Miskolci jogászélet, 1933 (9. évfolyam 1-10. szám)
1933 / 2-3. szám - Az eperjesi ev. Kollégium nemzetközi sorsa és jogi személyisége
MISKOLCI JOGASZÉLBT (ié) 4. A Kollégium és a tiszai egyházkerület. Az ősi KoUégium történeti múltjából a fenntiekben vázlatosan kiragadott adatok is döntő bizonyítékot nyújtanak arra nézve, hogy a Kollégium mindenkor «a ön. álló jogi személyiség életét élte, az alapítók által kijelöli cél és rendeltetés irányában működött s az alapítók örököseinek, jogi személyisége akardtelhatározásra és kije. lewtésre hívatott szervének, az ősi pártfogóságnak, állt mindenkor jogában, de egyben kötelességében is, a Kollégium léte, vagyona, sorsa és jövője fitt Ili rendelkezés. Amennyiben pedig ai Kollégium jogi személyisége megállapítható, érvényes ez a jogkör és köteleséig természetesen a jelenre és a jövőre is. Miután azonban a felsorolt adatok a Kollégium távolabbi, történeti' múltjából erednek, a, Kollégiumi pedig a XIX. század végén a tiszai ev. egyházkerülettel szoro^ sabb viszonyba került, vizsgálatunk körébe tartozik az a jogvisizony is, amely a Kollégiumot az egyházkerülethez kötöttie, A kérdés1 így abban csúcsosodott ki, megtudta e őrizni a múltban kétségtelenül kimutatható jogi személyiségét a Kollégium a tiszai i ev. egyházfkerületttel szemben is? A Kollégium és a. tiszai ev. egyházkerület, között ' a kapcsolat csak a XIX. század utolsó évtizedeiben s leginkább azon idő óta épült ki szorosabban, amidőn, az egyházkerület mindaddig Nyíregyházán működő tanítóképzői intézetéit Eperjesre hozta és a Kollégiumba olvasztotta be. Ezen idő óta az egyházkerület befolyása a Kollégium ügyvitelére és ellenőrzése 'tekintetében folytonosan növekedőben van, s tekintettel egyben a pártfogósági közgyűlések elé gördül akadályokra valamint, a fennhatósági jogok ilyképen való gyakorlásának nehézségeire, szükségessé válik csakhamar az ősi pártfogóság és a tiszai ev. egyházkerület közötti jogviszonyok rendezése is. E jogviszonyt!, amely Eperjes megszállásáig változatlanul fennállott és érvényesült, egyrészről az ősi pártfogósági közgyűlés, másrészről pedig a tiszai ev. egyházkerület közgyűlése, szerződésbein fektette le, illetőleg a, szerződés alapelveit „Elvek" című pontozatokba foglalta össze. E szerződéses jogviszonyhoz való 1 hozzájárulását az ősi pártfogóság 1891. évi szeptember hó 13 án és 1892. évi január hó 24-én tartott közgyűlésein, a tiszai ev. egyházikerület pedig 1891. évi augusztus hó 20., 21. napjaim Poprádion tartott közgyűlésének 13. jkvi pontjában, és 1892. évi augusztus hó 18-án Dobsinán tartott közgyűlésnek 11. jkvi pontjában adta meg. Ezek szerint az „Elvek" szerint, a Kailégium névleg, címében és részben ténylegesen is, a tiszai e v. egyházkerület fennhatósága alá került, s azóta kerület! f"i-kolai jellege van. De hogy az egyházkerületbe teljesen be nem olvadt, nem is olvadhat ott, hogy az ősi párt fogóság tulajdonosi jogait, továbbra is fenntartotta s hogy az egyházkerület fenhatóságának a Kollégiumra való kiterjesztése csupán az ügyvitel és oktatásügy időszerű követelménye volt' és csak a szükségszerűség mértékéig törtiónt meg, arról az „Elvek" 5. és 8. pontjai tanúskodhatnak különösképen. Az „Elvek" 5. ron ja szerint ugyanis a Kollégium feletti felügyeleti jognak egyrészről az egyházkerület részéről történő gyu ir'asa céljából egy kollégiumi nr.gy. bizottság (igazgatóvíln t :hnú)\y ) létesül, melynek 12 tagját a* ősi párt íróság és 12 tagját a kerületi közrTffi1 és választja, illetőleg delegálja, elnöki tisztét pedig társelnökségben a hauéve.Aént választandó kollégiumi kerületi felügyelő és iz egyhá?