Miskolci jogászélet, 1931 (7. évfolyam 1-10. szám)

1931 / 3-5. szám - Borsod vármegye népszaporodása 1920-tól 1930-ig

(21) MISKOLCI JOGÁSZÉLET 5 A háború alatt és közvetlen utána a népesedést élesztő normális erők ellankadtak, visszájára fordultak. A véres veszteségeket az ország különböző vidékein más-más töredékig egyenlítették ki a megszállott területekről menekülők, beköltözők. Borsod ebben az évtizedben is viszonylag tűrhetően zárta népszaporúlatának a mérlegét. Egy árnyalattal jobb növekedést mutatott, mint a vármegyék átlaga. A most eltelt évtized Borsodban meghozta az eltelt félszáz esztendő számszerűleg legnagyobb decennális szaporulatát. Az arányszám maga ugyan a kilencvenes években sokkal jobb volt; de azért az elmúlt tíz év viszonylagos szaporodása is jó; úgy a nyolcvanas évekét, mint a háború előtti évtizedét felülmúlja. Tekintve, hogy a mai Magyarország s ennek keretei közt a vidéki lakosság a háború előtti évtizedben csakúgy, mint a nyolcvanas években jobban szaporodott, mint a Trianon utáni időszakban: Borsod vármegye előnyös helyzete nyilván ismét megszilárdult; a háború veszteségeinek a pótlására es a nép erejének a konzerválására hivatott korszakban Borsod megye népe erős oszlopnak, jó tartalékíorrásnak bizonyúlt. Egy nem elhanyagolandó bázis, amelynek erőteljes szaporodási képessége sok gyenge gazdasági kapacitású, vagy az egyke által nagyon kikezdett tájéknak a silány növekedését ellensúlyozhatja. Az országos irányzat a békés időkkel szemben — hanyatló, Borsodban — inkább javuló! Borsod megye szaporodásbeli előnyét a vidékkel szemben való kedvező helyzetét csak fokozza az, hogy ebben az évtizedben Budapest környékének a gyarapodása még nagyobb szerepet játszott az általános fejlődésben, mint idáig. A Budapest körüli rendezett tanácsú városok és 10.000-nél népesebb községek2") lélekszáma az elmúlt tíz év alatt 106.220-al gyarapodott. E nélkül a szó szoros értelmében vett vidék, amelyből az itt nem szereplő Pest környéki községeknek egyelőre még közzé nem tett lélekszámét le kellene számítanunk) csak 454.147 fővel gyarapodott, ami 6.200.061 lélek után 7.32%-os szaporodási rátának felel meg. Ezt százzal egyenlőnek véve Borsod megye szaporodási indexe 155-el egyenlő, tehát közel akkora, mint a nevezetes szaporodást mutató kilencvenes években, amikor is — ha Thirring L. említett dolgozatának abszolút számaiból az alant említett főváros-körüli községek21) népszámnövekvését (53.675) levonjuk, 9.08%-os vidéki szaporulatot állapíthatunk meg. Borsod indexe (9.08=100) 166 volt. Az elmúlt évtized indexe (156) tehát közelebb állott a kilencvenes évek, mint a közvetlenül a háború előtti évtized (a jegyzetben közölt, de a két utóbbi értékkel teljes pontos összehasonlítást nem engedő 138-as) szaporodási indexéhez, ami mindenesetre bíztató jel. 2. A népnövekedés számbavételekor a statisztikus első kérdése: miből állott elő a szaporodás? Nyilván nem nyugszik biztos alapon a népesség fejlődése ott, ahol csak a beáramlás révén sokasodik a nép, de a növekedés természetes alapja: a születések többlete elenyésző. Franciaország a legutóbbi évötödben látszólag már elég egészséges gyax) Pesterzsébet, Újpest, Kispest, Postszcn.tlőrinc, Csepel, Budafok, Rákosszentmihály, Sashalom ég Pestújhely. Lélekszámuk 1930-baiL a Nagy-Budapest szempontjától azóbajövő