Miskolci jogászélet, 1929 (5. évfolyam 2, 5, 6, 9, 10. szám)

1929 / 9. szám - Egyenes adóink jogorvoslati rendszere

oly határozata ellen 'beadott felebbezés elbírálása, melyre nézve törvény, illetőleg- törvényes rendelkezés más jogorvoslati hatóságot nem állapít meg. Az igazolást illetőleg a K.K.H.Ö. 115. §-a, a felfolyamoffást illetőleg pedig annak 114. §-a tartalmaz általános érvényű rendelkezéseket. Á pénzügyi hatóságok érdemleges és nem érdemleges (közbeeső) intézkedéseit egymástól megkülönbüztető l<rminológiát a K.K.H.Ö. nem állapít meg s maga is következetlenül használja a kifejezéseket. „Végzés*'-nek pl. nemcsak azt a hatósági intézkedési nevezői, mellyel a határidő letelte után beadott felebbezés és kedvezmény iránti, s határidőhöz kötött beadvány visszautasítatlik, hanem egyéb értelmű hatósági ténykedések megjelölésére is (pl. K.K.H.Ö. 11. §. (1) bek. 5. pont s (2) bek., K.Tl.ö. 34. §-ának (2) bek., J.V.H.Ö. 43. §-ának (3) bekezdéséhez fűzött utasítás (5) bek., 55. §-ának (2) bek. stb.), s így it| nem mondhatjuk el, mint az általános közigazgatás területén elmondhatjuk, hogy fel folyamodásnak „végzésekkel" szemben van helye. Ha pedig az általános közigazgatás területén, dacára a megfelelő lételes rendelkezéseknek, még ma sem kifogástalan a terminológia, a gyakorlatban, természetesen rosszabb e tekintetben h helyzet a pénzügyi közigazgatás terén, hol ennek a rendezéséről a tételes szabályozás sem gondoskodott. Az igazolási kérelem határidejét illetőleg az 1929: XXX. t.-e. 51. §-a a K.K.H.Ö. 115. §-ának álláspontját fogadta, el s ezzel ezen rendkívüli jogorvoslat igénybevételi lehetősége időbclileg kiterjesztést, nyert s ezt. csak helyeselhetjük. Viszont szükebbkörü a pénzügyi igazolási kérelem annyiban, hogy azzal a hatósági idézésre sppjó ...eg nem jelenés, illetve meg nem jelenhet és.miatt nem lehet élni (K.K.H.Ö. 115. §-ána-k~ •'{•*)• ÍJék.'), mi viszont annak ^hhvrryosságár ké^yezi. " Megjegyzésünk van azonban a K.K.H.Ö. 115. §-ának (5) bekezdésében foglalt rendelkezésre, mely szerint „Az igazolásnak helyt adó határozat ellen jogorvoslatnak nincs holve." Ez a rendelkezés ugyanis a levegőben ló,g, mert — kérdhetjük — milyen jogorvoslatnak van helye az igazolásnak helyt nem adó határozat ellen? — IIven értelmű rendelkezésnek — amilyen értelmű az 1929: XXX. t.-o. 51. 5-ának (4) bekezdésében is foglaltatik csak az 1929: XXX. t.-e. 54. §-ában foglalt azon kifejezeti rendelkezés^ mellett vau értelme, mely szerint „Egvfokú felfolvamodásnak van helye az igazolási kérelmet eliútaMtó végzés .ellen is/' Ilyen értelmű• rendelkezési azonban a K.K.H.Ö. nem tartalmaz s illetve úgy kell megállapítanunk, hogy az igazolási kérelem elbírálására illetékes fel ebhez esi hatóság intézkedésével szemben, ha az elutasítja az igazolási kérelmet, jogorvoslatnak helye nines s ígv annál kevésbbé lehet jogorvoslatnak helve. ha annak helyt ad. tehát teljesíti az érdekeli fél kérelmét. Az igazolási kérelem ugyanis ma az általános közigazgatás terén két fokú, a pénzügyi közigazgatás terén ellenben csak egvfokú ügyintézést jelent. A felfolyamodás a K.K.H.Ö. 114. §-a értelmében szintén csak egyfokú, az 1929: XXX. t.-e. 54. %->a értelmében pedig ugvancsak hétfőkéi ügyintézést jelent. A pénzügyi közigazgatásban ugyanis úgy az igazolás, mint a fel fol vamod ás elbírálására az ügybeni esetleges felebbezés elbírálására illetékes hatóság van hivatva, míg az általános közigazgatás terén ez ügyekben az elsőfokéi érdemleges intézkedés joga az ügvbén elsőfokon intézkedett hatóságot illeti s ennek intézkedésével szemben van azután jogorvoslatnak helye a köíünben az illető ügvben a ff»ebbezés elbírálására illetékes magasabb hatósághoz, mely azután végérvényesen dönt az igazolás, illetve felfolyamodás ügvébon. Mep'jegvzésüuk mén- a fel fol vamod ásról intézkedő K.K.H.