Miskolci jogászélet, 1931 (7. évfolyam 1-10. szám)

1931 / 6. szám - Az állatok elleni jogos védelem, tekintettel a támadás és a jogtalan támadás fogalmára [1. r.]

(37) MISKOLCI JOGÁSZÉLET 5 pedig az által lenne megvalósítható, ha az előfizetők összességét egybefogó szervezetet valamilyen formában megalkotnák (Ennek a csiráit egyébként már feltalálhatjuk, ha a különböző című, célú és körű u. n. rádió-barátok társaságát jobban szemügyre vesszük, mert ezek mindenike szokott foglalkozni a műsor kérdésével.). A jogviszony fennforgása lehal megállapítható az előfizető és a Társaság (ok) között, ha tekintjük azt, hogy az előfizető által beszolgáltatott bizonyos összeg ellenértéke képen a Társaság művészi színvonalú műsor szolgáltat. Ha az adó berendezés technikai üzembentartása és a díjak beszedése is a Társaság tevékenységi körébe esik, akkor az előfizető és a Társaság közötti jogviszony már ki van építve.21) (Ausztria, Franciaország, stb.) és így annak kiépítése ott is indokolttá lesz, ahol ezek a momentumok nem fordulnak elő, mert a magánjogi elvek így követelik. Megállapíthatjuk tehát, hogy a rádióelőfizető (engedélyes) és a Társaság(ok) között fennálló még ki nem épített és jogi, valamint gyakorlati okokból megkonstruálásra váró jogviszony tiszta magánjogi jellege kétségen felülálló, mert abban nyilvánjogi nemek nem igen találhatók. De lege ferenda igen fontos szempont tehát az, hogy a magánjog elvei nagyobb figyelemben részesüljenek a rádió kiépített és kiépítendő jogintézményeinél, különösen pedig a rádiónak abban a speciális viszonylatában, amikor az csak kizárólag a hallgatók (előfizetők, engedélyesek) szórakoztatására, tanítására, művelésére szolgáló közlemények továbbítását végzi. Ez annál is könnyebben mehet, mert mái- a legtöbb államban, — így nálunk is — megtörtént a rádió intézményének olymértékű technikai ta goltsága, mely a hivatalos és rendőri közlemények, valamint sajtóhírek leadását külön leadóberendezésre és hullámhosszra történő áttéréssel teljesen szeparálta a nyilvánjog körébe nem tartozó, szórakoztató közlemények leadásától és így nagyon megkönnyítette annak a gyakorlati jogásznak a feladatát is, aki az ölelkező jogterületek határán álló ezen intézmény keretein belül felmerülő jogi kérdéseket óhajtja megoldani az állam fenntartott jogának teljes épségben tartása és a magánjog elveinek respektálása mellett. Szükséges tehát az, hogy azon közjogi függés mellett, mely az engedélyest nyilvánjogi alapon fűzi össze az állammal, kiépítessék, még pedig magánjogi alapon, az a jogviszony is, mely az előfizetőt a műsort szolgáltató Társaság(ok)-hoz kapcsolja, mert a további egészséges fejlődés a rádiójogban csak ezen az alapon várható. Ez volna ugyanis az a lehetőség, mely csak ott és csak addig hagyja érvényesülni a magánjog liberális elveit, amikor és ameddig arra szükség van s egyszersmind módot ad arra, hogy a jogterületek ütközési pontjai elimináltassanak, ami viszont állambiztonsági szempontból bír igen fontos jelentőséggel, mert éle nem irányul az állami fenntartott jog — mint ilyen — ellen, hanem éppen annak keretében fejlődik tovább a gyakorlati élet kívánalmainak így tehát a közérdeknek is a legjobban megfelelően. Bortnyik Lajos dr. -') Huilós i. 111. 158. 1. Az állatok elleni jogos védelem, tekintettel a támadás és a jogtalan támadás fogalmára A jogos védelem kérdés-komplexumának, a vonatkozó irodalomnak mind máig egyik legvitatottabb problémája, hogy képzelhető-e az állatok támadása ellen jogos védelem, illetve, hogy az állatok részéről eredő támadás elhárítása, visszaverése, az ellenük való védekezés magán viselheti-e a jogos védelem ismérveit; hogy a jogos védelem fogalma alá subsumálható-e az állatok részéről való ilyen vagy olyan támadás által megtámadottként jelentkező egyén magatartása. Nem arról van tehát szó a jelen esetben, hogy az állatoknak — a szóhasználat szerint támadásnak nevezett — magatartásai ellen szabad-e védekezni, anélkül, hogy a jog ezen eljárást kedvezőtlenül értékelné, hanem arról, hogy az a cselekmény, melyet az ilyen állattal szemben kifejtek, milyen címen minősül jogilag megengedetté, illetve kifejezetten jogossá; hogy az a cselekményfogalom, a jogos védelem fogalma mint genus proximum alá subsumálható-e; végsőleg tehát arról, hogy az állatok magatartása rendelkezhetik-e olyan kritériumokkal, melyek alapján az támadásnak minősíthető s mert ahhoz, hogy jogos védelem keletkezzék, szükséges az is. hogy a forrásául szolgáló támadás jogilag kedvezőtlenül értékelt legyen, további kérdés, hogy az állatok támadása, — ha ez fogalmilag egyáltalán képzelhető, — lehet-e jogtalan. Ezzel, már eo ipso adva van az út, melyen a vizsgálódásnak haladnia kell. Mindenek előtt meg kell ugyanis határozni a támadás fogalmát és vizsgálni ezt abból a szempontból, hogy kiterjeszthető-e az állatok magatartásaira; s ha igen, folytatni a vizsgálódást az irányban, hogy lehet-e jogszempontú értékítéletet alkotni egy állati támadásról abban a vonatkozásban, hogy nevezhető-e ez jogtalannak. Megjegyzendő, hogy a gondolkodásbeli ökonómia szabályai ellen vétenék, ha részletesen és kimerítően kiterjeszkednék a jogos védelemnek összes többi ismérveire is, mert önként értetődik, hogy a jogos védelem in concreto fennforgásához annak összes kritériumai jelenléte szükséges, az említett kettővel azonban, illetve azoknak az állatok magatartására való vonatkoztathatóságával bővebben kell foglalkoznom, mert éppen bennük rejlik a probléma gyökere, míg az, ha van egyáltalán állati támadás s ha az lehet jogtalan, — hogy az ilyen támadás irányulhat-e személy vagy vagyon ellen, eredményezhet-e tényleges vagy közvetlenül fenyegető veszélyt, nem képezheti discussió tárgyát, mert e tekintetben a jogos védelem általános tanai az irányadók. I. Érdekes, hogy amíg majdnem az összes törvénykönyvek operálnak a támadás szavával, amenyiben azt a jogos védelem feltételéül állítják be, addig egyik sem igyekszik annak fogalmát körülírni, ami azonban természetes, hiszen ez esetben a törvénykönyvek a definiciók tömkelegét tartalmaznák. Minthogy pedig a törvények a támadás fogalmának megállapításához semmiféle pozitívumot nem adnak, az Angyal által ajánlott módot kell váI lasztanunk, miszerint: „ahol a törvény nem defi-