Miskolci jogászélet, 1930 (6. évfolyam 5, 6, 7-8, 9-10. szám)

1930 / 5. szám - A kisebbségi panaszjog reformja

MISKOLCI telítéssel50) is, arról a magatartásról, melyet a Főtitkárság- követ a kisebbségi peticiónálókkal szemben, ha azok magánszemélyek. Mind a két összefoglaló jelentés az eljárás technikáját illetőleg, bizonyos, a fentiekben ismertetett elvi szempontok alapján megállapított renden kívül, még újabb megállapításokat is tartalmaz, melyeket az eddigiekkel összefogva, most már úgy kívánunk kifejteni, hogy abból kitűnjék egy petíció útja a benyújtástól az elintézéséig. Ha valamely kisebbséget, melyet a vonatkozó szerződések alapján a Nemzetek Szövetsége garanciája alá helyeztek,11) sérelem ért, vagy ilyen bekövetkezhetésének veszedelme fenyeget, úgy bárkinek módja van rá, hogy erről a Nemzetek Szövetségét értesítse, informálja, és egyben felkérje, hogy az illető kisebbségi ügyben a vállalt védelmet tegye hatályossá, vagyis a kisebbség érdekében lépjen közbe. Ez a felvilágosításadás, illetve bejelentés és a kérés előterjesztése rendszerint egy petícióban, kérvényben (pétition, demande) történik, melyet egyszerű1,1) panasznak (plainte) is említ egy közgyűlési határozat. Ilyen petíciót mindenki benyújthat a Nemzetek Szövetségéhez: vagyis bármelyik állam kormánya, akár tagja a Szövetségnek, akár nem; bárki az illető állam állampolgárai közül, akár faji, nyelvi vagy vallási kisebbséghez tartozó személy, akár nem; a kisebbségi fizikai személyek bárminő csoportja (egyesület, politikai párt, képviselőik parlamenti frakciója, stb.), vagy bármely kisebbségi testület (község, egyházi szervezet, iskola-vezetőség, érdekképviseletek, stb.), sőt „maguk a kisebbségek is",U2) azonkívül bármely nem-kisebbségi személy vagy testület és bármely nemzetközi organizáció is. Az emlékiratot a kisebbség nyelvén is be lehet terjeszteni, de csatolandó hozzá francia vagy angol hivatalos fordítás is, mint amely két nyelv a Nemzetek Szövetsége hivatalos nyelve. A több másodpéldánnyal kísért petíciót akár személyesen, akár pos") A Tanács 40-ik ülésszakában, 192IÍ június 10-én felvett jegyzőkönyv HH5. sz. függeléke; C. 312 (1.) M. 118. 192(i. I. sz. ügyirat. a) Tehát csakis «.:o/.nak a kisebbségeknek ügyeiben lehet felhívni a protektori Szerep megindítására a Nemzetek Szövetsége figyelmét, amelyek a kisebbségi- és a békeszerződések vonatkozó rendelkezései szerint kifejezetten a Nemzetek Szövetsége védelme alá helyeztettek. így bár kisebbségi szerződés köti Jugoszláviát, — tekintettel arra, hogy a vele St.-Germain-cn-Layelien, kötött szerződés 9. $-ának rendelkezései kimondottan „csak azokra a területekre alkalmazhatók, amelyeket 1913 január elseje óta csatoltak Szerbiához, vagy a Szerbek, Horvátok és Szlovénok királyságához." (Les dispositions du présent artiele ne seront ap]>Úaables qu'aux teriitoires transférés á la Serbie ou au Royaume des Serlies, Cro&tes et Slové.nes dopuis le 1-er janvier 1913), — a ma általuk Dél-Szerbiának nevezett területen élő maóedo-'biilgir lakosság iskolaügyi sérelmeivel, melyről a fenti szakasz intézke dik, nrrn fordulhat a Szövetséghez. Ugyancsak nem fordulhatnak panasszal a Nemzetek Szövetségéhez pl. a Spanyolországi katalánok, az olaszországi szlovének vagy a trentinoi tiroliak, vagy akár az clszásziak vagy bretonok Franciaországból. Illetőleg: ha ezek a kisebbségek adnak is l>e jieticiót, azt a főtitkár minden további nélkül ad acta teszi, mert hisz ezeket a Szövetség nem vette vé delme alá. "') Az 1922 szeptember 21 -i közgyűlési határozat ü. pontjában: „Le Seerétariat généiiaJ . . . dóit... assister le Consejl dans l'examen des jilaintta concernant l'infractiou á ces traités.. .'