Miskolci jogászélet, 1930 (6. évfolyam 5, 6, 7-8, 9-10. szám)

1930 / 7-8. szám - Kisebbségi panaszjog reformja

J4 MISKOLCI JOGÁSZÉLET (114) Stresemann egy hatalmas beszédben ugyancsak a leghatározottabban ellenemondott a „felszívódási" elméletnek, majd hosszan fejtegette a panaszok kivizsgálásának jelenlegi hiányait és ezzel kapcsolatosan erősen aláhúzta, hogy valamely országnak egy más országban levő kisebbség iránt való érdeklődése nem tekinthető egy idegen állam belső ügyeibe való megengedhetetlen politikai beavatkozásnak. Végül a következőkben összegezte javaslatát: — „A Tanácstól azt kérem, tegye sürgősen mérlegelés tárgyává és vizsgálja felül gondosan azokat a lehetőségeket, melyek a petíciók kezelésénél a formális eljárás javítására adva vannak. Másodszor gondolni kell arra is, hogy (a hármas bizottságon előkészítő tárgyalásánál) az érdekelt nemzetek e digi szokásos kizárását, ellenkezőleg, ezeknek a nemzeteknek a bevonása váltsa fel. Harmadszor mr kell vizsgálni azt, hogy miképen kell a Nemzetek Szövetsége részéről a garancia-kötelezettségnek v petíciók keretein túlmenőié g, állandóa eleget tenni, vagyis tisztázni kell a népszövetségi garanciák mibenlétét és azok realizálásának lehető ségeit. A meginduló élénk vitában — melyet itt sajnos nincs módunkban részletesen ismertetni, — a lengyel Zaleski, Titulescu, Chamberlain, a finn Prokope, Briand és Adatci. a kisebbségi ügyeket vizsgáló hármasbizottság elnöke, vettek részt. Másnap délután azután vita nélkül elfogadta a Tanács Adatci következő határozati javaslatát: 1. A Tanács megbízza előadóiát (Adatci), hogy júniusi ülésszakára terjesszen eléje jelentést azokról a propoziciókról, amelyeket Kanada és Németország képviselői benyújtottak. Ennek során vegye figv lembe azokat a különböző szempontokat is, amelyeket a Tanács egyes tagjai az említett javaslatokra' megindult vita folvamán felhoztak. 2. A Tanács felkéri Nagybritannia és Spanyolország képviselőit, (Chamberlain és Quinones de Leon) szíveskedjenek az előadót a ielentés elkészítése céljából közreműködésükkel támogatni. ?. Az előadó és társai mindazoknak az államok nak kormányaitól, amelyek a kisebbségek védelmére szolgáló határozmányokat fogadtak el, átvehetnek minden észrevételt, amelyet ezek a kormányok hozzáiuk kívánnak iuttatni. A Nemzetek Szövetségének minden tagállama hasonlóan eléjük terjesztheti észrevételeit. Ezeknek a különböző észrevételeknek 1929 április 15-ike előtt kell beérkezniük a Nemzetek Szövetsége főtitkárához. Az ilyen módon megalakult hármas bizottság átvehet ilyen információkat és foganatosíthat minden olyan konzultációt, amelyet feladatának teljesítése érdekében szükségesnek lát. 4 A Tanács amely bizottságként fog összeülni, a jelentést elsőnek vizsgália meg. Ebből a célból alkalmas időpontban, de még a legközelebbi tanácsi ülés számára kitűzött időpont előtt összeül. 5. A Népszövetség főtitkára mindazokkal az államokkal, amelyek a kisebbségek védelmére szolgös és rendkívüli esetekben a petíciót a kormányhoz való benyújtással egyidöl>en másolatban el lehet juttatni a Főtitkárhoz is; a panasz elfogadása ügyében, ha az érdekelt állam észrevételt tesz, a tanácsi kisebbségi bizottság dönt; ez a bizottság — a hármas bizottságok helyett —, a Tanács összes tagjaiból, illetve azok helyetteséiből áll s a szükséghez képest ülésezik; ha egy panasz nem is kerülne a Tanács elé, ez a bizottság az illető ügyről nyilvános közlést tehet közzé. (Xation und Sta«t, 1929 augusatus— szeptember. 725-729. !. ésKülügyi S: m!e.l92ö július, 377-378. 