Miskolci jogászélet, 1930 (6. évfolyam 5, 6, 7-8, 9-10. szám)

1930 / 7-8. szám - Kisebbségi panaszjog reformja

(H3) MISKOLCI JO-GÁSZÉLET J3 . Az Institut de Droit International Ez a nagytekintélyű nemzetközi jogászokból álló testület az 1928-i stockholmi konefrenciáján foglalkozott a kisebbségi panaszjog problémáival és egy szerződéstervezetet tárgyalt le, melyet az érdekelt államok egymással, egymás kisebbségeinek védelmére kötnének. Ez egyezménytervezet nagyjában a fennálló rendelkezéseket kívánja a jövőben is alkalmazni, de mégis haladást láthatunk legalább abban, hogy: aktoratusa a kisebbségi nagy szervezeteknek is volna, s ha ezek petícióinak elfogadása ellen az érdekelt állam tiltakoznék, a panaszos meghallgatandó s ezután a panaszt a hármas bizottság már csak egyhangú döntéssel utasíthatja el; a Főtitkár a kisebbségi szerződések mikénti végrehajtásának ellenőrzésére az érdekelt államokba megbízottakat küldhet ki; az eljárás során a két fél előterjesztései kölcsönösen közlendők egymással s ha az érdekelt állam képviselője szóbeli előterjesztést tesz, az ugyancsak szóbeli ellenválasz joga megadatik a panaszosnak is. Mindezeknek a nagy nemzetközi testületeknek reformjavaslataival azért kellett részletesebben foglalkoznunk, hogy láthassuk: a világközvélemény milyen irányban sürgette a kisebbségek jogvédelme hatásosabbá tételének kiterjesztését. Megkaptuk ezekben a tervezetekben azokat a szempontokat, melyeknek a jog és igazság szellemében itt érvényesülniük kellene, amiket azonban, mikor pedig a híres 1929-i madridi tanácskozások hatása alatt annyira reménykedtünk, sajnos a Nemzetek Szövetsége kebelében még máig sem látunk diadalmaskodni. v. A madridi határozatok. Az első két fejezetben nyomon követtük a Nemzetek Szövetsége ama határozatának kialakulását, melyet 1928-ig a kisebbségi panaszok mikénti elintézésére vonatkozóan hoztak. Majd láttuk a nemzetközi jogászvilág reformjavaslatait az eljárásjog javítása érdekében. Nézzük meg most már, hogy mit werden doch irgend eincn Modus suchen, der den Minoritaten gestatten würde, an dem Verfahren teilzunehmen und es zu verfolgen. III. aj Den Dreierausschüssen würe die Verpflichtung aufzuerlegen, innerhalb einer feststehenden Frist dem Völkerbund rate iiber jede der den Vorschriften des letzteren entsprechende Eingabe und derén Behandlung zu berichten, und zwar so, dass die einscJilágigen Beriehte nicht so sehr eine Meinungsáusserung, sondern vor allém eine Darstellung des wirklichen Saehverhaltes zu enthalten hatten. 6J Das geltende Verfahren sollte durch Festsetzung einer bestimmten Frist, innerhalb derén die Beriche der Dreierausschiisse dem Rate vorzulegen wáren, beschleunigt werden. c) Erweiterung der Dreierausschiisse in der Richtung, dass gemáss dem Vorschlago des Herrn Senators Dandurand, derén Bitzung allé Ratsmitglieder oder derén Vertreter beiwohnen. d) Überdies sollte auch eine vollstandige Lősung der Verfahrensfrage dadurch angestrebt werden, dass die Schaffung eines besonderen standigen Organs im Schosse des Völkerbundes ins Augo gefasst wird. IV. Der stándige Gerichtshof im Haag sollte regelmassig befragt werden ,damit auf diese Weise die Prüfung der Minderheitsfragen vom politischen auf das juristische Gebiet verlegt werde. V. Einsetzung eines besonderen Sachverstiindigenausschusses beim Völkerbunde, dem die Aufgabe zufallen würde, im allgemeinen alle die Minderheiten betreffenden Fragen zu studieren, die mögliehen Lösungen zu prüfen und alle Aufgaben zu erfüllen, die heute iiber das geltende Verfahren hinaus dem Völkerbunde in Minderheitssachen obliegeo. valósított meg maga a Tanács a világközvélemény által követelt e módosításokból a legutóbb, mikor hosszan és érdemben módja volt ezzel a kérdéssel újból foglalkozni. 