Miskolci jogászélet, 1929 (5. évfolyam 2, 5, 6, 9, 10. szám)

1929 / 9. szám - Egyenes adóink jogorvoslati rendszere

(95) MISKOLCI JOG-ÁSZÉLET 3 beszedése valamelyik adóalanynál veszélynek van kitéve s így megállapíthatólag egy kétségtelen subjektiv meg­ítélést engedő, tehát diszkrecionális ténykedéssel állunk szemben, melynek ellenében, mint nem jogkérdéssel szem­ben, panasz nem volt engedhető, — viszont olyan fontos érdekekről van szó, hogy helyesnek mutatkozott az álta­lános szabálytól eltéröleg, kétfokozatú jogorvoslatot en­gedni s ezzel az ilyen ügyek végső fokú elintézését a mi­niszter kezében összpontosítani. Az eltérést a másik irány­ban (egyfokozatú közigazgatási ügyintézés, tehát közigaz­gatási jogorvoslat teljes hiánya) az okozza, hogy — mint mindjárt, reátérünk — a miniszter intézkedésével szem­ben panasz következetesen nem engedtetik s így a szóban forgó ügyek, melyeknek hierarchikus rangban következő fóruma a miniszter lett volna, de különben kétségtelen jogkérdések, a miniszteriális fok kikapcsolásával enged­tettek bíróság elé. Részünkről ezt az eljárást nem helye­seljük. Nem tudjuk ugyanis egyrészt méltányolni azt az elvet, hogy a miniszter intézkedéseivel szemben ne en­gedjünk panaszt, mert ez az eh egészen szükségtelenül mintegy glóriával övezi a miniszter közigazgatási tényke­dését s másrészt pedig azért, mert a miniszter feltételez­hető objektívebb intézkedése a panaszt esetleg'feleslegessé is tehette volna. Egyfokozatú közigazgatási ügyintézés mellett, ezen felül 3 már meglévő közigazgatási szervezetet gazdaságosan nem is használhatjuk ki. Ami pedig különben a közigazgatási bírósághoz intéz­hető panasz dolgát, mint a közigazgatás keretén kívülálló jogorvoslati ügyet közelebbről illeti, — megállapíthatjuk, hogy a pénzügyminisztérium intézkedésével szemben pa­nasznak helvc nincs. A már említett egyfokú közigazga­tási intézkedéseken kívül, melyekkel szemben tehát mind­:l>h-'\ 'panasznak van hflve, az összes többi esetekben Ikét­fokű közigazgatási ügyintézés után nyittatik meg! a pa­nasz útja, miután a színién kivételesen előforduló három­fokú közigazgatási ügyintézéssel szemben panasznak helye szintén nincs. Panasznak van helye különben az összes egyenes adók kivetése (F.H.Ö. 44. §-ának (1) bek., H.H.Q. 25. V ának (1) bek., K.H.Ö. 40. S-ának (1) bek., T.H.Ö. 32. k­ának (1) bek.. J.V.H.Ö. 63. §-ának (1) bek.. R.H.Ö. 11. §-ának (1) bek.), az általános kereseti s jövedelmi és va­gyonadónál a rögzített adóalapok helyesbbítése fK.H.ö. 40. S-ának (2) bekezdéséhez fűzött utasítás (4) s J.V.H.Ö. 63. §-ának (1) bekezdéséhez fűzött utasítás (5) bek.), a földadónál s a jövedelem- és vagyonadónál ax, adó kért elengedése (F.H.Ö. 44. §-ának (1) bek. s J.V.H.Ö 63. £ ának Cl) bek.), a házadónál, a kereseti adónál és a társu­lati adónál az adótörlés tárgyába ni másodfokú közigaz­gatási határoz"tokkal szemben (H.H.Ö. 25. §-ának C1) bek. a 23. 5. (X) bekezdésével való. egybevetésben). A ike­reseti s a társulati adónál a panasz megengedettségéi, ide­vonatkozó kifejezett tételes rendelkezés hijján az analó­gia IOÍM « az analógia inris alánján konstruálhatjuk meg. Az adótörlésre vonatkozó rendelkezések ugyanis az adó mérvét befolvásoliák s annak ügvében kétségtelenül mna.sznak van helye. fKKH.Ö. 104. S. 1. a. és 2. pont.). "Ezt különben exnressis yerbís is kifejezésre juttatja a HHÖ. 23. 5-ának fi) bekezdése, mely szerint ..A kivetett ház-idő io<nis<4pH és mérve kérdésében. ideértve az adó­törlést is (22. §.) ... a fél... felebbezéssel élhet." Panasznak van helvc továbbá a házadónál az idei ír­lenes mentessé"- tárgvában (H.H.Ö. 25. S-ának (~\) bek.), azután a végrehajtási szabálvtalansá.g CK.K.H.