Miskolci jogászélet, 1931 (7. évfolyam 1-10. szám)

1931 / 3-5. szám - Borsod vármegye népszaporodása 1920-tól 1930-ig

14 MISKOLCI JOGASZÉLET (30) születési arányra is lohasztólag hat. S mivel innen a produktivkoruak eláramlása nagyobb, ez egy újabb ok a születési arányszám kisebbedésére. Hangsúlyozzuk, hogy mindez inkább csak feltevés; a fenti, felettébb indirekt bizonyítékon kívül megindokolni számszerűleg nem tudjuk. 9. A foglalkozásnak a természetes, valamint tényleges gyarapodásra gyakorolt befolyására a népszámlálás jelenlegi eredményeinek a birtokában természetesen csak közvetve következtethetünk. Nem tudjuk ugyanis még, hogy a különböző foglalkozáshoz tartozók száma miképen változott s nem tudjuk azokat az átalakulásokat, amelyekből kiolvashatnék az egyes foglalkozások népességeltartó kapacitásának 10 éven belül bekövetkezett változását. Ellenben a legutóbbi népszámlálás foglalkozási adatai alapján tudjuk azt, hogy a községek lakosaik foglalkozásbeli megoszlás szerint bizonyos typusokba csoportosíthatók. Vannak kifejezett iparos helységek, tisztán őstermelő falvak és vannak olyan községek, amelyekben a bányász elem jut többségre. Most már, ha a hasonló jellegű községeket megannyi külön csoportba foglaljuk és vizsgáljuk ezeknek a községeknek tíz év folyamán bekövetkező népszámváltozását, nemkülönben a természetes szaporodását, akkor képet alkothatunk nemcsak arról a most egyébként csak másodsorban érdeklő változásról, amely a foglalkozások erőviszonyaiban beállhatott, hanem arról is. hogy a különböző foglalkozások mennyire kötötték meg ezen évtized alatt a népesség feleslegeit, hogy milyen szerepet játszanak a természetes szaporodásban. A következtetések biztossága nem 100%-os ugyan, de azon nem is sokkal innen maradó. Zavarja mindenesetre a tisztánlátást az. hogv mind az agrár, mind az iparos, vagy bányászjellegű falvakban van több-kevesebb más foglalkozású is s így mindig szembeszegezhető a következtetésekkel a kérdés: vájjon pl. nem az esetleg jelentős kisebbséget alkotó őstermelő elemekből sarjadt-é a kedvező természetes szaporodás, avagy az iparos-bányász jellegű község esetleges bevándorlási többlete nem arra vezethető-é vissza, hogy a helvségben történő birtokvásárlások, parcellázások okaiból idegen falvak gazdanépe áramlott be a faluba? Az a véleményünk, hogy az ilyen ellenvetéseknek nincs nagv súlyuk, feltéve, ha mód nyílik a vizsgálódást szélesebb körre is kiterieszteni, mert ha az iparos jellegű helvséo-ek következetesen jobban feilődnek, mint az agrikultura falvai, ha a bányász községek népszámváltozása hosszabb idő tanúsága szerint bizonytalanabb, szélsőségek között csapongóbb, mint pl. akár az iparos, akár az őstermelő községeké, akkor a loeika mégis csak azt mondja, hogy ebből az illető foglalkozásra s ne a kisebbséget képező foglalkozások esetleges befolyására számlázzuk a felötlőbb szabályszerűségeket. Persze a rajz így nyersebb, csak nagy vonásokban megálló, de egyúttal pregnánsabb is; szemléletesebb s a hasonló viszonyok miliőjéből kinövő és csupán foglalkozásilag eltérő községekről lévén szó, meggyőzőbb és életteljesebb is, mint a bár pontosabb, de heterogénebb egységeket összeolvasztó országos eredmények adattömege. Az összes demográfiai tulajdonságokra kiható és pedig többnyire elhatározóan kiható foglalkozás, valamint a foglalkozásbeli különbség a községek kategorizálásának egyik jogos alapja. Életnyilvánulásaikra, karakterükre, a foglalkozás szerint való jelleg döntő. Elsősorban ki kell emelnünk azokat a községeket, amelyekben a bányászat, ipar, kereskedelem és közlekedés, egyszóval az iparforgalmi foglalkozások keresői az egész keresőnépességnek legalább felerészét alkotják. Az ilyen helység vagy városias, vagy legalább is igen lényegesen elüt a falu szokásos typusától. Az őstermelő réteg az ilyen községekben rendszerint már egészen vékony, mert hiszen a népességnek a fenti foglalkozások által fel nem ölelt maradékában helyezkednek el még a szellemi foglalkozásúak, a nyugdíjasok, a tőkések, a napszámosok, a házicselédek és a véderő tagjai is. Szóval e községekben kifejezetten dominál az ipar és a forgalom. Nyilvánvaló, hogy e főcsoportba tartozó községek jellege között is nagy különbségek vannak. Más a karakter (külső-belső), mások a szokások, élet jelenségek stb. egy gyárvárosban és mások a bányatelepen. Épp ezért külön alcsoportba foglaljuk azokat a helységeket, amelyekben az iparhoz tartozó népesség az iparforgalmi lakosságon belül abszolút többségre jut, megint külön kategóriákba azokat, amelyekben a bányásznépesség dominál; s végül azokat a községeket, amelyekben sem az ipar, sem a bányászat keresői nem érik el a többséget, illetve amelyekben a közlekedés, vagy kereskedelem is jelentős szerephez jut, mint „vegyes" jellegű helységeket ismét külön csoportba soroztuk. Nem szabad azt gondolni, hogy az 50%-nál nagyobb iparforgalmi népességet feltüntető községek kiemelésével már elég jól szétválasztottuk a megye gazdaságtársadalmilag eltérő jellegű külön megítélésre számottartó községeit. Ahol az iparforgalomhoz tartozó népesség ugyan nem éri el a majoritást, de azért a lakosság jelentős kisebbségét képezi (mondjuk legalább 25%-át), ott a község fejlődésének gazdasági alapjairól már nem lehet azt állítani, hogy azok egyedül az őstermelésre vezethetők viszsza. Az ilyen község (25—50%-os) iparforgalmi lakosággal) már felettébb tarka jellegű, nem egyszer az agrárius színezet elhalványul s úgy külsőségekben, mint tömeglelki alkat tekintetében közelebb áll az ilyen helység a kisvároshoz, mint a faluhoz; kivált ha bizonyos lélekszámon felül van már a népessége. A két község-kategóriával szembeállítható az a hatalmas harmadik csoport, amelyben a lakosságnak kevesebb, mint 25%,-a tartozik az iparforgalmi foglalkozások négy fenti, egyesített alcsoportjához. Ezek az igazi falvak. Milyen volt Borsodban e hármas typús számereje s miképpen módosult az 1920 óta? Milyen volt azokban a belső fejlődés alapja? S mit írhatunk a vándormozgalmak javára s rovására? Az I. csoport, amelyben a községek kereső népességének legalább 50%-a az ipar-bányászatkereskedelem és közlekedés egyesített ágazataiban talált megélhetést, 1920-ban 55.631 lelket számlált. A megye akkori lakosságának 22.22%-át tette e szám. El nem hanyagolható kisebbség. Ez az iparforgalmi „elité" 1930-ig 65.247 főre szaporodott fel. A gyarapodás 10 év alatt 17.29%. Még a kedvező Borsodmegyei átlagból is erősen kimagaslik ez a szám. De különösen kedvező, hogyha az országos adatokkal vetjük egybe azt a