Miskolci jogászélet, 1931 (7. évfolyam 1-10. szám)

1931 / 7-8. szám - Vitás közjogi kérdések. Válasz Szonthag Vilmos dr. "Adalékok a magyar főkegyúri jog kérdéséhez és a jogfolytonosság problémájához" című cikkére

8 MISKOLCI JOGASZÉLET (52) létező, élő szervnek a jogkörével lesz hivatva a megválasztandó királyt felruházni! Az egységes nemzeti jogrendszer legfőbb normaalkotó szerveinek tényleges vagy jogi hiánya szerint megvont határvonal tehát a vacuum iuris szempontjából teljesen irreleváns s csupán egy téves nézőpontból eredhetett. A kérdés súlypontja ott van ezzel szemben, hogy e hiány, e hézag az alkotmány alapnormája, „a joglogikai értelemben vett alkotmány"1'') által kitölthető-e vagy sem? Hogy az egységes nemzeti jogrendszernek alsóbb, ezen alapnorma által kitölthető, vagy már eleve, surrogatív célból kitöltött régióiban vagy pedig magában az alapnormában jelentkezik-e? Az előbbi esetben a joghézag csak látszólagos, nincs meg tehát, az utóbbiban azonban előáll a vacuum iuris. A magyar alkotmány a főkegyúri jog gyakorlására a koronás királyt, a nemzeti jogrendszer alapnormájában kijelölt legfőbb normaalkotó szervek egyikét hatalmazza fél, e jogkörnek másképpen, más által való gyakorlásáról nem rendelkezik, a király ideiglenes helyettesítésére rendelt kormányzóra vonatkozólag pedig egy hasonlóképpen vacuum j iurisban keletkezett surrogatív, új alapnorma mondja ki, hogy e jogot nem gyakorolhatja. E hézag tehát, amely az alkotmány alapnormáiában megjelölt legfőbb jogalkotó szerv működésében keletkezett s áll fenn még ma is, valóságos joghézag, vacuum ivrit tehát, de nem azért, — amint Sontagh megállapítja, — „mert a jog a nemzetre visszaszálván, az annak valamely fizikai vagy jogi személy általi gyakorlásáról újólag nem rendelkezett", hanem azért, mert e jog ősi és mai provizórikus alkotmányunk szerint is csupán a rex legitimus, a törvényes, koronás király joga s e koronás király alkotmányunknak még ma is élő, integráns eleme. Az u. n. tartalmi jogfolytonosság. Téves kiindulópontok. Szontagh Vilmos dr. vitairatának második részében a jogfolytonosság problémájával foglalkozik. Érdemben azonban e téren most már nem velem, hanem újra csak Molnár Kálmánnal vitatkozik, i mert — amint ezt cikkében ő maga is igen helyesen megállapítja — a Molnár könyvéről közreadott ismertetésemben teljes mértékben elfogadtam és osztottam Molnár azon álláspontiát, hogv a jogfolytonosság kérdése merőben alaki jogi kérdés s éppen ezért az u. n. „tartalmi jogfolytonosság"-ró\ szóló fejtegetéseihez, — egyszerűen utalva arra, hogy a jogfolytonosság a kijelentett jogszabályok materiális vagy tartalmi összefüggésével kapcsolatba hozva, még kielégítő fogalmi meghatározásra sem juthat, — még a hozzászólást sem tartottam szükségesnek.18) Álláspontom ebben a tekintetben máig sem változott, mert az u. n. tartalmi jogfolytonosság alig egyéb, mint üres vagy nagyon is elasztikus publicisztikai frazeológia, amely a szigorú jogászi kritikát nem állhatja ki. Ismétlem, megfelelő, helyes fogalmi meghatározása sem volna feltalálható, mert a szigorúan vett magyarázat körébe szorítva, a jógii mi teljes megmerevítését, a szó szoros értelmében ") Kelsen: Az államelmélet alapvonalai. 11. 1. Szeged, 1927. ") L. id. m. 29. 