>k rül< 5 püspöke látja el. Az „Elvek" 8. .nnitj-i pe-.i.r. többek között, a levetkező rendelkezéseket is majában foglaljat: „A kollégiumi vagyonnak, céljánál; megfelelő módon való használata felől, a kollégiumi pártforóság rendelkezik. Az egységes Kollégiumot, valamint ai annak egyes tanintézeteit illető töke el nem idegeníthető s eltekintve az egyháznak kezelése alatt, álló tőkéktől, kezelés végett se vihető máshová.. „Az egyes tanintézeteket illető tőkék csakis a tanintézetek céljaira használhatók. Az egységes Kollégiumot illető összegek azonban — az egyes tanintézeteknek, ezek jövedelmeiben való netáni részesedése tekintetében mindég a kollégiumi pártfogóság a felmerült szükség mértékéhez képest határozván, — ezek jövedelmei az egységes Kollégiumot terhelő költségek fedezésére fordítandók." Amint tehát a legutóbbi pontból is kétségtelenül nyilvánvaló, a tiszai kerület fennhatósági joga semmiképen sem jelentette azt, mintha az egyházkerület', vagy akár a nagybiaottság is" a kollégiumi tőkék elidegenítéséről, vagy akárcsak jövendő sorsáról is rendelkezhetett volna. Az ősi pártfogóság e tekintetben immár több év száfcados jogait most is óvta és sértetlenül tartotta fenn, feninitarván a maga részére még arra az esere is a rendelkezési jogot, midőn a Kollégium jövedelmeinek csupán az egyes tanintézetiek közötti netaláni elosztásáról volna szó. Az „Elvek"-ben lefektetett szerződést végérvényesen az ősi pártfogóság 1892. évi október hó 30-án tartott rendkívüli közgyűlésén fogadta fel s ezen a. közgyűlésen választotta meg a kollégiumi nagybizottság (igazgatóválasztmiány) általa kiküldendő tagjait is. Ez az igazgató-választmány gyakorolta a Kollégium felett'egészén 1919-ig közvetlenül a ' fenntartói jogokat. Elhatározta és tudomásul vette, az Eperjesen bekövetkezett, állapotokra való tekintettel, a Kollégium két intézetének a theológiának és a jogakadémiának Budapestre, illetve Miskolcra való költözését, helyesebben menekülését. E kétí intézet elköttözködéséhez különben Fábry csehszlovák sá;rosmegyei zsupán is hozzájárult. A Kollégium másik két intézete Eperjesen maradt, 1919- ben azonban működését a tanítóképző intézeti is beszünetelni volt, kénytelen. A régi igazgató-választmány ' működésében akadályozva volll, mert helyette a szlovákok újat alakítottak, amelynek az ősi pártfogósággal többé semmi kapcsolata sem volt. Ennek következtében s minthogy a. szlovák hatóságok írtján állásukból elmozdittattak, a tanítóképző tanárai is átjöttek Csonka-Magyarországra 1920- ban s a tanítóképzőin tézet is Miskolcon folytatta és folytatja, azóta tovább a működését. A régi kollégiumi igazgató-választmány (magybizottság) pedig, miután működésében immár akadályozva volt, fenntartói jogkörét az elnökségre, a kerületi kollé• giumi felügyelőre és a kerületi püspökre ruházta át. E felügyeleti jogkört: azonban a kerületi kollégiumi felügyelő nem kívánván gyakorolni, az ideiglenesen teljesen és kizárólag a kerület püspökére szállt át, míglen 1920-ban a tiszai ev. egyházkerület október hó 27-én tartott, kerületi közgyűlése úgy nem intézkedett,, hogy a kollégiumi fenntartóhatóság ideiglenes jogkörének a gyakorlására mindaddig, amig az alkománysaerű szervek e jogkör gyakorlásában] akadályozva vannak, az egyházkerületi felügyelő és <a püspök együttesen legyen hívatott.. Megállapítható tehát, hogy a Kollégium jogi szemé-