Miskolci jogászélet, 1933 (9. évfolyam 1-10. szám)

1933 / 2-3. szám - Az eperjesi ev. Kollégium nemzetközi sorsa és jogi személyisége

MISKOLCI JOGÁSZÉLET 5 lyisége és az ősi pártfogóság tulajdonosi jogköre a tiszai ev. egyházkerülettel való szorosabb kapcsolat és jogviszony révén sem szenvedett csorbát és hogy e jogkörök csorbítatlansága fölött a magyar ev. egyház hivatalos szervei még a területi elszakítás után is féltékenyen őrködtek tovább. 5. A Kollégium jogi személyisége A Kollégium jogi személyiségének a kérdése máskülönben korántsem újkeletü kérdés, mert ebben a tekintetben az illetékes fórumok már régebben is állástfoglaltak és ev. egyházunk keretében a Kollégium jogi személyisége hivatalos elismerést is nyert. Bizonyságul hívhatók fel e tekintetben az ev. egye-temes egyház és a tiszai ev. egyházkerület közgyűléseinek az iskolai ingatlanoknak az egyházak nevére leendő telekkönyvezetése tárgyában hozott határozatai. Az ev. egyetemes egyház ugyanis 1913. évi közgyűlésén, kögyülési jegyzőkönyvének 17. pontja szerint, a következő határozatot hozta: „Tekintettel arra, hogy az evang. iskola, legyen az fő-, közép- vagy elemi iskola, nem képez testületeit és így külön jogalanyt, hanem az evang. egyház, mint testület tulajdonát képező intézetet, az egyetemes közgyűlés elrendeli, hogy mindenütt ott, hol az evang. iskolák használatára szolgáló ingatlanok nem az egyház, hanem az iskola nevére vannak telekkönyvezve, az iskolát fenntartó egyházi testület a tulajdonjogunk az egyház nevére való telekkönyvezését kérelmezze... Ezen általános rendelkezés nem zárja ki azt, hogy ott, ahol az iskola használatára szolgáló vagyon alapítványi természettel bír, ezen minőség telekkönyvileg följegyeztessék, illetve amenynyiben az alapítványi minőség már telekkönyvileg kitüntetve van, hogy ezen telekkönyvi állapot érintetlen maradjon. A kerületek utasíttatnak, hogy ezen határozatot haladéktalanul hajtsák végre, és az eredményről a jövő évi egyetemes közgyűlésnek jelentést tegyenek. " Az eperjesi Kollégium igazgató-választmánya azonban, foglalkozván az egyetemes gyűlés rendelkezésével, nem tartotta azt a Kollégiumra vonatkoztathatónak, „mert azon rendelkezés tartalmából megállapíthatólag — az áttelekkönyvezés csupán a „Testület" jogi fogalma alá nem eső s így külön jogalanyisággal nem bíró iskolákra rendeli foganatosítani, már pedig a Kollégiumnak magánjogi jogalanyisága a kollégiumi szervezeti és kormányzati szabályzat 3., 27 és 38. §-nak egybevetéséből folyóan kétséget nem szenvedhet. " A tiszai ev. egyházkerület pedig 1915. évi közgyűlésén tárgyalván az egyetemes egyház rendeletét, jegyzőkönyvének 79. pontja szerint, e tárgyban a következő határozatot hozta: ,, A kerületi fő- és középiskolákat illetőleg a közgyűlés azzal a kérelemmel fordul az egyetemes gyűléshez, hogy a szóbanforgó eljárás alapjául szolgáló 1913-i határozatát az eperjesi főiskolára, valamint az iglói, késmárki, nyíregyházai, rozsnyói és rimaszombati főgimnáziumokra vonatkozóan, ezeknek a fenntartó testületeknek különbözőségénél fogva külön szabályozást igénylő jellegére való figyelemmel, megfelelően módosítani szíveskedjék. " Az 1914. és 1915. évi egyetemes közggyűlés honorálta is ezt az álláspontot s jegyzőkönyvének 20. pontja szerint, a következőképen határozott: „Az egyetemes közgyűlés a jelentéseket tudomásul veszi, és ez alkalommból - kimondja, hogy a középiskolák és az eperjesi Kollégium ingatlan vagyonának telekkönyvi állapota a zsinat további rendelkezéséig változatlanul fenntartandóak. " Nem állhat fenn tehát kétség, a legkisebb kétség sem mindezek szerint afelől, hogy az eperjesi ev. Kollégium önnálló s alapítványi természetű jogi személynek tekintendő, amely eredeti s az alapítók által kijelölt eélját az alapítóik örököseinek tekinthető akaratkijelentő szerve, az ősi pártfogóság, rendelkezése- értelmében van hívatva betölteni. Kétségtelen továbbá, hogy hazai jogunk szerint a közcélokra szolgáló alapítványok önálló jogi személyek és „nem vesztik el ezen jellegüket annak folytán, hogy több, ugyan arra a célra szolgáló alapítvány összefoglaltatik és hogy ezen összefoglalt alapítványok egy ellenőrző alapítványi hatóság -felügyelete és gondozása alá helyeztetnek. " (Sztehlo Kornél, az ev. egyetemes egyház volt főügyészének jogi véleménye. ) De nem veszítette és nem veszthette el a Kollégium önálló jogi személyiségét, — amint azt fentebb kimutattuk, — azáltal sem, hogy névlegesen a tisza ev. egy házkerület Kollégiuma lett s hogy felügyeleti joghatóságaként hosszab időn keresztül a pártfogóság és az egyházkerület által kiküldőin közös kollégiumi nagybizottságot, illetve igazoló-választmány működött. Nem pedig azért, mert maga az ősi pártfogóság a Kollégium fölötti tulajdonjogát, a vagyona, sőt bizonyos mértékben még a jövedelme feletti rendelkezést is a maga részére tartotta fenn, erről le soha sem mondott, volt s volna hívatva ezekben a kérdésekben tehát a jövőben is rendelkezni. Nem lehet tehát vitás mindezek szerint, hogy a szlovák év. keleti egyházkerület, saját maga vagy az általa alkotott szervekkel, a Kollégium vagyona felett jogosain nem rendelkezhetett s a tiszai ev. egyházkerület jogutódjának tekintvén magát., még mindig nem ölthet te magára egyben a Kollégium tulajdonosi minőségét is. Nem szerezhetett tehát több és nagyobb jogot a tiszai egyházkerület jogutódjaként, mint amennyivel a megszálláskor a Kollégiumra vonakozólag maga a tiszai ev. egyházkerület rendelkezett. Ezzel szemben azonban megállapítható fötétlenül a Kollégium egyházi célokat szolgáló rendeltetése s a kollégiumi vagyonnak, mint ilyennek, egyházi vagyoni minősége. Az 1665. évi kassai gyűlés lefolyása és határozata, az alapítás minden mozzanata, a Kollégium egész története, miként az előadott történeti vázlatból is kitűnik, igazolja ezt a megállapítást. Összegezzük tehát röviden eddigi levezetésünk és megállapításaink eredményeit. Ezek szerint a Kollégium kétségtelenül jogi személy, még pedig alapítványi jellegű jogi személy, amely nemzeti, közművelődési, de épp oly mértékben ev. egyházi célokat szolgál s vagyona nem szigorúbb értelemben vett egyházi önkormányzati közületi vagyon, — nem a tiszai ev. egyházkerület vagyona tehát, — hanem egyházi alapítványi természetű vagyon, Szükséges, sőt nélkülözhetetlen e tekintetben, a Kollégium jogi minőségének megállapítása kérdésében, ez az éles disztinkció, mert amiként látni fogjuk majd a továbbiak során, a területváltozások által érintettt alapítványok sorsa a trianoni békeszerződéssel még koránt sem nyert a nemzetközi helyzet és nemzetközi jog legújabb fejlődésében befejezést és az azóta létrejött újabb magállapodások sem tisztázták erre vonatkozólag teljes mértékben a nemzetközi jogi helyzetet. Már pedig az eper(17)