Miskolci jogászélet, 1931 (7. évfolyam 1-10. szám)

1931 / 3-5. szám - Borsod vármegye népszaporodása 1920-tól 1930-ig

(35) MISKOLCI JOGÁSZÉLET 17 Az őstermelő községek népességének fejlődését a következő számsorok jelzik: lélekszám gyara ood&s " 1880 124.193 L890 133.651 18801890 7.61 1900 144.183 18901900 7.70 L910 152.988 1'.Kin 1910 6.11 mi 158.248 1910 1920 3.44 1930 170.929 19201930 8.01 — — 18851930 17.63 A szaporodásban mutatkozó fenti eltérések folyománya az, hogy az iparforgalmi színezetű községek népessége a vármegye lakosságának mindegyre növekvő hányadát foglalja el. 100 megyebeli lakos 60°/o-ná] több közül iparost agrárius jeli. iparforg. jeli. (25°/o) feltüntető községekben 1880 73.26 26.74 7.49 1890 71.71 28.29 9.16 1900 67.22 32.78 12.48 1910 64.i:> 35.85 15.20 1920 63.19 36.81 15.76 1930 61.32 38.68 17.16 Az indusztrizálódás vaskövetkezetességgel halad előre. Időnként ugyan meglassúbbodik az ütem. de megállás nincs. Világjelenség ez, amely alól persze a világnak e kis foltja sem vonhatja ki magát. Az erősebb indusztrizálódásra hivatott helységek (5()%-on felüli iparforg.) gyarapodása e nagyobb időszak egybefoglalásával még jobban kiugrik nagy szaporodásával a földtől kevésbbé vagy később elszakadt, átmeneti jellegű községek gyarapodásától, mint a hogy az utóbbiak népszaporodása is közel kétszerese az agrárius községek gyarapodásának (236.65, 64.45, illetve 37.63%). A túlnyomólag iparos jellegű községek gyarapodásával, kivált az első két évtizedben mutatott egészségesebb gyarapodás segélye révén még valamelyest a bányászfalvak népessége tudott lépést tartani, míg a vegyes jellegű községek kissé elmaradtak (213.82, 95.67, illetve 67.53%). De újabban épp ezeknél javult a tendencia. Az agrárius községek lakosságának szaporodása ugyan elmarad ezektől a hatalmas arányszámoktól. De azért nem szabad a harangokat félreverni ! Főleg a tendencia nem rossz, örömmel lehet leszögezni, hogy egyetlen évtizedben sem mutatott az őstermelő színezetű községek lakossága Borsodban akkora szaporodást, mint éppen ebben az utolsó évtizedben. Nemcsak számszerűleg, de viszonylagosan sem! A földreform és az amerikai kivándorlás eltorlaszolódása: ez az a két ok, amelyik a kedvező fordulatot előidézte. Igaz, hogy ezek — mondjuk —népesedésileg nagyon is kedvező dispoziciók voltak, sőt annyira kedvezőek, hogy a tényleg elért javulásnál még elhatározóbb fordulat is bekövetkezhetett volna, de azért így sem lekicsinyelhető a typikus vidéki részek 8.01 %-os szaporodása. Míg a 90-es években e községekre jutott az összes szapo") Az iparforgakni jellegű községeket fOiglajUkozaisi alcsoportok .szerint tajrolva a következő szaporodási arányszámokat kapjuk eredményül: volt a szaporodás %-a 1880-1890 1S90-1900 1900-1910 1910-1920 19201960 IS60-!940 iparos I jellegű 27.00 44.52 31.35 8.11 20.32 213.82 bányász Jközsé- 15.40 28.48 10.48 7.23 11.37 95.67 vegyes Igékben 2.14 15.80 16.12 8.26 1 7.52 67.53 rodásnak 37.5%-os és a háború előtti évtizedekben csak 36.8%-a, addig a most lezárult évtizedben már 44.6%-a; s ne feledjük még azt sem, hogy a 90-es évek indulásakor a megye lakosságának még 71.71%-a, ellenben 1920-ban márcsak 63.19%-a élt tiszta agrárius légkörben. Röviden: az iparforgalmi és őstermelő községek szaporodását a következőképpen fejezhetjük ki: az őstermelő községek gyarapodását mindenkor 100-al egyenlőnek véve volt az iparforgalmi jellegű községek szaporodása 1880—1890: 215, 1890—1900: 433, 1900—1911: 353, 1910—1920: 228, 1920—1930: 213. Ezt az átalakulást egészségesnek kell mondanunk. Az arány lényeges módosulása azonban feltéve, hogy a földmívelés népesség-eltartó képessége csak az eddigi arányokban növekszik s a vidékről ható elhajtóerő változatlanul működik — nem is volna kívánatos, mert különben a már fennálló vándorlási veszteség további növekedésével kellene számolnunk a közeljövőben. A legutolsó táblázat 3-ik rovata jelzi, hogy az iparforgalmi községek térfoglalásában az oroszlánrész az ízig-vérig indusztrizált, tehát a tulajdonképeni ipari községeket illeti meg. Kezdetben a megye lakosai közül csak körülbelül minden 14-ik, ma már minden 6-ik lakos e községekben él. Azonban a legutóbbi évtizedben éppen ennek a kategóriának a fejlődése látszott leginkább megakadni a 90-es és a 900-as évek méreteihez képest. Jutalmazó vállalkozás felbontani az 50%-nál több iparforgalmi (iparos) jellegű községeket terület szerint. Az egyik számoszlopba kerüljön a még két évtizeddel előtt oly pompásan fejlődő Diósgyőr, a másikba a többi iparos község népe53) volt a lélekszám gyarapodása °/o-ban az összes 50 szá- a többi iparcs Utóbbiak szaporozalékon 'üli iparos jel- Diósgyőrön " jellegű dását 100-nakvévc legü községekben községekben volt Diósgyőré 1880-1890 34.35 41.18 30.39 136 1890-1900 56.82 76.28 44.73 171 1900-1910 35.38 49.52 24.78 199 1910-1920 18.92 11.70 6.39 183 L920-1930 2.23 8.13 33.67 24 Diósgyőr letört! E letörés nagyságát főleg az utolsó rovat 24-es indexszáma szemlélteti. Állandó s inkább növekedőben lévő fölénye a fobbi iparos helységgel szemben nemcsak, hogy veszendőbe ment s nemcsak, hogy szerepcsere történt, de elmaradása ma az ózdi vidékekkel szemben olyan nagy, hogy ekkora különbség soha nem állott fenn előbb Diósgyőr előnyére. A háború évtizedében, az oláh fosztogatás után nagyobb népnövekedésről tanúskodnak e számok, mint a milyen az elmúlt évtizedé volt. Az állami vasgyár körzetének nagy stagnációját tükrözik vissza ezek a számok. Nem lehet elfojtani a kérdést, hogyan maradhat el a diósgyőri vasgyár ilyen enormisan akkor, mikor a Rimamurányi érdekeltségbe tartozó vidék olyan hatalmas fejlődést mutatott, mint a 90-es évektől eltekintve egyszer sem!? A stagnálással egy jelentőségű fejlődés (Diósgyőr 1986 főnyi születési többletéből csak 1565 maradt meg 1920 és 1930 között; 1900—1910 között a 2.738 főnyi belső szaporasághoz 2.957 főnyi bevándorlási felesleg járult), persze nemcsak Diósgyőrnek, de Miskolcnak is bajt jelent. M) A többi községek népességének s/,-dán41 nagyobb része az ózdi ipari vidékre esik.