Miskolci jogászélet, 1931 (7. évfolyam 1-10. szám)

1931 / 3-5. szám - Borsod vármegye népszaporodása 1920-tól 1930-ig

(29) MISKOLCI J OGASZÉLET Í3 Hejöbábán 34.30 (Alföld) Tiszagyulaházán 32.53 (Alföld) S még egész sora (21 község) a 20%-on túl gyarapodó helységeknek! Többségük (12) az ózdi iparos bányász vidéken (maga Ózd 21.42%-os szaporodást tüntetett fel) és Miskolcz körzetében van. Igazi amerikai stylúsú növekedések! A bányatelepek (Kurityán, Berente és Barcika), valamint az ipartelepek fejlesztése (Bolyok, Sajóvárkony), Miskolcz városának a tőszomszédsága (Hejőcsaba), vagy közelsége (Mezőnyék) s úgy látszik, a Tisza mentén talán a föld- és bérletjuttatások, vagy az intenzivusabb művelési ágak térnyerése idéz elő feltűnő gyarapodásokat. Ugy az országos, mint a helyi népesedéspolitika szempontjából értékes útmutatások ezek. Nyilvánvaló, hogy ezek a hatalmas arányszámok csak intenzív bevándorlás révén voltak elérhetők, jóllehet Tiszagyulaházán (23.92%) és Berentén (31.03%), valamint Barcikán (22.86%) az egészen kimagasló természetes szaporodás is komolyan számot kér a produkált eredményben. A vándorlási nyereség 100 lakóra számítva a tíz év leforgása alatt kimagaslóan legnagyobb volt a következő három községben: Kurityánban (46.30), Bolyokon (45.89) és Sajóvárkonyban (45.54; de igen szép vilt az eredmény az ezek után nyomban következő Hejőcsabán is (29.00), jelezve, hogy mennyire a nagyvárosok perifériáján rendszeresen észlelt előváros-képződmény ez a helység.40) Még ezenkívül kilenc községben haladja meg a vándorlási aktivum a 12%-ot. Ezzel szemben áll egész sora azoknak a helységeknek, amelyekben a természetes szaporodás nagy része elveszett és nem kevesebb, mint 27 községben meghaladja a veszteség 100 lélekre számítva a 12-őt. Közülök is kiemelkedik a már említett Sajókazinc, ahol az 1920-as népességnek 32.72%-át tette ki a damnum emergens (a fogyás) és a lucrum cessans (a közbeeső természetes szaporodás) összege. Alighanem szintén az ingadozó bányászati termelés, vagy a közeli szomszédságban lévő helységek bányaüzemeinek a fokozatos elhagyása, okozza Bántapolcsány (—21.50). Királd (—25.58) és Bükkmogyorósd (—23.87%) felötlően nagy hiányát. A növekvés normális forrása: a természetes szaporodás szintén elég nagy, bár természetesen a tényleges népszámnövekedések szélsőségein innenmaradó eltéréseket mutat. Húsz községe van a megyének, amelyben a születési többlet a 20%-ot is meghaladja. Közülük is kimagaslik ózd, 31.92%-al, Berente 31.03% és Ujhuta 30.06%-os, valóban még az átlagos orosz, vagy ukrán szaporodási színvonalat is messze túlszárnyaló belső gyarapodással. A gyorsan és többnyire fiatalkorú bevándorlók segélyével fejlődő községek természetes szaporodásának az értéke ugyan egy kissé mindig problematikus, ezért nagyobb a súlya szemünkben annak, hogy több alföldi és hegyes-dombos tájon fekvő, egészen agrárius jellegű falunk is van, amelyik 20%-nál nagyobb természetes szaporodást produkál. Ilyenek pl. az Alföldön Tiszabábolna (23.58), Szakáld (22.56), Alsó•) örvendetes, hogy Nagy-Misicol ez gondolata felelős tényezők részéről is egyre nagyoM) megértésre és méltánylásra tatái. Gróf Klebelsberg TCuno „Nagy-Mislcolc", Reggeli Hírlap 1931. április. 