Miskolci jogászélet, 1931 (7. évfolyam 1-10. szám)

1931 / 7-8. szám - A csekk jogintézménye a görög-egyptomi papyrusok jogrendszerében három papyrus alapján

10 MISKOLCI JOGASZÉLET (54) telére jogosított személynek, vagy pedig azon állami gabonapénztárnak adta át, ahol az utalványozónak folyószámla követelése volt. A diastolikon') szerepe eddig egyforma és nem különbözik a gíro-utalvány a csekktől. A két jogintézmény közötti különbség akkor kezd kibontakozni, amikor a diastolikon forgalomba kerül. Míg ugyanis a giró-utalvány a kibocsátótól, minden harmadik személy kikapcsolásával, közvetlenül az intézvényezetthez kerül, addig a csekk a harmadik személy birtokában van, ki a csekknek fizetés céljából való bemutatásakor, a gabonapénztár előtt igazolni tartozik azt, hogy a csekk ellenértékének a felvételére jogosítva van. A fentebb idézett P. Oxy. III. 516. (160. Kr. u.) végén Apion, Apion fiának aláírását találjuk azon megjegyzéssel, hogy „epénengka" ami annyit jelent, hogy ..átnyújtottam." Ezen érdekes papyrus tartalma az, hogy Dionysios, az ünnepi játékok győztese, kiterjedt vagyon ura, Horion nevű magántitkára útján egy 25 s fél mérő (artabe) búzatartozásának kiegyenlítése céljából, a papyrusban írt csekkel fizetett gazdája egyik hitelezőjének Apionnak. Apion, a csekk birtokában, az utalványozott kei*keurosis-i bankháznál a csekk benyújtásával egyidejűleg felvette követelését. A bankház Dionysiosnak nála vezetett folyószámlája terhére eszközölte ezt a fizetést. Ezen papyrus nagy fontossága abban rejlik, hogy a csekk jogintézményének létezését bizonyítja. A P. Oxy. III. 516.-ban előtűnő jogi processus gazdasági előzménye valószínűleg az volt, hogy Dionysios, kinek alkalmasint több kerületben volt ingatlan vagy más vagyona, egy. az oxyrhynhusi kerületben fekvő birtokain végzett munkálatokért, Apionnak 25 és fél mérő búzával tartozott. Dionysios ezen tartozását egy, a kerület székhelyétől távolabb fekvő városban, Kerkeurosis-ban levő állami bankháznál vezetett folyószámlája terhére kiállított csekkel fizette ki. A csekket a kiállító magántitkár közvetlenül adta Apionnak, alkalmasint Oxyrhynchosban, aki azután a csekket Kerkeurosisban fizetés végett, az utalványozott bankban bemutatta. A bemutatás tényét jegyzi fel Apion a csekkre aláírása előtt és a bemutatás megtörténtével a csekk rendeltetését betöltötte. Az „epénengka" „benyújtottam" záradékkal ellátott csekk, újból nem volt fizetés céljából bemutatható, így az rendeltetését betöltve, érvényét vesztette. A csekk, illetve a csekkre vezetett s a bemutatás megtörténtét tanúsító záradék, a csekk szövegében említett utalványos legitimációját könnyítette meg. A csekkre vezetett benyújtási záradék nem szüntette meg magát a kötelmet, hanem csupán a csekket, amely immár érvényét vesztette. A kötelmet az adós effektív teljesítése szüntette meg csupán, amelynek megtörténtéről külön nyugtát szoktak volt kiállítani. Ezen teljesen ép állapotban reánk maradt P. Oxy. III. 516.-on kívül még két. sajnos részben töredékes állapotban maradt papyrust találunk az oxyrhynchosi papyrus gyűjteményben. A K. u. 155-ből származó P. Oxy. III. 613, és a K. u. 147-ből való P. Oxy. III. 620. A P. Oxy. III. 620, egy bizonyos Demetrius nevű hitelezőnek, Dionysios által kiállított csekk 12 és fél ') L. W. Schubart. Archív für Papyrusforschung V. köt. 131. Japját, ahol a diastoliká.vaL kapcsolatban egy B. G. U.