Miskolci jogászélet, 1932 (8. évfolyam 1-10. szám)
1932 / 3-4. szám - Laky Dezső: A magyar egyetemi hallgatók statisztikája [könyvismertetés]
12 MISKOLCI JOGÁSZÉLET (28) megnehezíti az elvégre is a jövőt jelentő ifjúság érvényesülésének az útját, a siker teljes reményével konzerválja az elégedetlenséget és a nemzedékek közötti ellentéteket. (Arról nem is beszélve, hogy milyen kár éri a társadalmat azáltal, hogy a jelen és közeljövő szükségletei iránt érdekeltebb és érzékenyebb fiatal rétegek a kormányzat, jogalkotás vagyis az egész jövő alakítása terén háttérbe szorulnak.) Ha mindezt átgondoljuk és átérezzük mélyen e jelszó értelmét: 'ciz ifjúságé a jövő! (ami ugyan ma a frazeológia csengésének attitűdével hangzó féligaz. ság és jórészt csak azt jelenti, hogy a mai fiatalok is idősek lesznek, sőt félős, hogy — mivel jövőtlenségük miatt koraibb öregedésre praedesztinálvák ma sem elég fiatalok s ezért is árnyékosabb a jövőjük), akkor nem győzzük eléggé méltányolni azt a munkát, amelyet a kultuszminisztérium s közelebb M\agyy,ry Zoltán kezdeményezésére és a Központi Statisztikai Hivatal segítő közreműködésével Laky Dezső írt a jövő intellektuális rétegének, az egyetemi hallgatók táborának helyzetképéről. Mélyreható analízis ez! Jó, hogy ez a munka is Laky vállaira hárult, ő ma a magyar statisztikai tudomány legszélesebb skálájú és gazdag regiszter-hálózaton játszó művelője. A rendelkezésre álló anyag sokoldalú kibányászása, az okok és okozatok sűrű szövedékéből egybefont kapcsolatoknak megfejtése, a látszólag egészen távolálló', de a logika szálaival mégis összetartozó tényeknek néha frappáns érzékeltetése: ezek azok a tulajdonságok, amelyek Laky e munkáját is jellemzik. Hozzájárul itt még a mai ifjúságért való aggódástól s az iránta okkal-joggal érzett részvéttől különös lendületet nyerő stylus. Az adatgyűjtés, amely a szöveges rész forrásáúl szolgált, 64 kérdőpontot foglal egybe. Rendkívül változatos kérdések tudakolták az egyes főiskolai hallgatóktól a íontosabb személyi (demográfiai), származási, családi, vagyoni, jövedelmi, lakásra vonatkozó, élelmezési, ellátási és tanulmányi viszonyaikat. Ez az első, valójában úttörő kísérlet a jövő szellemi virágoskertjének: a magyar egyetemi ifjúságnak egyéni lapok feldolgozásából nyert, tüzetes megismerésére. A bevezető fejtegetések során a Szerző sorra vizsgálja az egyes kérdőpontokat abból a szempontjából, hogy vájjon a reájuk adott feleletek statiszcikailag mennyire állják ki a megbízhatóság >üzpróbáját. E fejtegetéseknek ad futuram is nagy becse van mindazok számára, akik a szám-fetisizmus hibájától — kellő kritikai és gyakorlati érzékük alapján — mentek szeretnek maradni. A munkálat az egyetemi, műegyetemi, közgazdaságtudományi kari és jogakadémiai ifjúságot öleli fel. Sajnálatos, hogy a többi főiskolákra nem terjeszkedik ki. Legalább az állatorvosi, bányászati és erdészeti, polgári iskolai tanárképző-főiskola adatai ide kívánkoztak volna. Sőt a képző- és zeneművészeti főiskolák hallgatóinak a képet bizonnyal tarkító és elmélyítő adatait is szívesen láttuk volna itt feldolgozva, ha a lelkészképző és katonai jellegű főiskolákról — éppen a szociális viszonyok színeződése szempontjából kivételes jellegüknél fogva — lemondtunk volna is. Mindazoknak, akik a főiskolai ifjúság problémái iránt érdeklődnek, el kell mélyedniük e gazdag