5. és ..Népesedési Politikánk" Pesti Napló 1931. április 12. című cikkeiben tág perspektívák magaslatáról és országos érdekekből foglal állást a tervezet mellett. ábrány (21.19) és Tiszagyulaháza (23.92) %-os természetes szaporulattal. A dombosvidékeken Hangács (21.34), Irota (24.19) és Szuhogy (20.31) a képviselői ennek a nagy szaporodású typusnak. Az ellentétes szélsőségnek a képviselője a következő néhány község: Cserépfalu (2.80), Sajóvárkony (4.00), Belsőbőcs (4.48), Bánhorvát (4.55) és Sajómercse (5.19) természetes szaporodással 100 lélek után tíz év leforgása alatt. Ezeken kívül még 14 olyan község van, amelyikben a születések többlete a 7'í-on alúlmarad. Inkább a megye északi és Sajómenti vidékein fekvő apróbb községek tartoznak ide. Az Alföldről Mezőkeresztes és Gelej, nemkülönben Borsodgeszt és Borsodivánka csatlakoznak ehhez az egykével már valószínűleg megfertőzött (esetleg helyenként nagy halandóságú?) csoporthoz. Itt vetjük fel újra a kérdést, hogy vájjon a legszaporább és legkevésbbé szapora községek mennyit tartanak meg születési többletükből, feleslegeikből? Néhány, most már agrárius jellegű községet vizsgálva, arra a — véglegesnek még nem mondható — de felettébb elgondolkoztató eredményre jutottunk, hogy míg a legszaporább őstermelő jellegű falvak (Irota, Tiszagyulaháza, Tiszabábolna, Szakáld és Sáta) 3.574 főnyi lakossága 817 főből álló szaporodását nemcsak megtartotta, de azt még 50 lélekkel meg is haladta, addig a belső úton leggyengébben fejlődő öt község (Cserépfalu. Belsőbőcs, Bánhorvát, Sajómercse és Damak) 5.001 főnyi lakossága a maga 197-re rugó szerény születési többletéből mindössze 30 lelket konzervált. Tegyük fel, hogy itt, e csekély számú tömegnél a véletlennek (parcellázás, intenzívebb végrehajtása a birtokreformnak, stb.) nagy szerepe van s ezért tegyünk próbát a másik kategóriából vett néhány helységgel, amelyeknek a születési többlete 100 lélek után számítva 15—20 között ingadozott. Kiválasztva néhány községet és pedig úgy, hogy lehetőleg minden jellegzetes vidékéből kerüljön egy néhány e csoportba, arra az eredményre jutottunk, hogy a jó születési többletet produkáló 6.921 főnyi lakosság tíz éves szaporulata 1.161,tehát 100 lélekre 16.77 s ugyanekkor a megmaradó (tényleges) szaporulat 964, tehát 100 lélekre 13.93. Ellenben a 333 főnyi, vagyis 4.50%-os születési többletet produkáló másik csoport (7.401 lélek) tényleges szaporodása csupán 50 lélek, vagyis 0.68%, s így, míg a vándorlási veszteség amott csak 2.84, emitt 3.82;") a kedvező természetes szaporodású csoport fölöslegének 83%-a konzerválódott, a különben is silány szaporaságú másik kategória többletének 85%-a elkallódott, csak 15%-a maradt meg. Valószínű, hogy ezen ötletszerű próbák eredménye túlozva mutatja a valót, de ezekután már alig lehet kételkedni abban, hogy Borsodban a nagyobb természetes szaporaság az őstermelő községekben nem jelenti feltétlenül a vándorlás nagyobb kényszerét, a nagyobb mobilitást s a kis szaporaságú községek sem a legjobb feleslegőrzök. Alighanem úgy áll a dolog, hogy ott, ahol nagyobb a szaporaság, ott az igények a viszonyokkal jobban megalkuvóbbak s másrészt ott, ahol az összes viszonyok a területnépesség befogadó kapacitására kedvezőtlenül alakulnak, ott már ez a körülmény a 41) A 15—20%-os természetes szaporodást felmutató vizsgala.t <alá vett községek: Cserép vára Íja, Egerfarmos, Kissikátor, I/wlbesenvő, Sajóivánka. Szakácsi, Tiszakeszi és TTppony; n másik kategória egyezik az előbbi, íkedvec.őtlon szaporodást felmutató falukkal s hozzájuk jön még a sorrendben utána következő három rossz szaporaságú hely: Borsodgeszt. Sajósenye és Gelej.