Miskolci jogászélet, 1927 (3. évfolyam 1-12. szám)

1927 / 3-4. szám - Id. Katona Mór 1845-1927 - A csehszlovák állampolgárság és községi illetőség magyar vonatkozásaikban [2. r.]

4 MISKOLCI JOGÁSZÉLET (32) Ez az időbeli egymásra következés is az innen származó közvetlen hatás mellett bizonyit. Közös jellemző vonásuk, hogy könnyen szerezhetők meg. A settleiment háromévi helyben! a.k ás, születés és házasság által, az ITntei'stützungs\vohnsitz két évi tartózkodás,házasság és leszármazás, a domie.il de seeonrs pedéíg egy évi tartózkodás, örökbefogadás és házasság által. De visszatérve törvényeinkhez s azok indokolásához, egész objektíve állapíthatjuk meg, hogy egy olyan szerzési mód, melynek beállításánál megállapithatólag az a szándék vezetett, hogy a formaszerinti felvétel mellőztessék, nem lehet más, mint az előirt. konkludeiis tényeknek azon hatással való felruházása, hogy azok eredményeképen, minden további járulékos kellék és feltétel nélkül, ipso facto illetőség álljon elő: De hasonló világos bizonyítékot szolgáltat az élő jognak, az 1886 :XXTI. tc.-nek 10. §-ához fűzött, indokolás is, mely igy hangzik: „Az 1876 :V. t.-e. 6. §-ának határozmánya, mely szerint a négy éven át folytatott községi teherviseléssel, illetve a községi adó és egyéb terhekkel négy éven át való megrovatással kapcsolatos ugyanannyi ideig folytonos lakás következtében az azelőtt bírt illetőség megszűntnek s az uj községi illetőség tényleg megnyertnek tekintendő, gyakori felszólalás és megtámadás tárgyává tétetett; felhozatott, hogy az állami közegek állal előirt államadó a községi adólajstromok közlése után rovatván ki, mely adó gyakran be sem hajtható és törlendő, ezen eljárás mellett az adózó személyes vizsonyait nyilvántartani avégből, hogy a tartózkodása ellen a törvény által engedett kifogásokat megtenni lehessen, sok nehézségbe ütközik; és hogy ezen megadőztatási tény nem igazolná azt, miszerint azon egyén községi illetőséggel ajándékoztassák meg, a község pedig érzékeny .megterhéltetésnek tétessék ki ; kifogásoltatott nevezetesen az is., ha az illető telepcdési szándékot be nem is jelentett." „Az ügy természeténél az ilyetén panaszok leginkább népesebb városokban és főleg a fővárosban találnak alapot, hol a kereset után indult sok idegen közt a keresetből kiesők és a közsegélyre szorulók száma is nagy lehet." „Ezen körülményt szem előtt tartva és felemlítve azt, hogy az 1876 :V. te. 6. §-ának eddigi alkalmazása a gyakorlatban jó hatásúnak bizonyult, az illetőségnek ez utón hallgatag módon elnyerhetéséről szóló törvényi rendelkezés továbbra is fenntartandónak és amennyiben arra nézve, vájjon a négyévi megadóztatás esaik bejelentő települtnek számit-e, vagy másnak is, kétely merülhet fel, az ezen kétely eloszlató záradékot felveendőnek ajánlom, mert az állami és községi adó csekélysége és gyakori behajthatatlanságából merített érvelés alapja nagyrészt megszűnt a napszámosok adómentességének kimondása folytán (1883. :X. tc.) másrészt nedig azon anyagi előny, 'mely az idegenek tömeges beköltözködése és állandó tartózkodásából az érdekelt város javára származik, akkora, hogy'az ezen népesedési hullámzással járó veszteségeket elbírja és megfelelhet azon méltó követelményeknek, hogy a négy éven át ott lakott és adó alá vett egyéntől az illetőséggel járó jogok meg ne tagadtassanak s az illetőségből származó terhek ne utaltassanak oly többnyire szegény községre, melyek kebeléből az illető régen elköltözött."20 S végül említhető a törvény 14. §-ához fűzött indoAz 1884. óvi szeptember hó 25-re hirdetett országgyűlés nyomtatványai. — Képviselőház. — Irományok. — IX. — 27ő. Idézve dr. Flórián Károly és dr. Osváth Gyula id. m. 31—32. 