Miskolci jogászélet, 1933 (9. évfolyam 1-10. szám)

1933 / 9-10. szám - Büntetőjogtudomány és büntetőjogi segédtudományok

4 MISKOLCI JOGASZÉLET (94) adása körében való rövid vázolása; aki — így is érvelnek — majd gyakorlati pályafutásában az illető segédtudomány eredményeire jobban rászorul (például a rendőrségi tisztviselő vagy a börtönügyi szakember), az majd talál elég alkalmat arra, hogy ismereteit kiegészítse; az illető szakban mint kezdő alkalmasint gyakorlottabb szakember védőszárnya alá kerül, aki majd segítségére lesz ismereteinek kiegészítésénél. Felfogásunk az, hogy a mai elrendezés nem mondható kielégítőnek, hogy a büntetőjogi segédtudományok tanítását, illetve hallgatását kötelezővé kellene tenni; azonban a kérdésnek a jövőben való elrendezésénél — igénytelen felfogásunk szerint — kétféle eltérő megoldásra volna szükség a szerint, hogy vájjon csak általános ismeretekre szoruló büntetőjogászokról, vagy pedig valamely különleges szakban működő egyénről van szó. Az illető segédtudományban való kiképzés kell, hogy ehhez a szemponthoz igazodjon, és ennek megfelelően esetleg gyakorlativá is tétessék. Bírák, kir. ügyészek, védők stb. csak általános ismeretekre szorulnak, az ismereteknek gyakorlati átvitele (például vércsoportvizsgálat elvégzése) azonban már nem tartozik az ő teendői Körébe. Csak tudomással kell bírniok, pl. arról, hogy vérvizsgálattal a vádlott bűnössége tekintetében bizonyos esetekben döntő bizonyítékot3) szerezhetünk, hogy gyakran a helyszínén maradt gyufák, gyufadoboz, fogvájók, ruha és fehérnemüfoszlányok segítségével ugyancsak fontos bizonyítékokat'1) nyerhetünk. ") A vércsoportvizsgálatok lehetőségére tudvalevőié.* először Landsteiner mutatott reá 1900-ba'.); az igazságszolgáltatásban való meghonosítása pedig tőiéní Sekiff É. érdeme. (Lásd: Sebiff F., Technik der Blntgrnppenuntersuchungen, Berlin, 1929.) A kutatások eredményeképpen az a megállapítás szűrődött le, hogy az emberi vérnek folyékony alkatrésze, a szerűm azzal a hatással bír, hogy a más emberek vörös vérsejtjeit csomókba vonja össze, agglutinálja. A szerűm azonban nem csomósít.ja össze sem a saját vér sejteket, sem pedig azoknak a vérsejtjeit, akik ugyanahhoz a vércsoporthoz tartoznak. A kutatások eredményeképpen náunk ma a következő vérsejtcsoportokat különböztetik mos: és pedig: I. csoport, amely összecsomósítja a IL, III. és IV. cso]iortbeliek vérét; II. csoport, amely összecsomósítja a III. és IV. csoportbelieknek vérét; III. csoport, amely összecsomósítja a II. és IV. csoportbelieknek a vérét; és végül a IV. csoport, amely semmiféle más csoportbelieknek a vérét nem esomósítja össze. Büntető igazságszolgáltatási szempontokból ez a módszer annyiban bír jelentőséggel, hogy segítségével és bizonyos kiküszöbölési eljárás útján megállapítható, hogy például a helyszínen talált emíberi vérfolt vagy abból a csoporthó] való, amelyik vércsoporthoz a vádlott vagy sértett is tartozik, amikor azonban természetszerűen szóba jöhetnek még más ugyanehhez a vércsoporthoz tartozó egyének is, — vaev pedig mesrállaiútást nyer az ,hogy nem olyan vércsoportból való, amelyhez a sértett és vádlott, vagy egyikük tartozik. Bá'- pbban a kérdésben, hoq-y vájjon a megszáradt vérnek emberi vagy állati eredete, illetve milyen vércsoporthoz való tartozandósága nie»állapítható-e, a vita és a kutatások még nem zárultak le, mégis ezek bizonyos pozitivumot már is mutatnak; ezeknek taglalására azonban itt alig van hely. Büntető igazságszolgáltatási szempontokból tehát a kutatások mai állása mellett ez a mószer inkább csak a vádlott mentesítése, felmentése szenn>ontiából tud döntő bizonyítékot nrodukálni. E helyütt is kellemes kötelességet teljesítünk, amidőn e módszernek hallgatóságunknak való gyakorlati bemutatásáért dr. Folkmann János közkórházi főorvosnak köszöntünket fejezzük ki; lásd e bemutatás tárgyában: Sztolárik