Miskolci jogászélet, 1927 (3. évfolyam 1-12. szám)

1927 / 3-4. szám - Id. Katona Mór 1845-1927 - A csehszlovák állampolgárság és községi illetőség magyar vonatkozásaikban [2. r.]

MISKOLCI JOGÁSZÉLET 3 Ezzé] szemben általánosságban mindenekelőtt leszögezzük, hogy ez olyan nóvum, mely ellentétben áll községi törvényünknek nemcsak szellemével, de betűszerinti értelméVe] is s ha el is tekintünk azon benső megállapításunktól, hogy ezen bírósági ítélet a jogszabály mclléktekintet nélküli objektiv alkalmazása helyett egy célzott eredmény elérésére irányuló politikai töriékvés szolgálatába szegődött és megmaradunk az objektív jogászi kritika határain belül, még mindig az ellenérvek olyan tömegével és súlyával rendelkezünk, hogy célunkat, — a szóban forgó Ítéletnek kizárólag jogi érvek igénybe vétele alapján való 'megdöntését — bízvást remélhetjük. VIII. Helyesnek tartjuk, ha mindenekelőtt magával a törvényanyaggal s a törvények indokolásával foglalkozunk, hogy azután sorra vegyük a magyar közigazgatási bíróság gyakorlatát, végül a magyar közigazgatási jog elméleti mivelöinck álláspontját, hogy mindezek kapcsán és eredményeképen mutassuk ki az ítélet helytelenségét. Első törvényünk, mely az illetőségre vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz, a községek rendezéséről szóló 1871 :XVIII. te., mely 6—9 §§-iban intézkedvén a származékos illetőségszerzés eseteiről, 10. §-a ilykép szól: .,Azon esetekben, melyekre a fenti szakaszok nem alkalmazhatók : a/a honpolgár azon községhez tartozik, meb'ben legalább két év óta lakik és adót fizet". Követőleg pedig a 11. §. igy szól: ,,a községi illetőség a községi kötelékbe való felvétel á Ital is megszerezhető". Szinte kapóra jönne, hogy ezen törvényszakaszt tüntessük fel a 10. §. ő'sének s hogy már itt mutassunk reá ezen s a felvétel által történő illetőségszerzés szembeállítására. Azonban a szakasz bevezető sorai s a követő törvény indokolása is mutatnak reá, hogy ezen illetőségszerzés csak a származékosán kétes illetőségek megállapításánál, mint kisegítő modus nyerhet alkalmazást S nem állapit meg a származékos illetőségtől teljesei! függetlenül, az érdekelt saját tényei eredméuvekéwn életrekeh? új illelőségét, mert azt megállapithatólag e/.( n törvény alapján csak település és a felvételért való folyamodás eredménveképen lehetett elnyerni. Megállapításunkkal ellenkező megállapításra látszik jutni Dérer Iván, ki az automatikus illetőséerszérzés intézményét már ezen törvény 10. §-áből véli kimagyarázhatónak. bár álláspontja, ide vonatkozó további fejtegetésével való egybevetésben, álláspontunkkal azonosnak mutatkozik, mert azon megállapításával szemben', hogy ,,e törvény szerint automatikusan lehetett szerezni illetőséget", követőleg az 1876. évi V. törvénycikk 6. §-áról ugy nyilatkozik, hogy: „Az illetőségnek ez a jogcíme tehát már nemcsak kisegítő, mint az előző törvényben, hanem aszeriiit lehet már illetőséget rendszerint önállóan szerezni és az egyszer már elnyert, vagy eredeti illetó'lséget automatikusan elveszteni.", mely megállapítás azután érdemileg teljesen fedi a mi álláspontunkat.18 Nézzük azonban az időrendi sorban következő 1876 :Vtc.-et, ennek 6. §-át, mely megfelel az 1886: XXII. te. 10. §-ának. Az ehhez fűzött indokolás igy szól: „A fennálló törvénynek a településre s a községi kötelékbe való Bélvételre vonatkozó intézkedései amennyi,s) Dr. Alapy Gyula: Az illetőség jogvitája Hzlovcnszkó és liuszinszkóban. Komárom, 1924, cimü összeállításban, magyar fordításban közölt dr. Dóror István: Az illetőség automatikus megszerzéséről cimü értekezésben, 43. 