Miskolci jogászélet, 1932 (8. évfolyam 1-10. szám)

1932 / 5-6. szám - A büntetőjogtudomány célkitűzései és taneszközei

Í2 MISKOLCI JOGASZÉLET (44) építését kísérelték meg, kriminalisztikai adatgyűjtéseket dolgoztak fel, kriminalaetiologiai kutatásokkal foglakoztak, más büntetőjogi szempontból jelentős eseményekkel (pl. tanúvallomások lélektana) foglalkoztak, stb. Ezek az előtanulmányok arra képesítették az illetőket, hogy kellő felkészültséggel bírjanak akkor, amidőn valamely probléma mélyenjáró feldolgozására kerül sor, mint ahogy erre a törvényhozások tagjainál van szükség akkor, amidőn valamelv probléma törvényhozási szabályozása vagy valamely intézménynek a jogba való átültetése és meghonosítása kíséreltetik meg. 2. A kezdőnek az egyetemi tanulmányok keretében a büntető bírósági gyakorlattal való megismertetésére két mód nyílik. Az egyik a bírósági tárgya, lások látogatása. Ha a kezdő büntetőjogász csak néhány jelentősebb és érdekesebb főtárgyalást hallgatott végig és a tanár hallgatóságával a tárgyaláson hallottakat és tapasztaltakat megbeszélte és a tárgyalás jelentősebb mozzanatait kellően megvilágította, így ezáltal a kezdő jogászok gyakorlati érzéke erősen fejleszthető. 3. Míg a büntető bíróságok tárgyalási termeinek látogatása és főtárgyaiások meghallgatása a kezdőnek gyakorlati érzékét fejleszteni alkalmas, addig a szemináriumi gyakorlatok keretében tartott bírósági főtárgyálások során, ahol minden szerepet (főtárgya. lási elnök, bírák, esküdtek, vádló, védő, stb.) joghallgatók töltenek be, az illetők nemcsak önállóságra tesznek szert, hanem arra is alkalmat találnak, hogy hozzászokjanak ahhoz, hogy minden helyzetben feltalálják magukat, hogy gyors elhatározási képességre tegyenek szert, hiszen gyakran a helyzetet gyorsan áttekintve kell indítványokat előterjeszteniük, esetleg tanukhoz, szakértőkhöz kérdéseket intézniök, stb. Főként társas bírósági és esküdtszéki tárgyalások keretében nyílik bő alkalom arra, hogy nagyobbszámű joghallgató szerepet és foglalkoztatást nyerjen; ilyen tárgyalások keretében annak a szüksége is f elmedül és arra is alkalom nyílik, hogy a gyakorlatokba azok is bevonassanak, akik a szemináriumban a megelőző években is már dolgoztak és már bizonyos fokú praxissal rendelkeznek; ezek lesznek elsősorban arra hivatva, hogy a nagyobb felkészültséget igénylő főtárgyalási vagy esküdtbírósági elnök szerepét ellássák és betöltsék. Míg az orvostanhallgatók nagy szakképzettségű és erre különösen hivatott orvostanárok vezetése, irányítása és felügyelete mellett kórházakban gyakorlati képzettséget nyernek, addig a büntetőjogi szemináriumban tartott tárgyalások arra szolgálnak, hogy azok keretében úgy a kezdők, valamint a már előrehaladottabb joghallgatók is az életben nélkülözhetetlen gyakorlati ismeretekre és érzékre és oly nélkülözhetetlen gyors elhatározási képességre tegyenek szert. 4. A jövőbeli bíró, vádló, védő a gyakorlati életben sok oly probléma megoldására van hivatva, amelyeknél különleges gyakorlati tájékozottság nélkül alig tudnak majd helyt állni. így hogy csak néhány példára utaljunk, a büntető bíró hivatva lesz beláthatatlan számú bűnügyben szabadságvesztésbüntetéseket alkalmazni és kiszabni. Bár a büntetőbírónak ez a feladata a határoztlan tartamú ítéletek intézményének egyes jogterületeken való elfogadása és meghonosítása következtében kissé háttérbe szorult, hiszen ilyen esetekben a szabadságvesztésbüntetés tartamának végleges megállapítása már nem az ő hatáskörébe tartozik, mégis minden büntetőjogásznak a szabadságvesztésbüntetés lényegével és tartalmával nemcsak elméletileg, hanem gyakorlatilag is teljesen tisztában kellene lennie. Ennek következtében minden jövőbeli bírónak, stb.