Miskolci jogászélet, 1932 (8. évfolyam 1-10. szám)

1932 / 1-2. szám - Jancsó Benedek emlékkönyv [könyvismertetés]

05) MISKOLCI JOGASZÍLET í5 Bergl János és Steinrucker Márton művei. Az előbbi a budapesti egyetemi templom menyezetképeit is festette. Fleischer cikkét nagyban élénkíti az a sok műmelléklet, amely a schönbrunni kastélyt és szebbnél szebb falfestményeit ábrázolja. Felette értékes tanulmányt írt Mályusz Elemér „A magyarországi polgárság a francia forradalom korában" címen (225—282 L). Társadalomtörténeti megvilágításba helyezte a polgárság jogi és gazdasági helyzetét II. Lipót uralkodása alatt, amikor az a nemesség jogi kiváltságaival és a zsidóság gazdasági előretörésével szemben a királyban kereste támogatóját. A városi polgárság még nem ébredt államképző erejének öntudatára és sejtelme sem volt arról, hogy milyen eszközökkel és milyen módon javíthatna sorsán. Az uralkodó egyfelől a szerb telepesek, másfelől a városi polgárság, sőt szükség esetén a jobbágyság esetleges fellázításával óhajtotta volna a nemesség ellenállását megtörni és elgáncsolni. Forradalmi mozgalmat inaugurál a király, de az előkészítés nagy munkáját bizalmas emberei, elsősorban Hoffmann Alajos és a titkos rendőrség vállalták. Bizalmas emberei felvilágosító és öntudatosító munkát végeztek elsősorban Budán, Pesten, majd a vidéki városokban, kiélesítik az érdekellentéteket nemes és polgár között, feltüzelik a polgárságot a nemesség ellen. Röpiratokat terjesztenek, melyekről a király is tud, sőt jóváhagyásával nyomattak azok ki, körleveleket küldenek szét és ezekben ingerlik és bíztatják a polgárságot a nemesekkel hasonló jogok kivívására. Az aknamunka vezetője, irányítója Hoffmann, lelke és spiritus rectora azonban maga a király, aki közvetlenül nem avatkozik ugyan be a polgárság és jobbágyság forradalmosításába, de aki mintegy a kuliszák mögött mesterien bonyolítja a helyzetet, de felelősséget nem kíván vállalni, mert maga is érzi, hogy veszedelmes játékot űz a tűzzel. Emisszariusok (pl. Szalkay András volt főhadnagy) járják be az országot és lázítják már a jobbágyságot. Lázító röpiratok vannak forgalomban latin, német és tót nyelven, amelyek alkalmasak arra, hogy felkorbácsolják a tömegek szenvedélyeit és a nemesség kiirtásának szükséges voltát hirdetik. Mályusz alapos levéltári kutatások alapján csodálatos fényt derített a polgárság ezen forradalmi jellegű mozgalmára, amely könnyen a jobbágyság tömegeit is megmozgathatta és súlyos katasztrófába dönthette volna az országot és dinasztiát egyaránt, ha a király és egyes tanácsosai utolsó pillanatban nem találták volna meg a nemességgel való kibékülésének az útját. A polgárság érdekében tervbe vett reform munkálatok így nem valósulhattak meg, mert azok mind a királytól indulták ki és maga a polgárság még nem volt eléggé öntudatos és szellemileg felkészült arra, hogy követelésének érvényt szerezhetett volna. Mályusz tanulmánya egész új bepillantást enged az akkori kor társadalmába, amelynek életében a király céljainak eltitkolásával láthatatlanul és észrevétlenül érvényesítette a maga abszolút kemény akaratát. Backmann Reinhold német nyelven néhány adatot közöl Grillparzer egyik epigrammjára vonatkozólag. Takáts Sándor érdekes kis cikkben foglalkozik Kossuth Lajos újságalapítási kísérletével 1844-ben és kiemeli Zsedényi Edének e téren kifejtett tevékenységét. Hálásak lehetünk e cikk szerzőjének már azért is, mert tanulmánya csupán olyan iratok alapján készült, amelyek a bécsi Justizpalast felgyújtása és elégése folytán — újabban mind elpusztúltak. Az 1848—49-iki szabadságharc egyes részletkérdéseivel foglalkozik Thim József dr. és Jánossy Dénes, előbbi Miletits Szvetozár szerepét világítja meg az 1848—49-iki szerb felkelésben, utóbbi német nyelven érdekesen tárgyalja az orosz intervenció kérdését 1849-ben, a bécsi állami levéltárban talált adatok figyelembevételével. Maid Szalacz Gábor közöl néhány levelet Görgey Arthurtól a Paczka művészpárhoz. Végül az Évkönyv érdemes szerkesztőié és törten ettudósaink egyik vezéralakja, Anqyal Dávid közli „A boszniai válság története (1908—1909) címen egy értékes összefoglaló tanulmánvának első részét, amelyben a szandzsák vasút kérdésével foglalkozik részletesebben. Az osztrák-magyar külügyminisztériumnak 1908—1914-iki Bittner L., TJebersberger H. és mások által publikált aktái és a Grosse Politik és más oklevélpublikációk és az e kérdésre vonatkozó egész irodalom feldolgozásával élénken tárgyalja a tudós szerző a világháború kitörésének okait és erős kritikával találóan boncolgatja báró Aerenthal külügyminiszter balsikereit, amelyek előidézték a boszniai válságot 1908. és 1909-ben, melyek miatt elvesztettük az európai nagyhatalmak rokonszenvét és felkeltettük elsősorban Oroszország nagyfokú bizalmatlanságát. A Bécsi Magyar Történeti Intézet ezzel a tartalmas és nagyszabású Évkönyvvel már is igazolta létjogosultságát és nagy hivatását, mert az Évkönyv tanulmányainak eredményei figyelemreméltók és felette értékesek. Dr. Bruckner Győző. Jancsó Benedek emlékkönyv. Az Erdélyi Férfiak Egyesülete .,Jancsó Benedek Társasága" megbízásából szerkesztette Asztalos Miklós. — Egyetemi nyomda Budapest. 413 lap. Korszakot megtestesítő alakja volt Jancsó Benedek az erdélyi magyarság életének. A bölcs professzor, az előrelátó kultúrpolitikus, a nemzetiségi törekvések éleslátású megfigyelője és ismerője fáradhatatlan és önzetlen munkásságával és fenkölt egyéniségével nagy hatással volt az egész erdélyi magyar kultúréletre. Jó másfél év előtt költözött el az életből patriarcha korban s az „ő életcéljának munkatársai, fentartói és harcosai" a Jancsó-Benedek Társaságba tömörülve egy vaskos és igen értékes Emlékkönyvet bocsátanak ,,névadója iránti hálás tisztelettel és kegyelettel a Csonkahaza és Erdély iránt érdeklődő társadalma elébe." Majdnem negyedszáz cikk sorakozik egymás mellett az Egyetemi Nyomda által szépen kiállított hatalmas kötetben. A könyv első lapján Miklós József festőművésznek Jancsó Benedekről festett arcképreprodukciója látható. Mindenik cikk megannyi alapos tanulmány, valamennyi tanulságos és elmélyedést érdemlő; több országos hírű név szerepel a szerzők között, de itt helyszűke miatt csupán a nemzetiségi kérdésekkel szoros kapcsolatban álló értekezések rövid bemutatására szorítkozunk; az ezekben felvetett problémák ma nagyon is aktuálisak. Albrecht Ferenc a kiegyezési korszak nemzetiségi politikájáról mond értékítéletet s elsősorban