Miskolci jogászélet, 1929 (5. évfolyam 2, 5, 6, 9, 10. szám)

1929 / 5. szám - A magyar alkotmányról

12 MISKOLCI JOGÁSZÉLET (64) tott a magyar alkotmány j de a veszély örökös kör­nyékezésének hatása alatt — ha nem ís mindig va­lósul, de jellege mindig élesebben domboro­dott hí. I. Ferdinánd idejében 1528-ban a nemesség ­amelynek egyformasága, egysége a nagy birtok egyenlőtlenség és következményei miatt már régi idő óta tényleg nem áll fenn, de amely jogilag tel­jesen egy és ugyanaz (Verbőczí: „Magyarországnak minden főpap, egyházígazgató, zászlós és többi or­szágnagy urai s nemesei és főrendéi, nemességök s világi javaikra nézve ugyanazon egy szabadsági, ki­vételi s mentességi előjogokkal élnek; nincs ís vala­mely urnák nagyobb, vagy valamelyik nemesnek kisebb szabadsága",31) <-— két házra, táblára oszolva jelenik meg az országgyűlésen (főnemesek, főrendek — köznemesek, rendek, rendi országgyűlés), 1571 óta a köznemesség (épugy, mint a szabad királyi váro­sok 1405 óta) nem személyesen és fejenként, hanem vármegyénként, követek utján (1608. K. u. í. t. c.). A Habsburg királyok állandóan az ország te­rületén kívül laktak s Magyarország kormányzása - a magyar kormányszerveknek negligálása, vagy királyi szócsővé tétele mellett törvénytelenül, al­kotmányellenesen, erőszakos abszolutizmussal ausztriai kormányszervekkel történt. A nádori méltóság sok­szor és sokáig betöltetlen. Hasztalanul hangoztatták a magyar törvények a magyar kormányszékek füg­getlenségét, hasztalanul gravamínáltak a magyar országgyűlések : a királyi kormányzat ezeknek felelős nem volt. Az uralkodó-háznak Magyarország állami ön­állóságának megszüntetésére irányuló politikája hol nyíltabban, hol lappangóbban dolgozik. A bécsi kormány, ha politikája ugy hozta ma­gával, vagy ha a nemzeti ellenállás magasabb és veszélyesebb fokra hágott, hajlandónak mutatkozott a visszaállításra, sőt gyakran meg ís tette azt (1608., 1647., 1681., 1687., 1712., 1715., 1723. évi törvények). Mindez sokszor a nemzet részén, teljes erejé­nek megfeszítésével járt és amikor a törvényes esz­közök sikerre nem vezetnek, fegyverhez nyul a nem­zetnek egy része és mint a királytól külön álló fegy­veres hatalom lép föl és köt békét királyaival. Az „actió parit reactíonem" nagy igazsága szerint, amikor a magyar alkotmány megsértése, félretétele, az abszolutizmus legerősebb (II. József), akkor jelentkezik visszahatásként az ország alkot­mányának legszabatosabb megíormulázása.32) Mivel a magyartól idegen érdekek és az ese­mények csakhamar elmosták az alkotmányosságot, a XIX. századbeli országgyűléseken ismét általános a magyar nemzet részéről a magyar állami szabad­ságra, törvényességre, alkotmányosságra való törek­vés, de ugyanekkor belekapcsolódik az alkotmány modernizálására irányuló mozgalom ís, „mely arra irányult, hogy az ország nem nemes honlakosaí ís bevétessenek az alkotmány sáncaiba, hogy a job­bágyság felszabadíttassék, s az ekként uj elemekkel megerősödött aktív politikai nemzet, mely eddig csak a nemesség volt, hatalmi súlyát visszaszerez­hesse".33) Az egyetemes emberiség gondolkozásában tör­31) Hármaskönyv. AE MDXVII-i eredeti kiadásra ügyelve magyarul kiadta a Magyar Tudós Társaság, Pesten, 1S44. 