-nek joghallgató korában alkalmat kellene adni arra, hogy egyetemi tanulmányai során szabadságvesztésbüntetési intézeteket ne csak megtekinthessen, hanem hogy azok üzemébe is betekintést nyerjen és kellő börtönügyi szakismeretekre és tájékozódásra is szert tehessen. Hasonlóan a büntetőbíró sokszor hivatva lesz vádlottak beszámítási képessége tárgyában is dönteni. Bár ilyenkor a psychiater tanácsát és szakvéleményét nélkülözni sohasem lesz képes, mégis munkája erősen könnyítve lesz, ha e tárgykörben általános tájékozottsággal bír, amelynek elnyerését különösen az által lehetne biztosítani, ha a joghallgatóknak egyetemi tanulmányaik során nemcsak elmekórtani előadások hallgatására, hanem elmekórosztályok látogatására is alkalom nyílna, amikor elmebetegek bemutatása segítségével is alapvető tájékozódásra szert tehetnének. De ilyen szempontokból még egyéb tanulmányok is számba jöhetnének! A szabadságvesztési intézetek különféle typusainak, stb. megtekintése mellett itt még a kriminalisztika céljait szolgáló intézetek (például a Hans Gross által Grazban alapított nagyhírű intézet), a nagy világvárosok (például Berlin, Budapest. Páris, stb.) í'endőrségeinek múzeumai, börtönügyi múzeumok (például Budapesten) is szóba jöhetnek, ahol a kezdő büntetőjogász bő alkalmat fog találni arra, hogy elméleti ismereteit némi gyakorlati ismeretekkel és tájékozódással is kiegészítse, amelynek hasznát sokszor fogja látni a gyakorlati életben. 5. A büntetőjogtudomány keretében végzett újabb kutatások azzal az eredménnyel végződtek, hogy a bűncselekmény nemcsak jogi jelenség, hanem társadalmi jelentőséggel is bír, hogy az a társadalmi tudományok szempontjából is megfigyelendő és megvizsgálandó és hogy a kriminalitás szociális jelenséget is képez, úgy ezen kriminalaetiologiai kutatások, valamint a büntetőjog története, a börtönügy. a kriminalisztika, stb. keretében sok alkalom nyílik arra, hogy az előadások keretében azoknak színesebbé tétele végett az elmondottakat vetített képekkel illusztráljuk. Az hogy a vetített képek mint taneszközök a jogtudományok tanítása körében is jelentőséggel bírnak, mostanáig elismerésre nem talált; a vetített képek ilyen irányú paedagógiai jelentőségét eddig nem ismerték fel eléggé. Legyen szabad a vetített képek, a szemléltető oktatás egyik módjának pedagógiai értéke és jelentősége tekintetében a következőkre utalnunk! A tanításnak, az oktatásnak különféle eszközei eltérő utakon járva igyekeznek célhoz érni. Az ismeretek közlése több eltérő módon történik, az élő szóval tartott előadások, a hallás útján való észlelés mellett egyéb érzékeink is szerephez jutnak; egyéb szerveink közül elsősorban szemünk jöhet itt szóba, a szemléltetés, a képekkel, a vetített képekkel való szemléltetés révén. A fül helyett a szem útján való tanításnak jelentőségét a pedagógusok nem tudják eléggé hangsúlyozni, kiemelve különösen azt, hogy jelentősége fe-