Miskolci jogászélet, 1931 (7. évfolyam 1-10. szám)

1931 / 3-5. szám - Borsod vármegye népszaporodása 1920-tól 1930-ig

16 MISKOLCI JOGÁSZÉLET (32) A megye népességének most már közel 2/5-ét kitevő többé-kevésbbé a földtől elszakadt, vagy legalább is azzal már lazább kapcsolatban álló községek átlagban tehát 17%-os növekedést mutattak. Közülük is az indusztrizált csoportban a legígéretleljesebb a helyzet. A bányászfalvak összessége ezek szerint most már eléri a megyei szaporodás átlagát. A mindenképpen átmeneti jellegő iparforgalmi helységek a szaporodásban is átmenetet mutatnak a nagy ipar és a bányászat között. A vármegye népességének többségét képező túlnyomóan őstermelő jellegű községek lakossága 192Ö-ban 158.248-as tett ki. Az év elején tartott népszámlálás szerint ez a szám 170.929-re emelkedett. A szaporodás nem jelentéktelen 12.681 fő, de ez a viszonyítás alapjául szolgáló népességhez mérten már csak 8.01%-os gyarapodást jelentett. Tehát nem is egészen fele az iparforgalmi szinezetü községek szaporodásának. Más szóval kifejezve: a 36.8%-ot kitevő indusztrizáltabb kisebbség produkálta a szaporodás 57.1 %-át, míg a 63.2%-os többségnek a növekvésből csak 42.9% jutott. Mindez a földreform évtizedében! Milyen nagy a jelentősége j a népesség megtartásában az iparnak! Mert hiszen nyilvánvaló, hogy a földhöz, illetve házhelyhez való juttatásnak ebben a lustrumban sokkal jobban meg kellett kötnie a népességet, mint azelőtt. Ha az egész megye csak úgy fejlődött volna, mint a typikus őstermelő falvak, akkor 28.389 helyett csak 20.059 főt tett volna ki a tényleges szaporodás, vagyis a féligmeddig város-jellegű községek nagyobb népességbefogadó kapacitásának köszönhető a 8.330 ember. A lakosság mobilitását, a különböző jellegű községek vonzó, vagy taszító erejét megközelítő tisztasággal csak úgy állapíthatjuk meg, ha a természetes szaporodás alakulására is figyelemmel vagyunk. Borsod megyének — mégis inkább vidéki jellegű — iparforgalmi népessége a gyermeklétszám korlátozásában nem áll olyan rosszúl, mint iparos jellegű városaink, vagy kivált Budapest és környékének lakossága, jóllehet a születések túlszárnyalják a megye egyéb részeiben tapasztalható mértéket. Egészben véve azonban a születések többlete kielégítő, sőt a bányászközségek szokatlanul nagy szaporasága révén határozottan kedvező. Ugyanis Jutott 100 lélekre természetes szaporodás 1920—1930-ig 50°/o 25-50°/o összesen 25°/o-on felüli iparforg. népességet feltüntető községekben iparos 1 13.47 15.14 13.78 bánvász } jellegű 17.98 16.80 17.37 vegyes ) 16.04 16.90 16.81 együtt 14.71 16.44 15.39 Ezzel szemben a túlnyomóan agrárius falvakban a természetes szaporodás egy klasszissal kisebb: 13.21%. Borsodban tehát van reprodukcionális képessége az iparforgalmi népességnek.53) Mindezek alapján a vándorlások mérlegét a következőképpen állíthatjuk fel: A tényleges szaporodás 100 lélek után számítva nagyobb (+), illetve kisebb (—) a természetes gyarapodásnál. 50°/o 25-50°/o össz. 25°/o ár iparforgalmi népességet megyei jellegű feltüntető községekben átlag közs. iparos I + 7.76 +1.22 +6.54 — bányász } jellegű —12.94 +0.53 —5.99 — — vegyes | + 9.07 —0.73 +0.71 — — összesen + 2.58 +0.24 +1.65 —2.67 —5.20 A bevándorlási többlet az 50%-on felüli iparos helységek kivételével nem mondható jelentősnek. De meg van a többlet! Annak ellenére, hogy itt még nagyobb is volt a természetes szaporodás, mint a typikus falvakban, tehát nagyobb volt az a saját tömeg, amelyet itt kellett tartani. Minél lazább a földdel való kapcsolat, annál nagyobb a vándorlások aktívuma (—5.20, +0.24, +2.58) s az ingadozó bányászattól az iparig is rangsort jeleznek a számok. (—5.99, +0.71, +6.54). Az iparforgalmi karakter községei már hoszszabb idő óta jobban gyarapodnak. Sőt voltak korszakok, amidőn növekvésük fölénye sokkal erősebben észlelhető volt. B) A Magyar Statisztikai Társaságban „A természetes szaporodás értékelése,, címén tartott és sajtéelőkészítés alatt álló kis tanulmányombam egyebek közt nyomatékosan felhívtam a figyelmet arra, hogy egy és ugyanazon, nagyságú két születési többletnek milyen más-más lehet az értéke; ez alapon a születési többlet arányszámának a standardizálását éppoly szükségesnek tartom, mint a halandóságét. Anélkül, hogy ezúttal a 15.39%-os és 13.21%-ois természetes szaporodás alapjait megvizsgáltam volna, inkább érzés-becslés szerint úgy vélem, hogy a 13.21%, mint teljesítmény valamivel nagyobb értékű a 15.30%-náJ s a jövőre nézve is nagyobb állandóságot garantáló. Bár az utóbbi szaporodási arányszám minden mérlegelés mellett is kedvező és jelentős teljesítményről tanúskodó eredmény. Ha az 1920-beli foglalkozási státus szerint tagolt községcsoportokat az utolsó 50 év fejlődésének tükrében vizsgáljuk, a következő számsorokat kapjuk: volt a lakosság száma I. községcsoportban (50°/o iparforg. népesség) II. községcsoportban 25-50°/o iparforg. népesség ]. és 11. csop. iparos bányász vegyes össz. iparos banyas7 vegyes össz. együttesen 1880 12.707 5.452 1.224 19.383 5.923 11.216 8.805 25.914 45.327 1890 17.070 6.998 1.458 25.526 6.606 12.246 8.356 27.209 52.735 1900 26.769 10.627 1.679 39.075 7.450 14.097 9.685 31.232 70.307 1910 36.241 12.364 1.954 50.559 8.707 14.949 11.252 31.908 85.467 1920 39.472 14.064 2.095 55.631 9.120 15.222 12.202 36.544 92.175 1930 47.853 14.773 2.621 65.247 10.612 17.844 14.181 42.037 107.884 volt a szaporodás °/o-a 1880,90 34.35 28.37 19.18 31.69 11.54 9.19 5.10 4.88 16.35 1890 900 56.82 51.85 15.16 53.14 12.79 15.10 15.89 14.79 33.34 1900,10 35.38 16.34 16.38 29.39 16.87 6.09 16.19 11.77 21.56 1910 20 8.92 13.75 7.23 10.03 4.74 1.49 8.44 4.69 7.85 1920/30 21.23 5.04 25.11 17.29 16.36 17.23 16.22 16.67 17.04 1880—1930.-ig 276.52 171.03 114.13 236.65 79.21 50.25 61.09 64.45 138.00™)