Ö. 104. ának 4. a. pontja), a községbe kirendelt, munkaerők <n az egyénenkénti leszámolás költségeinek megállapítása, a. be­szedett közadókért s az árverésen befolyt, pénzért való fe­lelősséget megállapító, a vétkes mulasztásból eredő károk megtérítésében marasztaló, a hatóságoknak és magánfe­leknek jogtalanul okozott költségek és károk megtéríté­sében, marasztaló, az adótörlés, mérséklés és helyesbbités tárgyában kelt közigazgatási másodfokú intézkedésekkel szemben (ft.K.H.Ö. 124. §-ának (3) bek., 125. §-ának (2) bek., 127. §4nak (5) bek., 128. §-ának (2) bek., 129. !§­ának (6) bek., 131. §-ának (1)- bek., 128. §-ának (2) bek., 129. §-ának (-6) bek., 131. §-ának (1) bek., 104. §­ának 1. d. pontja s 156. §. (3) bek.). Megállapíthatjuk mindenekelőtt, hogy a bírságolá­sok — tekintet nélkül arra, hogy utolsó fokon a minisz­térium vagy a pénzügyigazgatóság járt el — nem pa­naszolhatok. Tekintettel pedig arra, hogy a fixösszegti bír­ságolások is, miként a %-os bírságok is, melyekről már szólottunk, tiszta jogi megítélést engedő tényálladék alap­ján kerülnek alkalmazásra, elvilcgesen nincsen mivel sem indokolva az, hogy ezek ügyében bírói jogsegély nem ve­hető igénybe. Ami pedig a többi, közigazgatási uton végződő ügyet illeti, a legtöbb kétségtelenül tiszta jogi tényálladékú ügy s így bírói kognicióra kétségtelenül alkalmas s csak egé­szen kivételesen (pl. a K.K.H.Ö. 11. §-ának (5) bekezdé­séhez fűzött utasítás szerinti „alapos" feltevés, mint tényálladéki elem jogi vagy diszkrecionális természete felől) lehetne vitázni arról, hogy az ügyek tényálladéka részben a közigazgatási szerv tisztán célszerűségi szem­pontok által vezetett subjektiv megítélését tartalmazván, az bírói felülvizsgálatra ebben a vonatkozásban nem al­kalmas. Úgy állaníthatjuk meg tehát, hogy a pénzügyi köz­igazgatás terén is csak a diszkréció mibenléte felöli kellő­képen tisztult, fogalmaknak az általános hatáskörü!ibíróság gyakorlatában való esetenkénti kikristályosulása vezethet a jogállamhoz, hol minden jogi értelmű megkötés'bírói vé­delmet talál. ••<--•••-.—— — II. Ezek után. vonjunk párhuzamot az 1929: XXX. t.-c. 46—56. §§-ai s az egyenesadókra vonatkozó jogorvos­lati rendelkezések között. Mindenekelőtt meg kell állapítanunk, hogy la felül­vizsgálati és közigazgatási újrafelvételi kérelem azl egye­nesadók, s általában az adók és illetékek körüli jogorvos­latok között ismeretlen. A felülvizsgálati kérelem az 1929: XXX. t.-c. 50. §-a értelmében — midőn az ezen jogor­voslat szerinti hatóságot betöltő mrdszter többé már nem csak megsemmisítheti a felülvizsgálata alá terjesztett ha­tározatot és új eljárást rendelhet el, hanem az ügy érdem­leges elintézésére jogosult, már nem is sajátképeni felül­vizsgálat többé, hanem jogsérelemre alapozott ugyan, de a jog- és érdeksérelmek felülbírálására egyaránt kiterjedő l'elebbviteli (reformatórius) jogorvoslat. Mi különben ér­demleges értelmét a felülvizsgálatnak az 1901: XX. t.-c. 3. §-a szerint sem láttuk, aminthogy mai változott formá­jában sem látjuk, s benne a< jogkérdések végsőfokú eldön­tésére .egyedül hivatott és illetékes közigazgatási bíróság kizárásának sikerületlen pótlékát szemléljük. Más a véle­ményünk az újrafelvételi kérelmet •illetőleg,1 mely indo­koltan foglalhat helvét még egy általános hatáskörű köz­igazgatási bíróság léte mellett is a közigazgatási jogor­voslatok között, s így. míg nézetünk szerint a felülvizsgá­lati kérelemnek a nénzügyi közigazgatás terén történt el­hagyása az érdekeltek szempontjából nem érdemleges hiánya az eljárásnak, — az újrafelvételi kérelem igénybe nem vehetése azonban már mindenesetre az. A mi telictt a pénzügyi jogorvoslatokat illeti, van fclch­hezés. van igazolás és van felfolyamodás. A felehhezés íVénvbcvehelésének joga és lehetősége iránt az adó-f. és illetékügyi szabályok esetemként kifejezetten rendelkez­nek. Általános ezirányú rendelkezést tartalmaz kivétele­sen a K.K.H.Ö, 103. §-ának (l)'bek. 1. d. pontja, mely szerint a, pénzügyminiszternek, mint jogorvoslati hatóság­nak hatáskörébe tartozik a pénzügyigaaigatoság minden

Next

/
Oldalképek
Tartalom