Miskolci jogászélet, 1932 (8. évfolyam 1-10. szám)

1932 / 3-4. szám - Telekkönyvi felelősség

(25) MISKOLCI JOGASZÉLET 9 nem vagy csak korlátozottan szabad használni. Előfordulhat (ezzel főképen a régebbi egyezményekben találkozunk), hogy a csapattesteknek és hadihajóknak a semlegesített területekre való lépése feltétlenül tilos. Másrészt előfordulhat az is, hogy a semlegesített területek háború esetén is a hadviselőfél hadseregének és hadihajóinak nyitva állanak ugyan, de ezen a területen semminemű hadműveletet végrehajtani nem szabad. Hadműveletek eszközlése tehát a semlegesített területen mindkét esetben tilos. Mint semlegesített területek említésre méltóak Chablais és Faucigni; a Boszporusz és a Dardanellák a lausannei béke alapján, a Szuezi és Panama csatornák, a ioni tenger szigetei, az Alandszigetek és a Magelhaens tengerszoros. Igen szép példával szolgál Finnország a svéd kisebbségek jogainak tiszteletben tartása és garantálása tekintetében. Saját elhatározásában, nemzetközi nyomás nélkül, alaptörvényévé teszi meg a jelentős lépést és a Nemzetek Szövetsége már csak a létrehozott és tényleges jogi állapotot szentesíti e tekintetben is. Nemzetközi tekintélyével ő lesz a finn alaptörvény garantálója. Finnországtól vállalt e kötelezettségek összesége — az alandi autonomiatörvény igen messzemenő rendelkezéseit is beleértve — az, amit a kisebbségi jogok védelmének észszerű mértékéül tekinthetünk. És ne feledjük el azt, hogy Finnország magas és régi kultúrájú állam, ahol a közszabadságok tisztelete és az állampolgárok egyéni jogai jó ideje minden kétségen felül állanak. Ha most már a Nemzetek Szövetsége Tanácsának az alandi szigetek ügyében hozott döntését alaposan szemügyre vesszük, szinte frappáns az a méltányosság, amellyel a megoldást létrehozták. Külö nősen mi magyarok csodálkozhatunk ezen némi joggal. Hiszen még a legkisebb magyar kérdésben is fájóan kellett nélkülöznünk a hasonló méltányosságot. Világosan mutatja az Aland-szigetek odaítélésének példája, hogy a Nemzetek Szövetsége Tanácsa méltányos és igazságos tud lenni olyan kérdésekben, ahol a Tanácsban képviselt hatalmak többsége érdektelen. E példa is találóan mutat rá, az egyességokmány eredendő hibáira, amely nem a nemzetközi jogra és annak rendjére, hanem diplomáciai érdekekre van felépítve, amelyek időről-időre és helyzetről-helyzetre változnak. Ezért aztán igen gyakran a Nemzetek Szövetsége Tanácsának döntése a kuliszszák mögött végbemenő alkunak az eredménye. Felhasznált iroéplom: Finnland am Anfang des XlX-ten Jahrhunderts. Herausgegeben im Auftrage des Ministeriums des Auswártigenangelegenheiten. Helsingfors, 1919. L'activité politique. Section d'information, Secrétariat de la Société de Nations, Geneve, 1925. Journal officiel de la S. D. N. 1921.—1922-eí évfolyam. , Tátigkeit des Völkerbundes 1921.—22. eví. Liszt—Fleischmann: Völkerrecht, Berlin, 192-'. Baranyai Zoltán: A kisebbségi jogok ved^me. Budapest, 1922. Dr. br. Fiedler Sándor. Telekkönyvi felelősség A telekkönyvi szak más bírósági szakoknál minden vonalon felelőségteljesebb. Ügy a statisztika, mint a vagyoni felelősség, vagy legalább is a feljelentésekkel háboigatás tekintetében. Ez utóbbi annál fontosabb, mert hiszen lett légyen az a feljelentés bármilyen, a feljelentő semmit sem kockáztat, míg a feljelentett legalább is a felügyeleti haragot megkapja, mert ez proprium naturae humanae, míg a feljelentő ha ilyent kapna is ez rá nézve hatástalan lenne, a felhatalmazásra üldözendő rágalmazási eljárást nem kapja meg, mert mikor a feljelentés eredményében a „ridiculus mus" megszületett és felhatalmazás iránt kellene felterjesztést tenni, a felügyeleti erély már megszűnik, mi újabb feljelentéseknek ad tápot, minek eredménye például némel ügyvédi díj magassága, némely értéktelen ügyvédi munka díjazása1) és némely leletezés elmaradása. A Tkvi Szaklap 1932. évi áprilisi 4. számában megjelent helyes megfigyelésen alapuló cikkek elolvasása után a telekkönyvi felelősségről nehéz cikket nem írni. Hogy mégis kevesen írnak róla, erre csak Dóczy Sámuel (VII., Rákóczi út 10.) „író és bíró" (1929.) könyvéből kell idézni (18. 1.) „A bíró túl van terhelve munkával. Ezért nem ér rá „firkálni". Ha mégis ír, akkor ráfogják, hogy reklám után szaladgál és elhanyagolja munkáját. Esetleg annak is kiteszi magát, hogy több darabot osztanak ki neki. Ha az új beosztás jogcím erre, a ráérés még inkább". * A munka lebecsüléséből önként következnek az olyan kijelentések, amiKböl egyet — de bizonyosan több is van — közölt a Tkvi Szaklap, mely szerint olyan kijelentés történt, hogy a telekkönyvi bevezetés csak másolás.2) Hát mindenesetre van olyan is, amelyik másolás, amint hogy az ítéletek közt is van mulasztásos és van beismeréses ítélet is. Minden szakban vannak könnyebb és nehezebb ügyek. Csakhogy míg más szakban a figyelem kevesebb irányban van lekötve s támogatva van a tárgyaló felek felvilágosításaival, addig a telekkönyvben a figyelem több felé ágazik és rendszerint csupán papírra támaszkodik. A tkvi szak egyéb szakoktól nemcsak abban különbözik, hogy ezen szakban a munkát irányító szabályok és intézkedések rossz következményei évtizedek után is éreztetik hatásukat, hanem abban is, hogy nehézség, vagy ami ezzel egyértelmű, időszükséglet tekintetében egy szakban sincsenek olyan aránytalan eltérések, mint épen a tkvi szakban. Mert például egy törvényszéknél 10 vagy 15 tanús gyilkossági ügy egy nap alatt letárgyalható, míg a telekkönyvnél vannak egy nap alatt el nem végezhető árverési ügyek legalább is olyan számmal, mint gyilkosságok a törvényszéknél és vannak egy délelőttöt igénybe vevő tabuláris osztályok oly számmal, mint egy napra egyedül tűzhető ügyek a törvényszéknél. Nem szólva az ofb.-és darabokról, ahol már hetekben kell kifejezni az időszükségletet, amivel időszükséglet tekintetében már csak a nagyobb monstre ügyek versenyezhetnek. Járásbírósági ügyek akár polgáJ) Például az 5610/1931. M. E. r. 22. §. szerinti ie lezet tárgyaláson a hátul álló végrehajtató feladata igazolni, hogy a/, előző terhek nem állanak fenn, hogy így rendes áron eladható legyen az ingatlan. Más most, ha ilyenkor végrehajtató ügyvédje megjelenik és bejelenti, hogy követelése fennáll, erre semmi szükség nincs és az ilyen megjelenés díjazást nem érdemel. =) Tkvi Szaklap 1930. okt. 10. sz. 167. L ut. el. bek.