1, ben kielégítők és részben a szabad telepedési jogot csaknem korlátlanul biztosítják, jelen javaslatba is átvétettek. Nem tartom azonban kielégítőnek a törvény azon intézkedését, mely szerint a település — bármily hosszú időtartamra is terjedjen az — az előbbi községi köteléket csak akkor bontja fel, ha a települt azon község kötelékélte, amelybe áttelepedett, forma szerint fel is vétetett." ,,p]zen rendelkezés a gyakorlatban egyes községekre nézve felette sujtóiiak bizonyult, amennyiben régi idő óta 'más községbe áttelepült egyének után felmerült betegápolási költségek, tehát olyan terhek viselésére köteleztetnek, melyek igazságosan azon községekre lennének róhatók, melynek kebelében az illető települt több éven át állandóan lakott, községi adót fizetett s egyéb közterhekben résztvevén, ezáltal a község érdekei előmozdításához tényleg hozzájárult." „Nézetem szerint az igazság és méltányosság kövelei menyeinek az általam javasolt azon intézkedés felel meg leginkább, mely szerint azon honpolgár, ki az uj községben négy évig folytonosan lakott s annak községi terheihez járult, amennyiben ellene az 5. §. a) és b) pontjaiban megjelölt kifogások nem érvényesíttettek és azon községben, amelyből áttelepült, a községi terhekhez ezen idő alatt folyonosan hozzá nem járult, az uj község kötelékébe tartozónak s az előbbi kötelékből kilépettnek tekintetik." „Hogy a 6. §. ezenintézkedése által, különösen a gyakrabban költözködő egyének községi illetőségének megállapítása tetemesen megkönnyebbittetik, bővebb magyarázatra nem szorul."19 Az indokolásban emiitett és kifogásolt törvény alatt természetesen nem az 1876:V. tc.-ct, hanem az 1871 :XVIII. tc.-et kell értenünk, melynek 12—16. §§-ai egybevetéséből agy állapithatjuk meg, hogy a település kapcsán, bármely időtartamú is lett légyen az, az előző illetőséget elveszteni és az ujat megszerezni nem lehetett, anélkül, hogy az illető az uj illetőséget ne kérelmezze. Az 1876:V. te. 6. §-a megállapításunk szerint a Heimatsrecht eszméjétől való szabadulásnak tételes jogi bizonyítéka. Kibontakozik ezzel az illetőség intézménye a legkülönfélébb községi jogosítványokkal való összeszövődöttségéb'ül és sajátos tartalmának megfelelő uj szabályozást nyer,oly értelemben, hogy megszerzése lehető könnyűvé tétetik, hogy ennek credményeképen a községek közül a lehetőségig mindég az viselje a szegényellátás terheit, melyben az illető lakik s ne kellessék ez intézménynek összekötő szálait egy olyan községgel, szemben keresni, melyhez az illetőt ezek csak derivál ive | fűzik, mely községtől azonban régesrég elszakadt s az illetőre és családjára, — hogy ugy fejezzük ki magunkat — ott még a legöregebb emberek sem errd ékeznek. A fejlődési fok azonos az angol settlcment, a német Unterstülzungswohnsitz s a francia doinicile de secours kialakulási ét a ppe j ei vei. Előzőleg emiitettük volt, hogy a magyar illetőségi jog fejlődésére a közvetlen hatást a Heimatsrecht gyakorolta. Amidőn megállapításunkat fenntartjuk, itt 1 ártjuk helyénvalónak reámutatni arra, hogy a Heimatsrecht hatása, kiváltképcn ebben az átalakulási, az l'nterstützungswohnsitz alakját felvevő folyamatában mutatható ki. Ennek tartjuk az 1876 :V. tc. 6-ik §-ának létrejöttét. Az Unt erstützungswohnsitz kialakulása ugyanis röviddel ezelőtt, 1870-ben következett be a „Reichsgesetz über den Unterstützungswohnsitz"-el. 10) Dr, Flórián Károly és dr. Osváth Gyula ül. ni. 13—14.1.