1. kolás is: „E szakasz azon rendelkezését, mely szerint a községi kötelékbe való felvételt díjfizetéshez kötheti oly község is, amely terheit nem kizárólag a községi vagyon jövedelmeiből fedezi, a bizottság tekintettel a közművelődési és egyéb közcélokból kivetett községi adó utján létesített értékes haszonélvezetre, nemcsak helyesnek találta, hanem indokoltnak tartja, hogy ezen dij az esetben, is követelhető, midőn a felvétel a község kötelékébe a törvényjavaslat 10. §-ába,n megállapított módon történt, vagyis midőn a községi kötelék négy éven ál községi teherviseléssel kapcsolatos folytonos lakás által ipso iure megszereztetik." IX. Nézzük folytatólagosan a közigazgatási bíróság joggyakorlatát. Az ide vonatkozó kérdések feletti döntés jogát az 1.896 :XXVI. tc.-nek 23. és 24. §§-ai utalták végső fokon a közigazgatási bíróság hatáskörébe. A gyakorlati élet megletős bőven szolgáltatott anyagot és ezzel alkalmat a bíróságnak álláspontja kifejthetéséhez. Nevezzük ezeket abból a szempontból, hogy milyen álláspontot juttatnak érvényre a hallgatólagos s a kifejezett felvételt illetőleg. Mindjárt >az 1. számú elvi jelentőségű határozat (19—1897. K. számú ítélet) az, mely a hallgatólagos illetőségszerzés mellett tör pálcát, indokolásának következő részeiben: az illetőség megszerzéséhez a négyévi folytonos lakás mellett a közterhekhez való folytonos hozzájárulás is szükséges, az 1886. évi XXII. tc. 10. §-a szószerinti szövegének és értelmének nem Felel meg, mert e törvényszakasz szerint az illetőség megszerzéséhez az kívántatik meg, hogy az illető e községben négy évig folytonosan lakjék és a község terheihez járuljon, de a- terhekhez való folytonos járulás kötelezettsége abban kimondva nincs." Ha eltekintünk e helyütt attól, hogy az elvi határozat érdeme itt arra irányul, hogy a törvény szószerinti szövegével és értelmével ellenkezőleg mutassa ki a 10. §. alapján való il 1 etőségszerzésnél a közterhekhez való fohftonos hozzájárulás követelését, mit a 11. $-al való egybevetésben mutat ki meggyőzően s az indokolást csupán a mi szempontunkból tekintjük, azt logikusan a hallgatólagos illetőségszerzés mellett szólónak kell minősítenünk, mert a közterhekhez A^aló folytonos hozzájárulás követelésével szemben megállapítja a bíróság, hogy a törvény 10.. §-a szerint az illetőség megszerzéséhez csupán az kívántatik meg, hogy az. illető községben négy évig folytonosan lakjék és a község terheihez ezen idő alatt — ha csupán egyszer is .— de járuljon. Hasonló álláspontot tüntet fel a 44. számú (1032/ 1897. K. számú itéle) elvi jelentőségű határozat, mely érdemileg ugyan a gazda által a cseléd helyett fizetett adónak a cselédnél való érdembchozatalra vonatkozik a törvény 10. §-ában megkövetelt közterhekhez való hozzájárulás tekintetében, de egyúttal szintén a hallgatólagos illetöségszerzés mellett is szól, mert megállapítván, hogy panaszos K. községben négy évet meghaladó ideig lakott s ott gazdája utján a közterhekhez hozzájárult, — kimondja, hogy a. törvény 10. §-a alapján megszerezte K. község illetőségét. Kiváló fontossággal bír a 10. § alapján való hallgatólagos, tehát a község ezirányu valamelyes aktusát nem igénylő illetőség szerzési mód élő valósága mellett a 79. számú (204/1898. K. számú ítélet) elvi jelentőségű határozat indokolásának azon része, amely distingvál a község illetékes szervének hatásköre között akkor, amidőn az a 11. § alapján a községi kötelékbe való felvétel iránt határoz s midőn a 10. § alapján már megszerzett ottani illetőség elismerését eszközli, — azt declarálja.