helyBégek lakosságának 86%-át tette ki. ") Sashalom, helyett itt az dgéaz Cinkoitál vettük szamba, amelylKÍl az előbbi község Közben kivált. rapodást tüntetett fel. De jóformán csak az idegenek bevándorlása révén. A mai Magyarországban — akárcsak Nagymagyarországon is — inkább az ellenkező véglet fenyegetett hol kisebb, hol nagyobb mértékben, t. i. az, hogy a közepes természetes szaporodás egy része a vándormozgalmak veszteségei folytán eltékozolódott. Borsodban a helyzet mindkét irányban megnyugtató. Természetes szaporodása erőteljes és vándormozgalma — ha a múlthoz képest aggályos jelek mutatkoznak is — jóval kedvezőbb, mint a vidéki népességé általában, úgy, hogy a természetes szaporodásnak — passzív vándormozgalma dacára is — nagyobb hányadát konzerválja, mint a megyék túlnyomó többsége. A konzerválás nem jelent túl sokat, ha kicsiny a természetes szaporodás, mint pl. Somogyban, Baranyában, amelyek a lefolyt évtizedben 100 lélekre még kisebb elvándorlási többletet mutattak, mint Borsod vármegye,") ellenben kétszeres az értéke kedvező születési többlet mellett, amit eléggé kifejezésre juttat az, hogy ha azt vizsgáljuk: száz í'őnyi születési többletből mennyi maradt meg?: akkor a látszólag néptartóbb Somogy és Baranya (2.1, illetve 2.3%-nyi elvándorlási többlettel 100 lakosra) 69%-al, illetve 64%-al szerepel, tehát lényegesen rosszabb helyzetbe kerül, mint Borsod megye, amely természetes szaporúlatának 81%-át őrizte meg, holott vándorlási vesztesége 2.7%-ot tett ki. Pusztán a születések többlete útján a vármegye 35.091 lélekkel szaporodott volna. Az 1920-as népességnek 14.01%-át tette ki ez a szám. A városokat is magában foglaló ország belső gyarapodását (9.6%) persze erősen felülmúlja ez az arány, de határozottan jobb a vidéki átlagnál is, amely 11.4%-ot tett ki. Összevetve a születési többlet alapján várt eredményt a 11.34%-os tényleges növekvéssel, mint vándorlási hiányt 2.67%-ot, számban kifejezve 6.701 lelket kapunk eredményül. Ennyivel több volt az elvándorlottak és kivándoroltak száma, mint a tíz év folyamán a megyében beköltözőitekké és a visszavándorlottakké. Nem csekély szám, kivált ebben az évtizedben, amikor az 1924-es amerikai bevándorlási törvény még szigorúbb sorompót állított a közép- és keleteurópaiak bevándorlása elé és amikor a megszállott Felvidékről s Erdélyből még mindig tízezrével széledtek szét a Csonkaország különböző részeire a beköltözők. Országos viszonylatban azonban még nem rossz ez a 2.67%-os veszteség, mert a vidéki népesség átlagban szintén 2.7%-os veszteséggel zárta — ugyan lényegesen kisebb természetes szaporodás mellett — népcseréjének mérlegét. Megint nem szabad figyelmen kívül hagyni azt, hogy a vidéki népességben szerepel az egész Pest megye, a hatalmas bevándorlási többletet produkáló Budapest-környékkel. Ha Pest vármegyét — ugyan nem is kifogástalanul — a maga egészében levonjuk a vidéki népességből s azt vizsgáljuk, hogy nélküle miként alakúina a vándormozgalom egyenlege a vidéken, arra az eredményre jutunk, hogy az 5.292.280 főnyi maradék-vármegyei népesség csak 347.071 lélekkel, tehát 6.19 százalékkal növekedett, holott a természetes szaporulat (617.211) alapján 11.66%-al kellett volna növekednie s így az elvándorlási (valamint kivándorlási) többlett rovására 5.47%-ot, a J-) Kovács Alajos: 1. m, .101. í.