munkába! Mondhatnók, hogy a munka eredményeinek részletes ismertetése külön tanulmányt igényelne. Ezért inkább egyes szemelvényekre fogunk szorítkozni. A főiskolai hallgatóság száma nem csak nálunk, de a külföldön is általában erős emelkedésben van. Helyenként — még ,a megnyomorított Ausztriában és a gazdasági terhekkel megbilincselt Németországbon is — de főleg Lengyelországban s mindenekfölött a nagyranövesztett Romániában sokkal nagyobb méretű a főiskolai hallgatók létszámemelkedése, mint nálunk. Ha a középiskolai végzettség iránti szükséglet terjedését és a magasabb kulturigények iránti feltartóztathatatlan törekvést adottnak vesszük, akkor ebben nem is szabad valami különösen nagy bajt látni. Elvégre nem is áll a tétel, hogy mindenki csak a kenyérért tanul. S amellett: ki tagadhatja, hogy a íőiskolai végzettség a létért való küzdelemben ott is komoly segítség, a tudás-többlet fegyverének segítsége, ahol az oklevélre alakilag nincs is szükség?! Az Északamerikai Unióban a mienkéhez képest némileg ugyan más megítélés alá eső egyetemek hallgatóinak a száma egymillió fölött jár. Nem-é a jövő fejlődést szimbolizálja majdnem mindaz, ami a tengerentúl tapasztalható? S vájjon váltónak tekinti-é e milliós tömeg a főiskolai végzettséget, amelynek a bemutatása alapján fix-állás feltétlenül jár? Kétségtelenül nem! Ellenben a létért való harcban, a gazdasági élet kisebb és nagyobb őrhelyein, vezető állásaivan a szélesebb skálájú tudás és áttekintés: vértezeítöbblet és pozíció-előny. A mellett az ember-mivolt teljesebbé tételének, a tudás demokratizálódásának az útja is odavezet, hogy a főiskolák egyre nagyobbodó auditóriumok előtt hirdethessék az igazságot. A régebbi adatokkal való szabatos összehasonlítás nem könnyű, mivel a régi adatok Nagymagj a Lországra, az újabnak a nyolc és félmilliós Csonkamagyarországra vonatkoznak. Abból azonban, hogv az összes számbavett főiskolai népesség ennek ellenére is 11.893-ról (1913—14. tanév) 12.778-ra emelkedett (1929—30. tanév) feltétlenül az egyetemekre való tódulás erős megnövekedését kell kiolvasnunk. (Igaz, hogy azóta keletkezett a közgazdaságtudományi kar, de másrészt 4 jogakadémia megszűnt.^ Számsorainknak a külföldével való egybevetésénél nem szabad felednünk a numerus clausust. amely nélkül nyilván .sokkal nagyobb lett volna nálunk is a főiskolai halgatók száma, mint amilyen valóban volt. A karok szerint való tagolás a külföldön azt mutatja, hogy a jogászok száma csak mérsékelten emelkedett, a technikasoké meg éppen sok helyütt csökkent is, míg a filozófiai fakultás hallgatóinak a száma gyors ütemben növekedett és útban van a felé, hogy a régi-régi pozícióját a legtöbb államban viszszahódítsa. Nálunk a helyzet körülbelül szintén ez. Míg a hávorú előtti évtizedben az összes hallgatóknak 55—60%-a állandóan a jogászokra esett, ma arányuk 39%-ot tesz ki. Mesterien vázolja Laky — a medikusok és filozopterek számának alapulvételével — az egyes karok népesültsége között idők folyamán beállott fluktuálásokat, kimutatva azt, hogy ha egy-egy hivatás felé megerősbbödik, vagy ellanyhúl a törekvés, az majd mindig a fokozódó kereslet, illetve a csökkent érvényesülési lehetőség számlájára irandó. Hogy újabban a műegyetem iránt az érdeklődés erősen ellankadt, annak oka nyilván az évek óta tartó ipari dekonjunktúra körül keresendő. Azoknak, akik