32) 1890/91. fövények, különösen Uh. X., XII. t. c. 33) Ferdínandy í. m. 50—51. 1. tént hihetetlen nagy átalakulás Magyarországon ís­változott állapotot teremtett. Az ősi nemesi kiváltságoknak, a rendi társa­dalomnak, az ország ügyeinek intézésére: törvény­hozásra, jogalkotásra, szervezettségének: a rendi országgyűlésnek 1848-ban történt megszűnésével az élet erejének az erejüket vesztett jogszabályok feletti győzelme következett be az 1848.-Í törvényhozással. A magyar állam léte — a nemesség szük köréből — ast állampolgárok nagy körére tágult, a Szent Koro­nának mindezek tagjai lettek s a magyar nemzet egységes fogalmában kovácsolódtak össze. Az ősi nemesi kiváltságok helyébe a jogegyen­lőség lépett, a rendi társadalmat — a főrendek meg­maradásának kivételével — nagyban-egészben a ren­dektől mentes egységes magyar nép, a rendi ország­gyűlést: főrendi házban 1848-ban nagyjában még megmaradt, 1885-ben már módosított, alsó házában - a népképvíseleten alapuló, nagyobb politikai sulvu képviselőházra áttért országgyűlés vál­totta fel. A modern demokratikus elvek nagyobb mérvű térfoglalásáról tesz tanúbizonyságot a képviselői választójognak kiterjedő tendenciája és a főrendi háznak — nem különálló rendek létére mutató, alkatelemeíben erősen összetett, különböző jellegű közéleti reprezentánsokban, szellemben, szakértelem­ben gazdag — felsőházzá átalakítása.34) A régi magyar állami függetlenség (különállás) — amely az egyetemes nemzeti akaratban ősi gyö­kerezése dacára, oly hosszú ídeíg nem érvényesült — valósult meg modern állam jogi alakban 1848-ban akkor, amikor az eddigi királyi - - tehát osztrák kor­mányi befolyás alatt álló kormányszervek he­lyébe a — minden idegen hatóságtól — független, országgyűlésnek (nemzeti akaratnak) felelős minisz­térium lépett. Természetesen az osztrák császár és kormány nem nézte jó szemmel a magyar nemzet politikai irá­nyát, önállásí és alkotmányos törekvéseit s élet-halálra menő fegyveres küzdelem, majd abszolutizmus után a kiegyezés következett be (lásd fenn, I. alatt). Ha a magyar nemzet ezer éves alkotmányos fejlődésén végig fut tekintetünk, konstatálhatjuk azt a jelenséget, hogy: — a tulajdonképení értelemben vett alkotmányt megelőző időben, — a magyar királyság előtti, vérszerződés utáni, rövid életű fejedelemség korában a szabad, egyenlő magyarok nemzete, an­nak — törzsszervezet dacára — magasabb egységű közületi életbe olvadása, a nemzeti akaratnak egye­temesen, akadálynélkülí közvetlen érvényesülése áll fenn. A királyság megalapítása után (1000—1848-ig), a nemzetnek a királysággal való későbbi egybe­olvadása idejétől, a nemességben érvényesülő nemzet - bizonyos, elsősorban tényleges eltolódások mellett (nemesek differenciálódása) — voltaképen a régi sza­bad, egyenlő magyaroknak ujabb — ősi tulajdonsá­gokon alapuló és tovább fejlesztett jellegzetességü — közjogi szervezetben tovább élő nemzete, amely azonban az idők folyamán — anélkül, hogy a poli­tikai élet köre kitágulna — nem nemesekben teteme­sen megnagyobbodott népességűvé válik. A további fejlődés (1848-tól) a jogkíterjesztés irányában halad és a régi alkotmányjogi elveknek, intézményeknek — részben szükséges, sokszor szük­ségtelen — módosítása (de főelveíben megtartása) L) 1926 : XXII. t. C.

Next

/
Oldalképek
Tartalom