséghez képest csökkenteni. — Szükségesnek látszik megjegyezni, hogy sokan a bírói halasztási jog révén nytvjtott moratóriumot nem is tekintik igazi moratóriumnak. Ennek a felfogásnak ellentmond, hogy a bírói halasztási jogban szabályként megnyilatkoznak a moratóriumnak az előbbiek során kifejtett összes jellemző tulajdonságai. Különben e kérdés részletes kidomborítására későbben még alkalom fog nyílni. Moratórium bevezetése, mint már említés történt, mindig rendkívüli viszonyokkal függ össze. (Pl. háború, báború utáni állapot, politikai és gazdasági krízisek, stb.; elemi csapások, ú. m. járvány, árvíz, földrengés, stb. — Ez azonban nem zárja ki. hogy nem ilyen jelentős körülmények tegyék igazolttá a rendkivüliséget, esetleg csak néhány személlyé! szemben is.) A moratórium érvényesülését kizárólag gazdaságpolitikai tekintetek igazolhatják; régebben ugyan Közpolitikái szempontok is szerepet vittek. Ma azonban moratórium nyújtásának egyetlen indoka csupán a rendkívüli gazdasági helyzet lehet. A franciák az 1870/71-es háborút a Code civilben intézményesített bírói halasztási jog mellett; valamint a váltókra és egyéb forgatható papírokra, amelyekre a Code civil rendelkezései nem vonatkoztak, kiadott külön moratóriumos rendelet mellett küzdöttek végig. Ezt a moratóriumos rendeletet az Elsass-Lotharingiát annektáló németek bíróságai azután nem ismerték el, ami súlyos jogbizonytalanságot okozott. (Idevonatkozóan 1. Goldschmidt: Zeitschr. f. d. ges. Handelsrecht 15—21. köt.; valamit Nagy F. váltójogának 104. o. 2. jegyz.) Ezt megelőzően alkalmazták még 1814-ben és 1830-ban is a Cod. civ. idevonatkozó 1244. §-át. Belgium 1830-iki forradalom után szintén moratóriumot léptetett életbe; Portugáliában pedig királyi rendele! intézkedett 1891-ben ilyen irányban. A moratóriumi jog további fejlődését elősegítették és rendszeres kiépítéséhez bő anyagot szolgáltattak a balkánháború folytán az érdekelt államok (Bulgária, Szerbia, Montenegró, Görögorsz.) moratóriális intézkedései. — A világháború alatt az összes hadviselő államok, sőt számos semleges állam (még néhány nem európai állam is) moratóriumokat léptettek életbe, főként a külföldre teljesítendő fizetéseket illetően. A Németbirodalom a világháború alatti moratórium érvényesítését teljesen a bírói halasztási rendszer keretében oldotta meg. Ép ezért lábrakapott az a felfogás, hogy Németországban a háború alatt nem is állott fenn valóságos moratórium, hanem csak a ,,bírói halasztás intézménye". Holott kétségtelen, hogy ahol ebben az ú. n. bírói halasztás intézményében a moratórium fentebb már letárgyalt jellegzetes tulajdonságai felismerhetők, ott ez az ,,intézmény" azonos lesz a valóságos moratóriummal. Ezt a moratóriumot tagadó nézetet támogatni látszott az a körülmény is, hogy a régi német jognak minden moratóriumos berendezkedését pótlás nélkül 1879 okt. 1-től hatályon kívül helyezték. (V. ö. Einführungsgesetz d. ZPO §. 132. N° 4. és Einführungsgesetz d. Konkui"sordnung §. 4.) — Ezek az intézkedések még egyáltalában nem zárták ki annak a lehetőségét, hogy szükség esetén valamely speciális törvény útján ne honosítsák meg ismét a moratórium intézményét. Annak az alátámasztására, hogy a világháborúban Németországban állott fenn moratórium és hogy az valóságos moratórium volt, legyen szabad Fischernek már említett munkájából az alábbi idézeteket közölni: ,,... das Kriegsrecht hat kein Generalmoratorium gebracht, wohlaber VnzuUíssigkeit der Zangsversteigerung von Kriegsteilnehmern gehörigen 0. ihrem ehemánnlichen 0. elterlichen Rechte unterliegenden Vermögensstücken . . ." (G. 2., 8., 14. §.; 338. o..) Továbbá: ,,Das Kriegsrecht hat zwei neue Begehren des Beklagten eingeführt: Bestimmung einer Zahlungs. frist und Anordnung, dass Rechtsfolgen der Nicht. zahlung 0. nichirechtzeítigén Zahlung als nicht ein_ getreten gelten". (140. 0.) Mint az idézetekből is kitűnik, az kétségtelen, hogy a Németbirodalomban a világháborúban általános moratórium nem állott fenn, de ez nem is volt a többi államokban sem. így Magyarországban is „mindössze két hétig- tartott az általános moratórium, utána nyomban elkezdték a moratórium fokozatos feloldását". (Krüger i. m. 5. 0.) — Általános moratórium nem létezése azonban még nem zárja ki speciális moratóriumok életbeléptetését. (Egyébként az idevágó összes moratóriumos rendelkezések gyűjteménye a berlini Handelskammer kiadásában láttak napvilágot!) Az előbbiek megvilágítása végett szükségesnek látszik megjegyezni, hogy a tudományos rendszerezésnél többek közt a moratóriumokat általános (generális) és különös (speciális) moratóriumokra szokták felosztani. Az első az adósok nagy csoportjának (ország, tartomány, egy egész foglalkozási ág, stb.), vagy a követelések egész osztályára, a második csak egyesek, bizonyos személyek részére adatik. A speciális moratórium megint lehet általános vagy különös, aszerint, amint a moratórium az egyes adósnak valamennyi Hitelezőjével, vagy speciálisan csak egy hitelezővel szemben fog hatni. (Fischer, Halász.) Tételes megoldásban ezek a felosztások rendszerint kombináltan jelentkeznek. Az elméleti és gyakorlati jelentőség azonban nem is ezeknél az osztályozásoknál csúcsosodik ki, hanem ott, hogy a moratórium közvetlen a szabály erejénél fogva objektíve, vagy pedig az állam valamely szerve (bíróság) útján szubjektív átszürődés mellett hat-e? Ebben az utóbbi esetben pedig a moratóriumot alkalmazó szerv, a követelések moratórium alá vonása tekintetében és a moratórium, bam részesítendő személyének megítélése szempontjából milyen mértékben nyer szabad kezet? — Mert lehet állítani, hogy ennek a problémának jó vagy rossz megoldásától függ, hogy a moratórium száműzetéséből ismét visszatérhessen a legtöbb modern jogrendszerbe, mint rendkívüli esetre szóló, de ál-