Miskolci jogászélet, 1932 (8. évfolyam 1-10. szám)

1932 / 3-4. szám - Az Alandszigetek kérdése a Nemzetek Szövetsége Tanácsa előtt

8 MISKOLCI JOGÁSZÉLET (24) zéket a Landsting állítja össze oly tagokból, akik a szigetek kormányzásához és az állam biztonságához szükséges garanciákkal rendelkeznek. 5. A befolyó jövedelmek felét Aland saját szük­ségleteinek fedezésére fordíthatja. 6. A Nemzetek Szövetségének Tanácsa őrködni fog a fenti garanciák betartásán. Finnország a Nem­zetek Szövetségének Tanácsához eljuttatja megjegy­zéseivel az alandi Landstingnak minden e garanciák alkalmazására vonatkozó panaszát, vagy reklamáció­ját és a Tanács, amennyiben a kérdés jogi termé­szetű lenne, az Állandó Nemzetközi Bíróság vélemé­nyét is kikérheti. 1921 október 10.-én ült össze Genfben az a nemzetközi konferencia, melynek feladata volt a fenti tanácsi határozat alapján Aland semlegesítésére vo­natkozó nemzetközi egyezmény megszövegezése. Ezen a konferencián a következő államok voltak képvi­selve: Németország, Dánia, Észtország, Finnország, Anglia, Franciaország, Olaszország, Lettország, Len­gyelország és Svédország. Az egyezmény pontosan megállapítja a semle­gesség szabályait béke és háború esetén úgy a száraz­földön, mint a tengeren és a levegőben. Ezenkívül az egyezménynek egyes szakaszai a Nemz,etek Szö­vetsége Tanácsának intervenciójára vonatkoznak, ezen terület semlegességének és garanciáinak há­ború esetén való megtartására. Az egyezmény szerint, mely részletesen ismer­teti a szigetek határvonalait és megállapítja, hogy a szigetekhez tartozó víziterület az apálytól számított három tengeri mérföld. E régebbi nemzetközi szokás­jógi tételből ezúttal válik először írott szerződési jog­tétel. Finnország megígéri, hogy a szigeteket nem fogj'a megerősíteni és hogy nem fog sem elhelyezni, sem állandóan ott tartani háborús célt szolgáló hadi­eszközöket. Hadi repülőgépeknek tilos a szigetek fe­lett átrepülniük. Megemlékezik az egyezmény arról is, hogy korlátozva van a finn és mindazon országok hadihajóinak tonna tartalma, melyek a szigetekhez tartozó vízi területen béke időben kiköthetnek, to­vábbá szabad átvonulást engedélyez a szigetekhez tartozó víziterületeken keresztül a nemzetközi szo­kásjog alapján. Háború alkalmával a zóna semleges­nek minősítendő, de Finnországnak jogában áll ak­nákat elhelyezni, semlegességének megvédelmezése céljából, ha a háború a Balti tengert veszélyeztetné, azzal a feltétellel, hogy arról a Nemzetek Szövetsége Tanácsának azonnal jelentést köteles tenni. Másrészt a magas szerződő felek, akár egyenként, akár egye­temlegesen a Nemzetek Szövetsége Tanácsához for­dulhatnak, mely a szükséges intézkedéseket megteszi abban az esetben, ha az egyezmény biztonsága ve­szélyeztetve lenne, vagy annak be nem tartása állana elő. A magas szerződő felek kötelezik magukat arra, hogy hozzájárulnak a Tanács által elrendelt intézke­désekhez. Erre a célra a Tanács öszehívja a résztvevő államokat, akár tagjai a Nemzetek Szövetségének, akár nem. Az ezen egyezmény megsértésével megvá­dolt hatalom képviselőinek szavazata, az egyhangú szavazatok összeszámolásában nem számít. Ha az egyhangúság nem jönne létre, a magas szerződő felek minden egyes tagja fel van jogosítva azoknak az in­tézkedéseknek foganatosítására, amelyeket