Miskolci jogászélet, 1929 (5. évfolyam 2, 5, 6, 9, 10. szám)

1929 / 6. szám - A Nemzetközi Jog Akadémiája Hágában

8 MISKOLCI JOGÁSZÉLET (76) a megvédésére amúgy is elég garanciái nyujtand a revísorok intézménybe, legföljebb azoknál? a megnyugtatására, akii? még munkamegosEtás mellett is óhajtanák a korlátlan és egyetemleges felelősséget, — ami véleményünk szerint itt bízvást elmaradhat norvég" mintára be lehetne hozni a decísorok intézményét, akik felülbírálják a revizoroktól megvizsgált számadásokat és quasi bírói szerepet töltenek be a revizorok és igazgatóság közt. Hoffmanstahlnak a találó mondása szerint: „Gutes Aktíenrecht erhöht den Wert der Aktié", és részvényjogunk rég sóvárgott fclfrissülésí folyamatában hisszük, az élettel számotvető ez az uj jó jog meg fogja hatványozni közgazdasági értékeinket is. Piitnoki Béla dr. A Nemzetközi Jog Akadémiája Hágában. „A nemzetközi jog a háborúból megerősödve került ki, mert alapelveinek semmibevevése a világ ígazságérzete előtt csak világosabbá tették annak szükségességét, hogy erőt biztosítsanak részére. És meg is ífjodott, mert sok fikciója szét esett a való élettel való sokszor brutális érintkezésekor, sok dogmája értelmetlenné vált, viszont több hiányossága meg épen azt mutatta, hogy szükség van uj szabályozására. A nemzetközi jog tanaínak terjesztése, ha a tárgyilagosan és minden nemzeti színtől menten történik, okvetlenül magával fogja hozni a jog megerősödését a népek egymás közötti életében." Ezt mondja annak a körlevélnek bevezetése, mellyel az összes művelt államok jogászait meginvitálták a hágai Akadémie de Dvoit International 1923. nyarán megnyílt első évfolyamára. A század elejének pacifista mozgalmai, mik talán részben nem igen voltak mások, mint az elkövetkezendő háborútól való félelem ideges tünetei, korán felvetették már a gondolatát egy olyan főiskolának, ahol a nemzetközi jog egyáltalában nem kodifikált, paragrafusokba nem igen szedett és különbözőképen magyarázott tételeit egységes szempontok szerint kifejtsék, feldolgozzák, a nemzetközi közvélemény elé vigyék s ezzel természetesen tovább ís fejlesszék. Konkrét formában ugyan már jóval előbb Martens, a Receuíl des traítés híres kiadója is, majd von Bar,1) néhány évvel később pedig a II. hágai békekonferencia idején, a svájci Nippold7) vették fel egy nemzetközi-jogi akadémia ideáját. Talán ez utóbbi adta az ösztönzést Sturdsa hercegnek, Románia akkori miniszterelnökének, hogy a konferencián elnöklő gróf Nolídoffhoz egy levelet3) intézzen, melyben felhívja az ott tanácskozó államok figyelmét a nemzetközi jog tudományos müvelésének szükségességére s evégből egy nemzetközi akadémia megszervezésének fontosságára. E levél azonban már a tanácsko*) L. von Bar; Der Burenkrieg . . . und dic Errichtung einer ínternatíonalcn Acadcmie zur Ausgleíchung von Strcitígkcitcn der Staaten 1900. (40—54 o.) 2) O. Nippold: Ilaager FricdcnskonfercnHen und Völkerrecht-Hochschule ím Haag. („Deutsche Revuc", 1907. ápr., dec., 1908. dec.) 3) Lettre de S. E. M. Démétre Stucdsa, ministre des Affaires étrangéres de Roumanie, du 21 juillet — 3 asout 1907. (2-e Conferencc de la Paíx: Actes et documents; I. kötet, 124. o.) zások végefelé érkezett meg, úgyhogy érdemleges tárgyalás alá nem tudták venni. De a felvetett gondolat most már nem aludt el többé. Egyre