• "s) A ,^les minoritás elles-mémes" kifejezés a Tittoni-féle határozatból való; hogy ennek elfogadása egyúttal a kisebbségek jogi szemiéjyiséigét is konstatálta volna, az ellen a csehek élénken tiltakoztak (1. ±5. jegyzőt!). JOGASZÉLET 7 tán lehet eljuttatni a Főtitkársághoz, ahol az akár a Főtitkártól, akár az iktatóirodából a „közigazgatási bizottságok és a kisebbségek osztályához" kerül adminisztratív intézkedésre. Volt már eset, hogy táviratilag is nyújtottak be panaszt, (a litvániai lengyelek az ottani földreform ellen az éppen ülésező Tanácshoz). A Főtitkárság iktatója az átvett petícióról vagy rögtön elismervényt (accusé de réception) ad, vagy ha postán érkezett, s a feladó címe kellőkép jelezve van, úgy az átvételi elismervényt megküldi. Az elismervénynek ez a kiállítása azonban csak egy egyszerű irodai-technikai aktus (d'un caractere purament formel) és semmikép sem jelentheti azt, mintha a petíció „elfogadhatott" volna, mert hisz az „elfogadás" egy elvi szempontok szerint való mérlegelés következménye lehet csak, ami a Főtitkár joga s kötelessége, akinek döntését is az érdekelt állam még mindig megfdebbezheti a Tanácsban, mely végső fokon hivatott a döntésre. A Főtitkár az 1923 szeptember n-i tanácsi határozatban (1. fenntebb) leszögezett alaki és érdemi föltételek meglétét vizsgálja, melyek hiányában a petíció már a limine elutasítandó, illetve nem vehető rendes eljárás (procédure ordinaire) alá. A Főtitkár a vizsgálat eredményéhez képest már most vagy elfogadhatónak ítéli a petíciót, vagy nem. Vizsgáljuk először a második esetet, amikor tehát a petíciót a Főtitkár nem találja elfogadhatónak (n'est pas jugée recevable). A) Általában ilyenkor is csak megküldik az átvételi elismervényt, anélkül, hogy a petició további sorsáról bármilyen megjegyzést tennének. Feltételezi ugyarfls a titkárság, hogy a panaszos ismerj az elfogadhatósági feltételeket, mindazonáltal — bizonyos szempontokból — egyszerűen nem akarta azokat figyelembe venni. B) Ha feltehető, hogy a panaszos tisztában van ugyan az idevonatkozó rendelkezésekkel, de beadványát illetőleg j ó h i s z e m ü 1 e g mégsem ezeknek megfelelően szövegezte meg, a Főtitkárság igyekszik a kérvényező figyelmét ráirányítani, a homályos részekre (sur les points obseurs), amelyik tehát az elfogadhatóságot akadályoznák. C) Ha viszont a petícióból az tűnne ki, hogy benyújtóik egyáltalában nem ismerik e feltételeket, úgy az átvételi e'ismervény eljuttatásával egyidejűleg nagy általánosságban értesítik őket, hogy a kérvény nem látszik az előírt feltételeknek megfelelőnek,1") sőt esetleg elküldi a titkárság az idevágó tanácsi határozat másolatát is. Megjegyzi azonban a jelentés, hogy: a titkárságnak a legnagyobb óvatosságot kell tanúsítani ebben a kérdésben, mert hisz nincs felhatalmazása arra nézve, hogy tanácsokat adjon a kérvényezőknek: mikép nyújtsák be petícióikat.'11) Ha a Főtitkár valamely panaszt viszont elfogadhatónak (recevable) ítél, úgy aszerint, amint a benyújtó valamely nem-tanácstag állam, vagy pedig csak egy magánszemély, csoport vagy egyéb testület, a további eljárás-rend megint többféle. I. Elsősorban is a panaszos ugyancsak kap elismervényt a beadvány átvételéről, de ha azután érra) „. . .d'iuie ínniiicrc tout a fait géuérale que eelle-ci ne i-vinblii.it pas reinplir c(\s cuuditions". w) „Tontefois, le secrétariat est obligé de fairé preuve de la plus grandé prudence eu cetté malióre, ear il n'est pas antoriaé a conseiller les pétitionnaircs sur la facon de présenter leurs petitioné."