Miskolci jogászélet, 1933 (9. évfolyam 1-10. szám)

1933 / 9-10. szám - Büntetőjogtudomány és büntetőjogi segédtudományok

(93) MISKOLCI JOGÁSZSLET 3 mekórtannak sikerült eddig ilyen elismerésre szert tenni és a tantervbe való felvételét kiküzdeni. A többi büntetőjogi segédtudományoknak a tantervekbe való kötelező felvétele eddig nem történt meg, sőt a legtöbbnek még fakultatív hallgatására is eddig alig nyílik mód. A helyzetnek tarthatatlanságát talán éppen csak az nem ismeri fel, aki még most is a büntetendő cselekményben kizárólag éppen csak jogi jelenséget lát. Ezek száma azonban ma már minimumra redukálódott. Találóan mutat reá Locard2) arra, hogy míg orvos, vegyész stb. megfelelő tanulmány, vizsga és diploma nélkül gyakorlatot természetszerűen nem folytathat, addig például irásvizsgálat esetében ennek elvégzésével akárhányszor minden különleges képesítés nélkül tanítót vagy tanárt bíznak meg, holott ennek a véleménye is esetleg sorsdöntő lehet és igazságszolgáltatási tévedést idézhet elő. II. A büntetőjogi mellék -vagy segédtudományok tanításának szüksége azonban még további problémákat is teremt. Minthogy a kriminalisták még is csak elsősorban jogászok, tanulmányaikat a jövőben is természetszerűen jogi főiskolákon fogják végezni. A tanulmányoknak kezdettől fogva való speciálizálása (börtönügyi, rendőrségi szakemberek stb. külön-külön kiképzése speciális tanfolyamokon), amire irányuló törekvésekkel talán leginkább az Északamerikai Egyesült Államokban találkozunk, nem helyeselhető. A jövő büntetőjogászának először is általános ismeretekre, áttekintésre kell szert tennie. Csak ezután kerülhet sor egyes részletismeretek (például börtönügy stb.) kimélyítésére. Bármelyik büntetőjogi szakban foglalkozó egyén (bíró, rendőrségi, börtönügyi tisztviselő stb.) elsősorban általános, áttekintő ismeretekre szorul, ezeket semmiképpen sem nélkülözheti, csak ezek megszerzése, ismereteinek általános megalapozása után tud valamely speciális szak (például börtönügy, rendészet stb.) mélyébe, részleteibe eredményesen behatolni. Az általánosabb szempontok átértése nélkül a részletekben mindig csak kontár lesz csak az általános szempontoknak kellő átértése után lesz képes a részletekben is eligazodni. Míg nálunk Európában inkább az általános ismeretek alaposabb elsajátítására fektetnek súlyt és inkább a részletek elhanyagolását tapasztalhatjuk, addig az Északamerikai Egyesült Államok jogtanítása már amenynyire az távolról szemlélve bírálat tárgyává tehető — az általános szempontok (például bűncselekmény fogalma, kísérlet, büntetés és biztonsági rendszabály, ezeknek egymáshoz való viszonya stb.) háttérbe szorítása mellett inkább a részletekbe való elmélyítésre fektetnek fősúlyt. Szerintünk mindKettőre, úgy az általános, valamint a részletekbe menő ismeretekre egyaránt súlyt kellene fektetni, de amíg az előbbiekre, az általánosak ismeretére szüksége van mindenkinek, aki a büntetőjog valamelyik terén működik, addig a különös problémának a legkisebb részletekbe menő ismeretére csak annak van szüksége, aki az illető különleges szakban foglalkozik (például: rendőri tisztviselő — kriminalisztika legkisebb részletei, börtönügyi tisztviselő — börtönügy részletkérdései stb.) Ha szabad egy példával élni, az általános ismeretek elsajátítása nélkül úgy járnánk, mint például egy