1.) gáló határozmányokat fogadtak el, valamint a Nemzetek Szövetségének minden tagállamával közölni fogja ezt a határozatot és csatolja a Tanács 1929. március 6-án tartott ülésének jegyzőkönyvét."") E tanácsi határozat értelmében az érdekelt államok éltek is a lehetőséggel és a kitűzött időpontig több emlékh*at érkezett be a reform ügyében. Javaslatokat nyújtottak be a német, az osztrák, a bulgár, a kínai, az észt, a görög, a lengyel, a román a jugoszláv és a csehszlovák1'"), a magyar,13*) a lett, a litván, a holland s a svájci kormányok. A nagy nemzetközi szervezetek közül emlékiratot juttattak el a bizottsághoz: a Joint Foreign Committee of the Jewish Board of Britisch Jews and the AngloJewish Assotiation, a dobrudzsai bulgár egyesületek szövetsége, a macedón emigránsok nemzeti komitéja, a Besszarábiai Bulgárok Szövetsége, az Union des Associations pour la Société des Nations, az Interparlamentáris Unió, a Conseil pour les droits de minorités juives, a Ligue internationale des femmes pour la paix et la liberté, az Alliance Israélite Universelle, a Hilfsverein der Deutschen Juden (Berlin) és az Európai Nemzeti Kisebbségek Kongresszusának elnöksége. A Londonban összeülő (április 29>—május 4) hármas bizottság e beadványok alapján egy 27 oldalnyi jelentést készített, melyben részletesen kifejtették a kisebbségi jog háború utáni alakulását, az eljárásrend kifejlődését és öt pontban foglalták össze a javasolt módosítások lényegét, megtéve mindegyikre megjegyzésüket is, mely azonban lényegileg mindenben elutasító volt.139) ,M) Y. O. 1929. évf. 541. 1. és Külügyi Szemle, 1929 április, 2fi0 1. "') Ez az öt állam együttes emlékiratot nyújtott be, melyben először is kijelentik, hogy bármiféle módosítása az eljárási rendnek ..csak az érdelkelt államok Tiozzájárulásával" (f) érvénves. majd pedig egész egyszerűen bejelentik, hogy „nem fogadnak el egyet sem a jelzett reformok közül, melyeket Kanada és Németország indítványoztak, mert ÚPTV találják, hogv ezek nem válnak hasznára (?) a kisebbségek védelmének." Végül megjegyzik, hogy ..valóságban a kisebbségnek nincs semmi okuk elégedetleneknek lenni, mivel jól tudják, hogy ők állandóan élvezik a Nemzetek Szövetségének védelmét, ha petícióik komolyak és a békeszerződések alapján megszerkesztvén." (?!) Külügyi Szemle, 1929 július, 378—381. 1. 1,s) A magyar kormány emlékirata (Külügyi Szemle, 1929' július, 381—385. 1.). elvi magasságból megbírálván az eljárásrend hiányosságait, végül a következő „legszükségesebb és legsürgősebb" reformokat javasolja: al a kormánvválaszt közöljék a panaszosokkal s ettől kezdve az eljárás minden szakaszában kontradiktórius legyen az információadás; b) a Főtitkárság időnként tegye közzé az összes petíciókat s a kisebbségi bizottságok eljárásának eredményét, akkor is, ha az ügyet nem viszik a Tanács elé; c) a kisebbségi bizottságban a Tanács összes tagjai foglaljanak helyet; ÍÍ> létesíttessék egy állandó kisebbségi szakértő bizottság; e) könnyítessék meg a petícióknak az Á. N. Bíróság elé való vitele, valahánvszor jogi kérdésről van szó. Itt említjük meg, hogy a Magyar Külügyi Társaság, mint a Népszövetségi Ligák Uniójának magyarországi tagozata, nemzeti kisebbségi szakosztályának kebeléből egy hármas bizottságot küldött ki 1929 márciusában (Liíkúcs György, Szász Zsombor, vitéz Nagy Iván) azzal a feladattal, hogy a Társaság nevében emlékiratot szerkesszen a magyar kormány számára a perjogi reformok ügyében. A Lukács György nyug. miniszter által kidolgozott elaborárum javaslatai közül a két legfontosabb: az aktorátus biztosítása az összes tagállamok számára, és a kisebbségi szerződések mikénti végrehajtásának hivatalból való állandó ellenőrizhetésecéljából elrendelése annak, hogy minden évben — ép úgy, mint a mandatárius hatalmak, — a kisebbségek védelmére kötelezett államok terjesszék elő egy összefoglaló jelentésben a Tanácshoz mindazokat a törvényeket, rendeleteket és hivatalos intézkedéseket, melyek az előző időszakban a kisebbségekkel vonatkozásban hozattak. "*) a) Mindenekelőtt elutasítja egy állandó kisebbségi szak-