erősödött az eszme, hogy a nemzetközi jogtudományok számára egy olyan centrumot kellene teremteni, ahol az egyes államok legkiválóbb jogászai adnának elő, nemcsak elméleti fejtegetések, vagy egyszerű ajánlgatások, hanem olyan tanulmányok keretében, melyek az ideákat közelebb ís vihetnék megvalósulásukhoz. A holland Ejkmann *) buzgólkodására csakhamar egy comíté ís alakult, élén a T. M. C. Asser-vel,5) a neves nemzetközi jogászszal, aki egyik alapítója (1873) volt az Instítut de Droít Internatíonalnak ís. Maga Asser dolgozta kí az akadémia jelenlegi szervezetének alapelveit ís s miután jól látta egy állandó nemzetközi főiskola nehézségeit, mindjárt szabad tanfolyamoknak tervezte az előadásokat, amik megrendezésére különben felajánlotta az időközben elnyert Nobel-díja egy részét ís. (Egy másik hollandus 50.000 forintnyi alapítványt tett az akadémia céljaira.) Végleges megvalósulás stádiumába azonban csak akkor került az akadémia ügye, mikor a Carnegíe-alapítvány hajlandónak mutatkozott (1912. decemberében) évi 40.000 dollárral a fenntartáshoz hozzájárulni.") Előzőleg azonban az alapítvány vezetősége felkérte a Nemzetközi Jogi Intézetet, hogy nyilatkozzék : fontosnak és szükségesnek tartják-e egy ilyen intézmény létesítését. Az Intézet 1912. évi Christíáníában tartott kongresszusán Brown Scottal az élén egy jogászbízottságot küldött kí, melynek tagjai a jogász világ akkori előkelőségeiből kerültek kí: Asser { (Hollandia), von Bar (Németország), Fusinato (Olaszország), Gram (Svédország), Hagerup (Norvégia), Holland (Anglia), Lammasch (Ausztria), Lardy (Svájc), Renault (Franciaország), Rolin (Belgium), Vesníts (Szerbia), ugy hogy valóban joggal írhatták róluk, „wích ís uníversally regarded as the most competent body of ínternational lawyers ín the wordl."7) Ez a két bízottság végre 1914. január 10 12-í közös plenáris ülésein beható tanácskozások alapján elfogadta az Akadémia végleges szabályzatát, mégpedig a holland Code civile idevonatkozó szakaszai alapján, mint egy „fondatíon"-ét, alapítványét.8) Eszerint az Akadémia: „centre dcshautes études de droít ínternational (publíc et prívé) et des scíences connexes." Maga az Akadémia Hágában, a Békepalotában talált elhelyezést, mint ahol — Renault szerint — „c'est le milíeu le plus calm que l'on puisse réver."9) S valóban a holland főváros villanegyedében, egy gyönyörű park közepén emelkedő ebben az előkelő palotában, hová azóta beköltözött az Állandó Nemzetközi Bíróság magas testülete ís, csakugyan olyan környezetet találnak professzorok és hallgatók egyaránt, mely biztosítja az eredményes együttmunkálkodást a nemzetközi jog továbbfejlesztése irányában. Ugy tervezték, hogy az Akadémiát világraszóló ünnepség közepette 1914. októberében fogják megnyitni. Az első meghívók alighogy kimentek, megzendültek a csatakürtök s az óvatos holland külügy4) E%kmann: L'intcrnationalisme scicntífique, (Hága 1911.) 5) Asser: Verslagen en Mededeelingen van de Koninklijke Akadémie van Wetenschappcn. (1912. XI. kötet 282. és köv. o.) b) Carnegie Endowment: Yearbook. 1912. 7) American Journal of ínternational law, 1914.. 355. o. 8) A SHabálysat teljes szövege megtalálható : ugyanott, 357. o. — „Grotius" (nemHetköri diplomáciai évkönyv); Hága, 1914., 81. ó. 9) Lapradcllc-Polítis • Rccucil des arbitrages ínternationaux. I. kötet. X. o.