se') Dr. Edmond Locard, Die Kriminaluntersuchung und ihre wissenschaítlichen Methoden, ford. Willy Finke, Berlin, 1930, 135. old. bész, aki sajnálná, hogy a sebkezeléssel általánosságban foglalkozzon és úgy vélné, hogy majd elegendő lesz külön elsajátítani mindazokat az ismereteket, amelyekre praxisában a beteg fején, nyakán .törzsén, végtagjain levő sebek kezelésénél és gyógyításánál szüksége lesz; végeredményben annak ellenére, hogy több fáradságot vállal magára, mégsem fogja a felmerült problémákat magasabb szempontokból megtárgyalva kapni és amellett sok felesleges munkát is fog végezni és ugyanazt a kérdést akárhányszor ismételten tanulmányozni kényszerül, mert munkájában nem halad rendszeresen.3) Szerintünk az általános ismeretek elsajátítására feltétlenül szükség van, azonban ezek mellett nagyobb gondot kellene fordítani a részletekbe menő ismeretek elmélyítésére, nevezetesen a büntetőjogi segédtudományoknak tanítására. Ezeknek hallgatását legalább is olyan terjedelemben kellene kötelezővé tenni, mint a törvényszéki orvostan és elmekórtan hallgatását. Ennek a követelésnek gyakorlati megvalósításánál azonban újabb problémák adódnak. Az első kérdés az, hogy ki vállalja a segédtudományok előadását és tanítását, a büntetőjogtanár, vagy pedig az, aki azt a szakot műveli, amelyből az illető büntetőjogi melléktárgy ismereteket meríteni óhajt, tehát például a fizikus, kémikus stb. a kriminalisztikát, vagy az orvos, lelkész, tanító stb. a börtönügyet. Mindkét tanszakban egyaránt főiskolai képzettséggel és végzettséggel bíró egyén csak a legritkább esetben fog akadni. Tehát valamely irányban előreláthatólag kell majd engedményt tennünk, mert olyan büntetőjogász, aki egyben orvos ,vagy fizikus vagy kémikus, csak nagy ritkán akad. Ma általában azzal az elrendezéssel találkozunk, hogy a hallgatóság minden tantárgyat a jogi karon hallgat, kivéve a törvényszéki orvos- és elmekórtant amelyet orvoskaron hallgat. Ettől az egy kivételtől eltekintve a kezdő büntetőjogász más karon nem igen folytat tanulmányt.4) A többi büntetőjogi segédtudományokba való elmélyedés nincsen biztosítva, ezek érintése a főtárgy, a büntetőiog keretében való futólagos szemlélődésre szorítkozik. De utalnunk kell e helvüttt azokra az érvekre is. amelyeket ezeknek a segédtárgyaknak a kötelező hallgatása ellen itt-ott felsorakoztatnak! így felhozzák, hogy a büntetőjogtudomány egyes segédtudományainak kialakulása még nem mondható lezártnak, tehát azoknak a terjesztésével, eredményeiknek a gyakorlati életbe való átültetésével még várni kellene addig, amíg a fejlődése annyira-amenvnyire lezárult. Ez az okoskodás nem helytáhó. mert hiszen alig van ma olyan tudományág, amelvnek továbbfejlődése nem volna várható; az eddigi pozitív eredményeknek közlése is már nagy nyereséget jelentene. Azután azzal az érveléssel is találkozunk, hogy elegendő lenne ezeknek a segédtudományoknak a főkollégium, az anyagi büntetőjog elő') Vesd össze: Szerző, Két büntetőjoai dolgozat: I. Az amerikai és az európai büntetőjogtudománv mérlege, Pécs, 1923. Ugyanez megjelent angol nyelven: American and European Criminal .Turisprudencc, Journal of the American Institute of Criminal Law and Criminologv, XIV. (1924.) köt. 589. s köv. old. *) Az etliika és művelődéstörténet ilyen speciális büntetőjogi vonatkozásokkal nem bír.