Miskolci jogászélet, 1931 (7. évfolyam 1-10. szám)

1931 / 6. szám - Az állatok elleni jogos védelem, tekintettel a támadás és a jogtalan támadás fogalmára [1. r.]

MISKOLCI JOGÁSZÉLET (38) niál, ott az életfogalomra vagyunk utalva.'") Ugyanígy Degré Lajos: „A szűkszavú 79. §. teljesen mellőzi annak meghatározását, hogy mi a „támadás"; ezt adott fogalomként teszi a jogos védelem törvényes fogalmának elemévé. Reá vagyunk teljes mértékben utalva arra, hogy a támadás által fedett életfogalmat vegyük alapul.2) Tennünk kell j ezt" annál is inkább, mert az irodalomból sem meríthetünk direktívákat idevonatkozókig: az írók túlnyomó része nem is igyekszik definiálni a támadást, hanem a támadásnak, mint feltételnek felállítása után, azonnal annak a jogos védelemmel való vonatkozásában szükséges jellemvonásai taglalásához fog.3) Más dogmatikusok pedig adnak ugyan valamelyes definíciót, csakhogy mindjárt feltüntetik a támadásnak a jogrend ellen irányuló kihatását is, amikor voltaképen a jogtalan támadást határozzák meg, anélkül, hogy tudatosan erre törekedtek volna. Csak példaképen említek néhányat: így Frank: ,.Egy cselekmény, amely — ha csak ténylegesen is, — arra irányul, hogy egy fennálló állapotot egy jogjav megsértésével megváltoztasson.",') Liszt: „Egy jogjav szándékos megsértése pozitív tevékenység által.","') Angyal: „...erőkifejtés, mely arra irányul, hogy bizonyos fennálló jogi állapotot megváltoztasson",") stb. Az idézett meghatározások azonban alkalmatlanok a támadás fogalmának megjelölésére, mert a „jogjav", „jogállapoV' kifejezések felvételével már jogilag is értékelnők a támadást, holott erre csak egy sokkal szűkebb fogalom a jogtalan támadás fogalmának felállításánál lesz szükség. Magával a támadással, mint életfogalommal, tekintet nélkül annak a jog szempontjából figyelembe jöhető milyenségére, az általam ismert irodalomban csak Angyal és Degré foglalkoztak s a támadás fogalma tartalmának kifejtésénél az említettek megállapításaira támaszkodom. Lássuk már most a támadás elemeit. Mindenekelőtt elismert és nem vitatott tételként állíthatjuk fel, hogy a támadás alatt mindig valami hárányos történést értünk. Olyasvalamit, aminek bekövetkezése reánk, mint megtámadottakra, nem közömbös, rosszalt, nem kívánt, tehát megelőzni, elhárítani akart jelentkezik. A támadás, mint életfogalom, a külvilág jelenségei közé tartozik, esemény, történés, tehát okai vannak, amelyek okozatokat szülnek, láncolatba illeszkednek, — ekként okozatossági folyamatként jelentkezik, miért is mint történés, jelenség, három ') A magyar büntetőjog tankönyve. 1920. ITI. kiad. I. k. 3í)9. '-') Jogos •védelem az anyagi büntetőjogban. 1910. 270. s) így pL. Edvi—Illés: A magyar büntető törvények magyarázata. I- kiad. I. köt. 227. cs ITX kiad. 1909. I. köt. 340., Kautz: A magyar büntetőjog tankönyve. 1902. 245., Finkcy: A magyar büntetőjog tankönyve. 1902. 192.. Yámbéry: Büntetőjog 1913. I. köt.' 227., de a külföldi irodalomban is: Sehwarze, Kommentár zuni látgb. für d. D. E. V. kiad. 1884. 228., Binding: Handbuch dcs dent. Strafreehts 188"). I. 73Ő. De alkalmatlan Merkel negatív niegthatározása is: „Ein solehor liegt nieht in blossem l'ngehorsam und überhaupt niebt in reehtswidrigen I'nterlassungen. es sci (lenn. dass dicse sieh nlelemonte oines Komis^ivdeliktes darstellen." Lb. d. deul. Strafreehts 1889. 