Ö. 114. §-ának (2) bekezdésére az. hogy annak fogalmazása helytelen, mert értelemszerűi cg nem akkor van fel folyamodásnak helye, há az érdekelt a felebbezésnek keÉő időben történt beadását tudja igazolni, hanem akkor, ha felebbezésének kellő időben való beadásában történt érdemi akadályoztatását tudja igazolni. Különbség van a jogorvoslat módja tekintetében is a két elrendezés között. Az általános közigazgatás területén ugyanis a. jogorvoslatot, akár szóval, akár írásban be lehet jelenlein (1929: XXX. t.-e. 55. §. (3) bek.), míg a pénzügvi közigazgatás területén csak írásban (K.K.H.Ö. 112. §-ának (2)' bek., 116. §.). Különbség van a jogorvoslat benyújtásának helye tekintetében is, meri míg ez az 1929: XXX. t-e. 55. §ának (1) bekezdése értelmében mindig az ügyben elsőfokon, eljárt, közigazgatási halóság (most már még a panasz benyújtását illetőleg is, mely eddig az 1896: XXVI. t.-e 85. §-a értelmében azon közigazgatási hatóság volt, melynek intézkedése ellen irányult), — a. pénzügyi közigazgatást illetőleg e tekintetben viszont nagyon változatos rendelkezések vannak s azt ezekhez képest vagy az elsőfokon eljárt hatóságoknál, vagy a m. kir. adóhivatalnál (ha községi (városi) közegek által eszközölt kivetés ellen intéztetik, de továbbítás végett még ez esetben is tartozik azt. a községi elöljáróság (városi adóhivatal) átvenni. K.K.H.Ö. 112. §-ának (1) és (2) bek.), vagy (a pénzügyminiszterhez intézhető!) annál a hatóságnál kell benyújtani, melynek intézkedése ellen irányul. (K.K.H.Ö. 116. §.) Ez a sokirányú rendelkezés gyakorlatilag sincsen mivel sem indokolva s helyesebb volna az általános közigazgatási eljárásban immár bevezetett egységes, az ügyben elsőfokon eljárt közigazgatási (pénzügyi) hatóságnál való benyújtás álláspontja. Ami a jogorvoslatok halasztó hatályát illeti; lényegbevágó különbség van az 1929: XXX. t.-e. 56'. §*áTW* -^ K.K.H.Ö. idevágó 111. §-ának rendelkezései között. A felebbezés ugyanis az általános közigazgatás terén általános érvényű szabályként megakasztja a határozat végrehajtását s annak végrehajtása csak kivételes esetekben foglalhat helyet. A pénzügyi közigazgatás területén ezzel szemben a felebbezés általános érvényű szabály szerint, éppen ellenkezőleg nem akasztja meg a határozat végrehajtását s annak a végrehajtásra nézve felfüggesztő hatálya foglal helyei csak kivételesím. Hasonló az eset a közigazgatási bírósági panaszt illelöleg is. Az 1896: XXVI. t.-e. 103. §-a szeriül ugyanis „a panasz benyújtása rendszerint felfüggeszti a közigazgatási intézkedések és határozatok végrehajtását", mivel szemben a. K.K.H.Ö. 111. §-ának (5) bekezdése s az egyes egyenes adónemekre vonatkozó hivatalos összeállítások külön is kimondják, hogy „A közigazgatási bírósághoz intézett panasznak halasztó hatálya nincs." A felebbezési hatóság különben a pénzügyi közigazgatásban is érdemileg bírálja felül az ügyet, tehát kiterjeszkedik úgy a tény-, mint a jogkérdésre, úgy a. jog-, mint az érdeksérelmekre egyaránt s ref orma tónus értelemben intézkedik, tehát ugyanúgy, mint az általános közigazgatás területén igénybe vehető felebbezés, felülvizsgálat és újra fel vétel esetén is történik. A jogorvoslati határidői- tekintetében érdemi különbség nincs (1929: XXX. t.-c. 53. §-a és K.K.H.Ö. 113. §-a). Annak, hogy felebezésne.k a pénzügyi közigazgatás területén is csak ügydöntő intézkedéssel szemben van helye, a K.K.H.Ö. is kifejezést ad és pedig 11. §-ának (2) bekezdésében, melv szerint a m. kir. adóhivatalnak közbeeső intézkedései ellen általában nincs helye felebbezésnok s 103. §-a ((1) bekezdésének 1. d. pontjában, mely szerint a pénzügyigazgatóság közbeeső intiézkdései ellen felebbezésnek nincs helye. Jellemzi") esetére találunk a reformafió in peinsnaH, s a refomatió in melius tilalmának a J.V.H.Ö. 61. §-ának