-ra hivatkozik, amelyikben egy bankcsekk pittakion-nak van megjelölve. mérő búzáról. A csekk abstract volta nem enged betekintést a kibocsátást megelőző ügyletre. Ezen csekk azért bír fontossággal, mert a bemutatást eszközlő hitelező Demetrios, mielőtt bemutatta volna a csekket, rávezette azt, hogy „én. Demetrios, ezennel benyújtom ezen csekket (t. i. fizetés céljából) és kijelentem, hogy a csekk szövegében szereplő személy én vagyok és engem illet az utalványozott követelés." A bank azért vezettette rá magára a csekkre ezt a záradékot, mert biztosítani akarta magát visszaélésekkel szemben. Ha netalán valaki a jogosított Demetrios tudta nélkül a csekk birtokába helyezkedett, könnyen vonhatta volna el a jogosított elöl a fedezetet. A P. Oxy. III. 613, (Kr. u. 155.) megállapíthatólag szintén csekket tartalmaz, bár az előbbi két csekktől eltérő, jogilag releváns jellegzetességeket árul el. A két előbb tárgyalt csekkben az utalványos névszerint megemlítve van. A P. Oxy. III. 516.-ban „fizessen ön Apionnak stb.", a P. Oxy. III. 620.-ban pedig Demetriosnak, ők a fizetés felvételére jogosított személyek s az ő nevük megegyezett a csekk végén olvasható nevekkel. E két csekk tehát névre szóló csekk volt. Ezzel szemben a P. Oxy. III. 613. (K. u. 155.) egy olyan csekket tartalmaz, amelyikben a fizetés felvételére jogosított személy megneevzve nincsen. „Fizessen ön egy mérő gabonát" — hangzik a kibocsátó rendelkezése anélkül, h ogy megmondaná azt, hogy kinek. Ezen sajátossága miatt ezt a csekket bemutatóra szóló csekknek kell tartanunk, amelynek rendeltetése az, hogy résztvéve a gazdasági cirkulációban, kézről-kézre járjon és hogy bármelyik birtokosa jelentkezhetik az utalványozott bankháznál a fizetés céljábóli bemutatásra, illetve a csekk ellenértékének a felvételére. A P. Oxy. III. 613.-ban4) foglalt csekk kiállítója Diogas volt, míg a bankháznál mint a csekk utolsó birtokosa Philoxenos jelentkezett a fizetés felvételére. Miután az okirat szövegében a fizetést felvevő névszerint említve nincs, nem lett volna értelme a benyújtási záradéknak, hanem a fizetést felvevő e helyett Diogas számlája terhére utalványozza magának a csekkben említett mérő búzát. A csekk szövegéből kitűnik az is, hogy a csekkszámla tulajdonos fedezete ezen csekkel ki lett merítve. Bár a rendelkezésre álló teljes papyrusanyag megfejtése előtt, korai végleges megállapításokat tenni, mégis joggal tehető fel ezen három papyrus alapján az, hogy a papyrusok joga különbséget tett a névre ,illetve a bemutatóra szóló csekk között. Különösen nagyjelentőségű a bemutatóra szóló csekk intézménye egy olyan országban, amelyikben az értékmérő a búza volt, egy olyan valuta, mely nehézkessé tette a forgalmat és így a búzára kiállított és bemutatóra szóló csekkek úgy cirkulálhattak a gazdasági életben, mint a modern életben a papírpénzek. Preisigke) megállapítása szerint, amelyet azonban maga is feltételesen tett meg, a bemutatóra kiállított csekk érvényességi ideje a kiállítástól számított egy hónapig tartott. dr. Sztehlo Zoltán ') L. Grenfeld and Hunt: The Oxyrhynehos papyri Part 111. London, 1903. 284. lap, ahol a P. 613-t közli. •) L. Preisigke Frigyes: idézett mű 130. ós köv. lapjait.