Miskolci jogászélet, 1929 (5. évfolyam 2, 5, 6, 9, 10. szám)

1929 / 5. szám - A magyar-román birtokper. Irta: Dr. Matheovits Ferenc [Könyvismertetés]

(65) MISKOLCI JOGÁSZÉLET 13 mellett visszavezet lényegileg a fenn említett első stádiumokhoz. A szükségképen megváltozott értelemben vett egész magyar nemzet — a trianoni u. n. békeszerződés rendelkezéseinek következtében jelenleg ezeréves mivoltának csak egy töredékében — egységes, történeti hagyományos jellegét őrző s -— a jelek szerint — a jövőben ennek nagyobb mértékben való kídomboritására törekvő, közületi életben nemzeti akaratának jogilag akadálytalan érvényesítése mellett, sorsát maga irányítva szolgálja a magyar államcélt: a nemzetek nagy versenyében az egyetemes emberinek magyar nemzeti formában való megvalósítását. VII. Az alkotmány jogszabályok összessége. Minden jogszabály az állam (az állammá szervezkedett nép, nemzet) közvetlenül vagy közvetve kinyilvánított akarata. A jogszabályok nem örökéletüek, a köz- és magánéleti viszonyokkal együtt változníok kell. Nem akkor nem vagyunk jogászok, amikor a nemzeti — s mí ezzel (más szempontból tekintve), egy — állami akaratot tekintjük az irányadónak, hanem akkor, amikor jogszabályok megváltoztatnaiatlanságáról beszélünk. Vagy ha ilyenkor jogászok ís vagyunk, rég letűnt, ósdi természetjogászok lehelünk csupán. Igen veszélyes elv lenne azonban az, amelyik azt mondaná, hogy: mivel a jog (magánjog-közjog, alkotmányjog) a nemzet, az állam akarata: az akaratkíjelentés formájára való tekintet nélkül lényeges a bárhogyan kijelentett, kinyilvánított valódi nemzeti akarat fennforgása. Eltekintve ennek megállapítása sokszor erősen kétséges voltától, az elv magának az igazi nemzeti akaratnak ís „szabadosságára", jogelveinek, jogintézményeinek ingatagságára vezetne. „Bármennyire csak formai jelentőségűnek tűnhetik ís fel gyakran a fennálló tételes joghoz való ragaszkodás, ... ha letérünk arról az alapról, hogy minden javítás, közeledés az ideális, erkölcsi jog felé, csak a mindenkor fennálló tételes jogból kiindulva, annak alapján és korlátai között történhetik, akkor összes, jogintézményeinknek megrendítjük alapját válogatás nélkül".35) A történeti alkotmányok egyik becse épen abban van, hogy az ilyen alkotmányokkal rendelkező államokban — a közületi berendezettség, szervezet állandósága, lassú, fokozatos fejlődése keretén belül - az állami, nemzeti akarat kinyilvánításának mikéntje ís hosszú évszázadok folyamán meggyökeresedett módon történik. Mivel azonban az alkotmány (mint általában a jog) — végsősorban — csak eszköz az állammá szerveződött nemzet akaratához viszonyítva, amikor - az alkotmányjogban különösen — régi idők óta fennálló, kipróbált intézmények, érvényesülő elvek fenntartása — vagy az azokhoz való visszatérés — hangsulyoztatík: akkor mindez csak kívánalom, de a nemzeti akarat kifejezésre fiivatott, az eddigi alkotmány szerint jogosított törvényhozás előtt jogi korlát gyanánt nem szerepelhet. Amikor azonban — végszükségí, másképen meg nem oldható helyzetben — a nemzeti akarat a le~ 3S) Polner: A trón megüresedéséneh stb. kérdéséhez. Magyar jogi Szemle I. évf. IV. sz. 202. 1. üetséges (nem az eddigi alkotmány szerinti) módon nyilatkozik meg — mert ilyen esetek előfordulnak, saját érdekében minél hamarabb vissza kell térnie - legalább formailag — az elmaradt (de szilárdan vezető) ösvényre. Ebben az utóbbi gondolatkörben kell megítélni az 1918—19.-Í alkotmányválság megoldásának folyamatát ís. Történeti alkotmányu államokban a nemzeti akarat olyan, hogy görcsösen fenntartja a múltból azt, amit jónak lát, akkor újít, ha szükségét érzi valaminek s így: múltjára és jelenére építi azt a hidat, amely biztosan fog átvezetni a jövendőbe. A magyar nemzetnél ís a múltban ez bebizonyosodott és a jelen eseményei ís erről tesznek tanúbizonyságot. Ifj. Paraszkay Gyula dr. KÖNYVSZEMLE Xv A magyar-román bírtokper. Irta: Dr. Matüeovlts Ferenc. Budapest, 1929. 272 lap. A nemzetközi bíráskodás ma még gyermekkorát éli. Még nem képes teljesen függetleníteni magát a politikától, de már nem lehet messze az az idő, amikor tisztán a jog fog érvényesülni a nemzetközi bíráskodásban s kialakul egy politikától és nemzetektől független nemzetközi bírói hatalom. Ettől a nemzetközi bírói hatalomtól várjuk az igazságot a régóta húzódó magyar-román birtokperben. E perben ugyan nem Magyarország az ellenfele Romániának, vagyis nem állam áll szemben állammal, hanem a román földbírtokreform folytán károsodott magánfelek, mégis az egész országot érinti és érdekli a kérdés általános nemzeti, politikai és közgazdasági szempontból, sőt fontossága miatt messze túlnőtt az érdekelt két ország határán. A magyar-román bírtokperrel foglalkozó magyar nyelvű nemzetközi jogi irodalmat értékes munkával gazdagította Matheovícs Ferenc dr. szombathelyi ügyvéd, aki alapos tüzetességgel, az idevágó nemzetközi jogi irodalom és gyakorlat pontos ismeretével tárja fel az ügy egész anyagát. Tárgyilagossága s könnyen áttekinthető rendszeressége hasznos és tanulságos olvasmánnyá teszik a kiváló művet. A román földbírtoktörvények (1921) a Magyarországtól átcsatolt területeken és az ó-kírályságban különböző módokon igyekeztek a földbirtokreformot megvalósítani. E megkülönböztetésnek politikai okai voltak. Megfosztani a nemzetiségeket és a külföldieket földjeiktől. Pedig Erdélyben nem ís volt szükség földreformra, mert itt a földbirtokeloszlás nem volt olyan egészségtelen, mint Romániában. Mégis a szigorúbb intézkedések az erdélyi birtokosokra vonatkoztak, ugy a megváltás alá kerülő birtokok nagysága, mint a megváltási ár tekintetében. Míg a romániai birtokosok csaknem teljes kárpótlást kapnak, addig a Magyarországtól elszakított részek birtokosai csupán 1%-ot, ami az elkobzással egyértelmű. E rendelkezések sértik a trianoni békeszerződésnek a nemzeti kisebbségekre vonatkozó rendelkezé-