a Tanács kétharmad szótöbbséggel ajánl. Az egyezmény meg­sértésével vádolt hatalom képviselőjének szavazata ebben az esetben nem számít. Ha a semleges terület betöréssel veszélyeztetve lenne, Finnország fel van jogosítva ia szükséges intézkedések megtételére, hogy a támadókat megállásra kényszerítse és visszaverje addig, amíg a magas szerződő felek interveniálni tudnak. Finnország köteles erről azonnal jelentést tenni a Tanácsnak. A konvenció ezenkívül még meg­állapítja, hogy határozatai abban az esetben is ér­vényben maradnak, ha bármely változás is állana be a Balti tenger jelenlegi status quo-jában. A Tanács 1922 január 12.-i ülésén vizsgálat tárgyává tette az Alandszigetek semlegesítésére és megerősítése tilalmára vonatkozó feladatait, mivel a szerződő felek kötelezték magukat: 1. hogy a Nem­zetek Szövetségének Tanácsához fordulnak a megfe­lelő intézkedések kibocsájtása végett, hogy ha a kon­venció végrehajtásánál annak szüksége fennáll, 2. hogy a Tanács határozatainak végrehajtásához szük­séges intézkedések foganatosításánál közreműködnek. Az előadó Harmsworth, Nagy-Britannia képvi­selőjének szavai szerint, ez az állásfoglalás nemcsak a gyakorlati fontosság szemelőtt tartásával jött létre, hanem azt a kívánságot is kidomborítja, hogy elis­mertessék a Népszövetségnek ebben a vitában kifej­tett szerepe, valamint az az óhaj, hogy a Népszövet­ségnek a kéidés iránti érdeklődése tovább is fenntar­tassék. E konvenció jegyzőkönyvét aláírták: Németor­szág. Dánia, Finnország, Franciaország. Nagy­Britannia, Svédország és a Nemzetek Szövetsége részéről Sir Eric Drumond, a Nemzetek Szövetségé­nek főtitkára. Az Aland-szigetek semlegesítéséről szóló kon­venció 1922 április 6.-án lépett életbe, azáltal, hogy azt Finnország és Svédország, valamint Németor­szág, Nagy-Britannia, Dánia és Franciaország rati­fikálták. E semlegesítésnek terjedelme és hatálya korlá­tolt. Ugyanis nem Finnország, hanem annak csak egy integráns része, az Alandszigetcsoport válik a fent nevezett konvencióval semlegesítetté, még pedig nemcsak Svédország és Finnország közötti háború esetén, hanem a konvenciót aláíró hatalmak Finnor­szággal szemben felmerülhető mindennemű konflik­tusa esetére. Nemzetközi jogi szempontból semlegesítés útján (Befriedung) a hadszíntér bizonyos területekre korlátozható azáltal, hogy bizonyos területrészeket, akár az ellenfelek, akár nemzetközi konvenciókkal több állam is semlegesítenek. Az ilyen nemzetközi jogi szolgalmaknál bizonyos meghatározott államte­rületeken hadműveleteket végezni tilos. Ezt a semle­gesítést vagy csak egy bizonyos háború esetére álla­pítják meg a szerződő felek, vagy megállapodásaik hosszabb időre általánosságban szólhatnak. Az ilyen semlegesítéstől meg kell különböztetnünk váraknak és megerősített helyek építésének és fenntartásának megtiltását, mert ezáltal haditénykedés a maga egé­szében még nincs kizárva. Ilyen korlátozó egyezményekkel már régebben is találkozunk, így pl. a 30 éves háború alkalmával Münster és Osnabrück városoknál a béketárgyalások alatt. Az államterület egy részének semlegesítése más mint egyes államok semlegesítése. Előbbi esetben a hadviselő feleknek a szárazföldi terület és víziterület egy bizonyos meghatározott részét vagy egyáltalában

Next

/
Oldalképek
Tartalom