162. ') Das Stgb. für das D. Reich 1908. 116. ') Lb. d, deirt. Strafr. V. kiad. 114. 0 Előadások 1906. II. köt. 301. Megjegyzendő, hogy ez utóbbi tankönyve III. kiadásában már elejti ezt » fogalommeghatározást. L. alább. alkatelemmel bír: ok, az általa megindított folyamat, vagyis a részokozatként, de egyúttal részokként szereplő mozzanatok láncolata és végül a számunkra releváns utolsó okozat, az eredmény. 1. A támadás, mint okozatossági folyamat megindítója, oka természetesen ennek belső oldala gyanánt áll elő, míg másik két fázisa már a külvilágban realizálódik. A támadás már most csak élő lénytől eredhet. E tétel ellen csak sporadikus nézetek képeznek kivételt s legjelentősebb képviselőjük Löffler, ki a tisztán természeti erők összetevői eredője gyanánt, tehát a dolgoktól eredő kihatást is, amennyiben az, az előrebocsájtottak alapján, ránk nézve hátrányos, támadásnak veszi. Igaz ugyan, hogy az élet, a közbeszéd a természeti erők, a „Naturgewalt" némely megnyilatkozásait is támadásnak nevezi, mint pl. betegség, zivatar stb., azonban ez csak metaforikus jellegű, mint azt Degré is megállapítja,7) így Löffler azon tétele, hogy a dolgoktól eredő némely kihatások ellen is helyt foghat jogos védelem,8) már a támadással, mint életfogalommal való összeegyeztethetetlensége miatt is helytelen. Binding ezzel kapcsolatban azt a tételt állítja fel, hogy a „támadás támadási akaratot tételez fel, mint annak forrását",11) amit szintén nem fogadhatunk el. Arra ugyanis maga sem terjeszkedik ki, hogy lehet-e az állatnak akarata, — aminthogy ez nem is tartozik büntetőjogász feladatkörébe, — mégis, a támadás fogalma alá subsumálja az állatok bizonyos magatartásait is, miáltal némileg következetlenségbe esik. Az ilyen megszorítás elvetendő, mert értelemzavaró. A támadás csak élőlénytől eredhet, mégpedig az élőlények önerejükből, (auf eigene Faust), fakadó valamilyen magatartásuk foglalható e fogalom alá, ami persze nem jelenti, hogy pl. egy ember által felingerelt állat e szempontból számbajöhető magatartása nem támadás, mert ez esetben az állat az embernek támadásra felhasznált eszközeként tekintendő.10) Abból pedig, hogy a támadás Binding féle forrásának, a támadási akaratnak fenn vagy fenn nem forgása közömbös és egyedül csak az bír relevanciával, hogy a támadás, illetve a tartalmát kitevő folyamat megindíttatott, mégpedig valamely élőlény részéről,11) következik, hogy a megtámadottra csak a támadás fenn vagy fenn nem forgása bír egyedül jelentőséggel, akár ellene irányult eredetileg, akár nem, ha hatásai a megtámadott rovására érvényesülnek.12) 2. Nézzük már most, hogy mi a tartalma a támadásnak, vagyis annak az okozatossági folyamatnak, amely egy élőlény által megindíttatott. Kétségtelen, hogy a támadás a külvilágban lejátszódó történés, pozitív kihatás, mégpedig tevő') id. m, 279. •) Unreeht und Notwehr. Zeitsehrift ete., XXI., különösen 543. ») Handbue.h 735. '") V. ö. Yámhérv id. m. 227., bár képlogesen a dolgokra ia alkalmazhatónak tartja a támadás fogalmát. ") Ezt különben Binding i> elismeri, midőn aat mondja, hogy a támadás élének nem kell egy meghatározott ember, hanem általában valamely jogalany ellen irányulnia. Handbuch I. 736. "> v- Ö. HeMer: Mjagyar büntetőjogi jegyzetek. 1929. 97.