1928 őszén, a IX. közgyűlésen, a főtitkár jelentésével kapcsolatos általános politikai vita során, ugyanis újból rámutattak egyes szónokok a kisebbségi problémák megoldásának fontosságára; konkrét javaslat azonban megoldásukra nem szerepelt most még a napirenden. A kisebbségek ügyét ekkor elsőnek Beelaerts van Blokland holland fődelegátus tette szóvá, aki szerint az az eljárás, melyet a Nemzetek Szövetsége a kisebbségi panaszok elbírálásánál követ, szerinte „legalább is fogyatékos"; egyúttal kérte egy állandó kisebbségi bizottság felállítását is. Nagy beszédében maga Briand is kitért e kérdésre (szept. 10.), kijelentve, hogy a Szövetség mindig kész arra, hogy megtegye a lehetőt a kisebbségek sorsának javítása érdekében. Motta svájci delegátus beszédében különösen hangsúlyozta, hogy országa nagy súlyt vet a kisebbségek védelmének ügyére. Seipei osztrák kancellár ugyancsak kijelentette: elengedhetetlennek tartja, hogy a világ tudatába végleg behatoljon a kisebbségek joga, hogy ragaszkodhassanak anyanyelvükhöz, ősi szokásaikhoz, különleges kultúrájuk minden formájához és hogy nyíltan és büntetlenül fa jukhoz tartozóknak vallhassák magukat. Zalesky lengyel külügyminiszter azonban már az állandó kisebbségi bizottság létesítése ellen szólalt felt, ugyancsak ellene beszélt a cseh Ossuski is, (szept. 11.). A közgyűlés utolsó napján (szept. 25.) London holland delegátus újból kérte a peticiós eljárás javítását, vagy legalább is annyit, hogy a hármas bizottságok a tanácsi ülésszakok közötti időben többször üljenek egybe.133) Ugyanezen év decemberi tanácsülésén Luganoban Dandurand kanadai és Stresemann német tanácstagok már konkrét formában kérték az eljárásjog reformjának a legközelebbi tanácsülés napirendjére való kitűzését.1 ') Március G-án terjesztette elő Dandurand emlékiratát, melyet a peticiós eljárás megjavítása érdekében dolgozott ki s melynek főképp a megokolása nagyjelentőségű a kisebbségek számára. Dandurand ugyanis abból az alapelvből indult ki, hogy a kisebbségi garanciákat a békeszerződésekkel egyidejűen nem azért hívták életre, hogy alkalmazásukkal előkészítsék a nemzeti kisebbségeknek a többségi népekhez való asszimilációját, (mint ahová 1925 decemberében Mello-Franco hírhedt állásfoglalása konkludált), hanem ellenkezőleg, éppen azért, kor biztosítsák az egymással együttélő különböző fajok kulturális és ethnologiai szabadságát.13*) "') Compte rendű de la IX.e Session ordinaire de l'Assemblée. Séances pléniéres. (Génére, 1928.); magyarul: Külügyi Szemle, 1929 január. 1M) Journal Offieiel,, X. année. (1939. 68—71. 1 ); A Külügyi Szemle, 1929 április, Magyar Kisebbség 1029. évi. 8—12 1. ,M) Dandurand javaslatának lényege a következő: minden petíció, bármely forrásból származzék is, mindig az illető kisebbség államának érdekelt kormányához nyújtandó be, amely — ha nem ad a panaszosoknak közvetlen választ 30 nap alatt —, a Főtitkárhoz továbbítja; ha a kapott válasszal a panaszosok nincsenek megelégedve, kérhetik, hogy az ü>v összes iratait a kormány újabb 30 napon belül a Nemzetek Szövetségéhez továbbítsa, amikor is az esetleg csatolt lorményészrevétel a panaszosokkal is egyidejűleg közlendő; ha a panaszosok 40 napon belül nem nyernek értesítést, hogy petíciójuk a Főtitkárhoz továbbíttatott, most máiközvetlenül fordulhatnak a Nemzetek Szövetségéhez; nagyon sür-