1. vett merev alkotmányt jelentené s ez egy fejlődő állami életben elképzelhetetlen. Csak némiképen enyhébb magyarázatok s fogalmi meghatározások mellett pedig — bármely többé-kevésbbé ügyesebb indokolástól feltételezetten — játszi könnyedséggel nyújtana lehetőséget bármily irányú változtatásra, nem jelentene tehát végeredményben, magán a hangzatos kijelentésen kívül, semmit. Érdemben tehát Szontagíi Vilmosnak a jogfolytonosságról szóló okfejtéseire ma sem lehet semmi mondanivalóm. Válaszra kényszerít azonban Szontagh vitairata két olyan kérdés terén, amelyeket Szontagh okfejtései a jogfolytonosság problémájával összefűztek s amelyekben álláspontjával szemben gyakorolt kritikámat támadta meg. 1. Az első ütköző pontot azon megállapításom váltotta ki, amelyben tévedésnek minősítettem, ,,hogy Szontagh vitatja a felvetett aktuális közjogi problémák terén a pártatlan jogmagyarázás s problematikusnak tartja a jogászi meggyőződés19) leli* / őségéit."2") E megállapításomat leginkább Szontagh következő fejtegetéseire alapítottam: ,.Itt ezekben a kérdésekben és vonatkozásokban, — írta „Közjogi problémáink" című tanulmányában — a jogászi meggyőzés lehetősége nagyon problematikus. Az érdekek ugyanis nem engedik meg a jogi, jogászi érvek előtti meghajlást. Akinek az érdeke — mondjuk — amellett szól, hogy a Habsburgok maradjanak meg továbbra is a magyar trónon, amellett, hogy inkább egy idegen szuverén, a római pápa nevezzen ki a főpapi stallumokra, mintsem egy nem róm. kath. vallású államszerv nyerjen erre alkotmányos befolyást, itt nehezen képzelhető logi argumentum, mely az érdekek ellenében meggyőzni volna képes, és ha ez netán mégis sikerülne, a következmények bizonyára nem vonatnának le. És ez áll természetesen azokra is, kiknek nem áll érdekükben a Habsburg-restauráció s akiknek érdekükben áll a római kúria befolyásának a visszaszorítása. A szemben álló érdekek természetesen jogi érveléssel állanak egymással szemben, a jog köntösébe burkolóznak, mert csak ennek van elismert polgárjoga az emberi társas együttélés rendezéséhez s miközben külső formák szerint de lege lata vitáznak, voltaképen — mint kifejtettük — de lege ferenda csatározás folyik s eredményeképen — ha eltekintünk a. kisebbség érdekeinek fondorlatos és erőszakos eszközökkel történhető ideiglenes érvényesítésétől, az a jogi meggyőződés fog valamelyes jogi letompítottsággal győztesen kikerülni, amely a nagyobb az erösebb érdekeletséget tudja maga mögé sorakoztatni."2') Ezeknek a fejtegetéseknek az alapján írtam le s ma is úgy vélem helyesen, hogy „ami a pártatlan jogmagyarázat s a jogi meggyőződés (meggyőzés) lehetőségeinek tagadását, illetve problematikus értékét — illeti, erre a felelet csakis az lehet, hogy ha ez így volna valóban, akkor tegyük le a tollat s ne míveljük többé a magyar közjogot, mert pártos jog") Szontagh tanulmányában az idézettol eltérőleg nem jogászi ..meggyőződésről", hanem ..moggyózés"-ről ír s így a ..meggyőződés" szó ismertetésembe sajtóhibaként csúszott be. E sajtóhiba azonban még sem volt értelemzavaró, mert később (Közjogi problémáink, (i. 1.) maga Szontagh is az erősebb érdekeltség révén győzedelmeskedő jogászi „meggyőződésről" beszél. ") L. id. ra.-t. 30. 1. 2I) Közjogi problémáink. 5—6. 1,