Ernő, Látogatás a miskolci Erzsébet-kórház bakteriológiai intézetében, Miskolci Jogászélet, IX. (1933.) évfolyam, 10. s köv. old. °) A jelzett tárgyaknak a terhelt személytől való származása tekintetében más módszerek mellett ma főként a mikroszkopikus vizsgálat esik latba, amelynek eredménye niikrofotografia útján lerögzítve fontos és könnyen produkálA bizonyítékoknak a beszerzése a bíró, a vádló és védő feladata és kötelessége lévén, elengedhetetlen, hogy tudomással bírjanak azokról a módszerekről, amelyek akárhány bűnügyi esetben a bűnösség kérdésének eldöntésére alkalmasak. A kriminalisztika alapvető modern módszereinek ismerete nélkül a bírák, vádlók és védők képtelenek a bonyolultabb bűnügyekben alkalmazandó bizonyítási eszközök helyes megválogatására. A bírák ítéleteikben nagy részben szabadságvesztésbüntetéseket alkalmaznak. Kívánatos lenne tehát, hogy azt a büntetési észközt, amelyet nap-nap után alkalmaznak, kellően megismerjék; amire azonban ma kevés alkalmuk nyílik. Szükséges lenne, hogy börtönügyi előadások hallgatása, szabadságvesztésbüntetési intézeteknek ismételt látogatása által kellő képet tudjanak alkotni a szabadságvesztésbüntetés tartalmáról és végrehajtásának lényegéről is.7) Sőt még a törvényszéki orvostan és elmekórtan tanítása körében is bőséges alkalom nyílna az oktatásnak szemléltetés által való kiegészítésére. A büntetőjog és a törvényszéki orvostan és elmekórtan tanárainak közöt vezetése alatt a hallgatók felkereshetnék a legközelebbi elmegyógyintézeteket és ott elmebetegek bemutatása révén az elmebetegségekről, az elmebetegek magaviseletéről és a kapcsolatos problémákról alaposabb képet szerezhetnének, mint egyedül előadások által.8) 1 Egyes főiskolákon pedig olyan törekvésekkel is találkozunk, hogy a hallgatóság a szaktanár vezetése alatt felkeresi a legközelebbi letartóztatási intézetet, hogy ott nem annyira annak üzemét, mint inkább a letartóztatottak egyikével-másikával hosszabb beszélgetésbe eiegyedve, a jogerős bűnügy iratainak megelőző tanulmányozása alapján is, betekintést nyerjen a bűntevőknek lelki életébe, megismerje azokat a rugókat, amelyek a bűntettest a bűncselekmény elkövetésére késztették; az elméleti kriminalpsychologiai kutatásokat és vizsgálatokat az ilyen látogatások hatásosan fogják kiegészíteni.9) A legtöbb helyütt, sajnos, a főkollégiumot kiegészítő ilyen tanulmányok végzésére minden alkalom hiányzik. Főként ott, ahol még a klasszikus vagy dogmatikus büntetőjogi iskolának szellője lengi át az előadásokat. Az újabb, a reformer irányzatnak hívei ható bizonyítékot képez. Az eljárásnak hátránya azonban tagadhatatlanul az, hogy meglehetősen költséges berendezési tárgyakat igényel és nagy szakképzettséget is feltételez. 71 Ilyen börtönlátogatásról s/óió beszámoló: Sohwartz Béla. Beszámoló a miskolci joghallgatók büntetőjogi tanulmányútjáról, Miskolci Jogászélet IV. (1928.) évfolyam 72. s köv. old. ") Ilyen tanulmányokról számol be Vas Pál, Látogatás az Erzsébet-kórház elmeosztályán Miskolci Jo»ászélet VIII ( 1932.) év folyam C6. s köv. old. ") Hyen Látogatásokról találunk beszámolói: Monatssehrift für Kriminalpsvchologie und Strafrechtsreform 21 köt. 211, 532, 22. köt. 604. s köv. old.. 2.'!. köt. 183 old. E helyütt is kellemes kötelességet teljesítünk, amidőn hálás köszönetünket fejezzük ki a miskolci kir. iigvészség vezetőiének: Dr. Gazdy Béla kir. ügyészségi elnöknek, hogy az ilyen tanulmányok végzésére a felügyelete alatt álló fogházban alkalmat adott. A büntetőjogi előadásoknak ilvcn tanulmánvok által való kiegészítésének szükségére multat' reá találóan 'Dir Rácz György, Beszámoló a budapesti Tudományegyetem Büntető jo», S/.enunánumának munkájáról az 1932/33. tanévben, Budapest, 1933. 5. old. Lasd Kún György: Beszámoló a miskolci kir. ügyészség foshazában végzett kriminalpsziholo°-iai tanulmányokról. Miskolci Jogászélet, 1933. évf. 9—10. szám