Miskolci jogászélet, 1932 (8. évfolyam 1-10. szám)

1932 / 5-6. szám - A büntetőjogtudomány célkitűzései és taneszközei

(43) MISKOLCI JOGASZÉLEI Ialyaiyal szemben eltérő represszív eszközre van szükség, így, hogy a sokszorosan visszaeső, ú. n. megrögzött bűntettesek biztonsági őrizetbe, a közveszélyes munkakerülők pedig dologházba helyezendők, stb. Bár ezen alapvető kérdések tekintetében találkozunk még élesebb kontroverziákkal, mégis a szakemberek a jelzett alapvető kérdésekre nézve annyiramennyire megegyeznek, csak azt hangsúlyozzák, hogy főleg a börtönügy terén volna még elég teendő és javítani való. A célkitűzés tehát e tekintetben csak az lehet, hogy a börtönügy tökéletesbítését szorgalmazva olyan részletintézkedéseknek egyengessük az útját, amelyek a büntetések végrehajtását mentől eredményesebbé teszik. Biztos, hogy sem a legszebben megkonstruált büntetőjogi tényálladékok, sem pedig a legkitűnőbben megszervezett büntető igazságszolgáltatás által nem tudjuk annyira leküzdeni a kriminalitást, mint a jól végrehajtott büntetések és biztonsági, stb. rendszabályok által. 5. A kriminalaetiológia, a kriminalpolitika, a poenologia és a börtönügy továbbfejlesztése mellett azonban a büntető jogtudománynak egyéb, ú. n. meíléktárgyai is tág működési terrénumot nyújtanak és azért ezeknél is szükség van célkitűzésre. Az inkább elméleti jelentőségű büntető jogtörténet és a büntetőjog bölcselete mellett rendkívül nagy gyakorlati értékkel bírnak, főleg a hivatásos bűntettesek elleni küzdelemben, a kriminalisztika terén végzett kutatások. Az a mag-vetés, amely e téren elsősorban Gross Hans grazi egyetemi tanár érdeme, ma bő termést hoz. A nagy világvárosok (Berlin, Budapest, London, Páris, Wien, stb.) rendőrségei és rendőrségi laboratóriumai mellett másutt is, így például csak a Béroud Georges vezetése alatt Marseilleben működő rendőrségi technikai laboratóriumra utalunk, nagy jelentőségű tudományos munkát végeztek és egykét évtized előtt még el sem képzelhető tudományos módszerekkel küzdenek a bűntevők, főleg a hivatásos bűntettesek ellen, állandóan újabb a bűncselekmények lelepezését célzó és a bizonyítást megkönnyítő eljárások kiépítése és tökéletesbítése által. A célkitűzés itt sokszor kisiklik a jogász kezéből és gyakran a fizikus és a vegyész lesz hivatva e téren dönteni. Mégis utalni akarnánk e helyütt arra, hogy a tudományos célkitűzésnél figyelemmel kell lennünk arra is, hogy a kriminalisztika terén megvalósítandó kutatási methódusok milyen költségekkel vannak egybekötve; gondoljunk például a párisi rendőrségen rendszeresített egyes methódusokra (például lövegazonosítás az átlőtt ruhán talált nyomok felhasználásával és a spektrum segítségével, — vagy: okirat, és pénzhamisítások leleplezése ultraviolet sugarak vagy achromoskop segítségével, stb.), amelyek elterjedését nemcsak a velük járó nélkülözhetetlen, felette költséges berendezési és felszerelési tárgyak, hanem még az is gátol, hogy csak kis számban állanak mindenütt rendelkezésre a teljesen speciális felkészültségű kiváló szakemberek. Hogy a kriminalitás elleni küzdelemben még miIlyen sok a teendő, utalunk arra a nehezen ellenőrizhető, de a napi sajtóban ismételten leadott közleményre, amely szerint az Északamerikai Egyesült Államokban állítólag a bűncselekmények által okozott összes kiadások és károk (tehát a sértettet ért kár, bűnügyi és büntető igazságszolgáltatási költségek, büntetésvégrehajtási költségek, stb. összege) nagyobb összegre rúgnának, mint az állampolgárok által fizetett adók, illetékek és egyéb közszolgáltatások teljes összege. II. A legtöbb jogterületen emelkedő tendenciájú kriminalitás leküzdése nemcsak a most élő büntetőjogászoknak okoz sok fejtörést, hanem előreláthatólag még a jövő idők törvényhozóit, büntetőbíráit és büntetésvégrehajtási szakembereit is sokat fogja foglalkoztatni. Érthető tehát az a követelés, hogy az elkövetkezendő idők törvényhozója, büntetőbírája és büntetésvégrehajtási szervei kellő elméleti és gyakorlati ismeretekkel és felkészültséggel bírva lépjenek az életbe. Mindenekelőtt felvetjük a kérdést, hogy vájjon a büntetőjog és a rokon tantárgyak tanítása a jelenben minden követelménynek megfelel-e? Csak futólagos szemlélődés alapján is megállapíthatjuk, hogy a büntetőjognak a tanítása a jelenben inkább elméleti keretekben mozog és csak másodsorban felel meg a gyakorlati követelményeknek. Elsősorban az európai kontinentális büntetőjogtudomány dicsekedhetik azzal, hogy sikerült neki a merőben jogi szempontokból fontos problémákat megoldani, a fogalmakat, a közöttük fennálló összefüggéseket tisztázni, keletkezésük történetére reávilágítani és a fogalmak további kiépítését biztosítani. Ennek a fogalmi kultusznak a túlhajtása azonban viszont azzal a hátránnyal járt, hogy az sokszor a gyakorlati élet követelményeinek megvalósulását késlelteti és hogy sokszor a gyakorlati szempontokból fontosabb problémáknak megoldását hátráltatja. Akárhány büntetőjogi fogalomnak minél tökéletesebb kiépítésénél fontosabb lenne az, hogy a gyakorlati szükségletek által követelt intézmények, például a büntetés végrehajtásának feltételes felfüggesztése, a gyakorati életbe mentül eredményesebben átültettessenek. És ezek a szempontok a büntetőjog tanításának keretében is annyira-mennyire érvényesültek. A mai büntető jogtanítás gerincét képező előadásoknak oroszlánrésze elméleti kérdésekkel foglalkozik. Amidőn a jövőbeli büntető törvényhozó, bíró, ügyész, védő stb. jogi tanulmányait befejezve kilép az életbe, úgyszólván csak elméleti ismeretekkel bír; nézetünk az, hogy kívánatos és helyes lenne, ha ezen elméleti felkészültség gyakorlati ismeretekkel is kiegészülne és hogy ha a büntetőjog tanítása keretében olyan taneszközök is alkalmazást nyernének, amelyek a gyakorlati élet céljait is szolgálnák és korunk technikai felkészültségének eredményeit is értékesítenék, amelyek más tanszakokban sem nélkülözhetők és amelyek a jogtanuló fiatalság gyakorlati felkészültségének tökéletesbedését biztosítva új lendületet adnának a büntetőjogtanításnak. Mi a következő taneszközöknek a büntetőjogtanításba való befogadására és meghonosítására gondolunk. 1. A Liszt-féle Kriminalistisches Seminar-ban már évtizedek előtt a legfiatalabb generációnak legkiválóbb tagjai saját értekezéseiket adták elő; ezek közt a legkiválóbb munkálatok nyomtatásban is megjelentek. Ezek az előadások és értekezések felette változatos problémákat tárgyaltak; jogi fogalmak ki-