Miskolci jogászélet, 1927 (3. évfolyam 1-12. szám)

1927 / 9. szám - A miskolci jogakadémia létkérdése

MISKOLCI JOGÁSZÉLET 7 iskolai felügyelő vezetése alatt küldöttségileg 1923 április hó 13-án ez ügyben emlékiratot nyújtottak át gróf Bethlen István m. kir. miniszterelnöknek és gróf Klebelsberg Kunó m. kir. kultuszminiszternek. Gróf Bethlen István miniszterelnök a küldöttségnek adott válaszában a szomorú pénzügyi viszonyokkal indokolta a jogakadémiák államsegélyének megvonását, mert a külföldi kölcsön biztosítása miatt államháztartásunkat legszigorúbb revízió a,lá kellett venni, — de megigérte, hogy még egyszer minisztertanács elé viszi az ügyet és jóakaratáról biztosította a protestáns jogi főiskolák fenntartóit, mert átérzi e nagy kulturériékek lerombolásának jelentőségét. Gróf Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter, sajnálatának adott kifejezést, hogy rombolnia kell, de a silány pénzügyi viszonyok miatt el kell ejtenie a felekezeti jogakadémiák anyagi támogotá•sát. Megigérte különben, hogy a pénzügyminiszterrel mégegyszer tárgyalja a kérdést és közbenjár, hogy talán minden történelmi magyar egyháznak megmaradhasson egy jogakadémiája. Az állami anyagi támogatás tényleg elmaradt és a sárospataki és hódmezővásárhelyi (mármarosszigeti) jogakadémiák 1923 szeptember hótól kezdve beszüntették működésüket, úgyhogy minden történelmi keresztény egyháznak megmaradt egy-egy jogi főiskolája és pedig a róm. katholikusokna.k Egerben, a reformátusoknak Kecskeméten és az evangélikusoknak az Eperjesről Miskolcra átmentett ősi főiskola. E három jogi főiskola fenntartása az államsegély megvonása után más anyagi támogatásról gondoskodtak és a megmaradt felekezeti jogakadémiák szép fejlődésítek indultak. Csakhamar e szép fejlődést veszélyeztették azonban azok az ujabb kultuszminiszteri rendeletek, melyeknek már többé nem is burkolt célja a kultuszminiszter ama szándéka, hogy a felekezeti jogakadémiákat elsorvassza, ha már egy csapással megszüntetni őket nem áll módjában és lassú kimúlásra Ítélje azokat a sokra hivatott kultúrintézményeket, közöttük a felsőmagyarországi eV. rendek által Í665-ben alapított és Eperjesről Miskolcra menekült jelenleg egyetlen ev. főiskolánkat. A második támadó lépés a kultuszkormány részéről az volt, hogy a szellemi proletariátus csökkentésének tetszetős ürügyét felhasználva, az egyetemes ev. felügyelő, illetve a miniszterelnök közbelépésével f.jszólította a felekezeti akadémiákat, illetve azok fenntartó hatóságait, hogy a jogakadémiák működését szüntessék be, mert „a kormányt nem illetné meg a felekezeti főiskolák beszüntetésének joga, egyedül a kapacitáció eszközére van. utalva, hoau annak erejével birja a fenntartókat annak belátására, hogy ezen főiskolákra ma már többé szükség nincs". Mikor ez a kísérlet sem hozta meg a várt eredményt, az 1920. évi XXV. t.-c. intencióival össze nem egyeztethetőleg már az 1926—27. tanévben és hasonlóképen a. fenntartó hatóság által előterjesztett emlékiratok figyelem és válasz nélkül hagyása mellett, az 1927—28. tanévben ismét a kultuszminisztérium a jogakadémiákon az első évfolyambeli hallgatók számát 40-ben. szánta meg, mely alacsony létszám betartása mellett a jogakadémia életképessége, alapjaiban megrendülne. Majd közrebocsátotta a kultuszminisztérium 50.139 —1927 sz. rendeletét, melyben arról értesiti a felekezeti jogakadémiák fenntartóit, hogy a köztisztviselői pályáira minősítő jog- és államtudományi vizsgálatok megtartá•sát a jövőben kizárólag a tudományegyetemek számára óhajtja fenntartani, ezért az eddigi jogakadémiai államvizsga-bizottságok működésében a most folyó 1926—27. tanévet utolsónak tekinti és felkéri a fenntartókat, hogy a bizottságoknak a jövőben való újbóli megalakítását, valamint az azok megerősítés iránti előterjesztést mellőzzék. A tiszai ág. hitv. ev. egyházkerület 1927 augusztus hó 24-én Miskolcon tartott közgyűlése dr. Zelenka Lajos egyházkerületi felügyelő elnöki megnyitója, — melyben részletesen: vázolja a miskolci jogakadémia megszüntetésére vonatkozó kultuszminiszteri törekvéseket és Geduly Henrik tiszai ev. egyházkerületi püspök évi jelentése alapján behatóan foglalkozott a kultiLszminiszternek a jogakadémia elsorvasztásának előidézésére alkalmas rendeleteivel és a következő határozati javaslat terjesztetett a közgyűlés elé: a) Bemutattatott a m. kir. vallás- és közoktatásügyi minisztériumnak 50.139—1927. IV. sz. átirata., amely a következőképen szól: „Méltóságos és Főtisztelendő Geduly Henrik tiszamelléki ág. hitv. ev. egyházkerület püspökének, Nyiregyháza. 50.139—1927. IV. sz. Arra való tekintettel, hogy a tudományegyetemek jog- és államtudománjd karán, ya lamint a jogakadémiákon megkövetelt viszgálatok legfontosabb feladata a köztisztviselői pályához szükséges minősítés megszerzését biztosítani és minthogy továbbá ezen minősítés megadásának jogát a jövőben kizárólag a tudományegyetemek számára óhajtom fenntartani, ezért az államvizsga-bizottságok működésében a most folyó 192G—27. tanévet utolsónak tekintem és ehhez képest tisztelettel felkérem Méltóságodat, hogy e bizottságoknak a jövőben való újbóli megalakítását, valamint áz azok megerősítése iránti előterjesztést mellőzni méltóztassék. Budapest, 1927. évi július hó 10-én. Klebelsberg Kunó s. k." A közgyűlés megütközéssel értesül ezen átiratról, melyben a protestáns egyháznak 1790:XXVI. t.-c.-ben biztosított iskolaíenntarfási, illetve nyilvánossági jogának burkolt kijátszását látja. Mert. az áillamvizsgáztatás joga a főiskola nyilvánossági jogának egyik leglényegesebb tartozéka. Nyilvánossági jog nélkül az iskola fenntartási jogot alaptörvényszerüleg biztosító 1790:XXVI. t.-c. 5. §-ban foglalt intézkedések illuzórikusakká válnak. Az 1790—91. évi XXVI. t.-c. hazánk egyik .sarkalatos törvénye. Ebben a törvényben nyertek a vallásszabadságnak bécsi és a linzi békekötésekben lefektetett hatalmas alapelvei gyakorlati és immár közel másfélszázados harmonikus megoldást. E törvény 5. §-ának idevonatkozó része így szól: „Nemcsak azon mint alsó, mint grammatikai iskolákat, melyekkel birnak megtartaniok, hanem ujakat' és mindenütt, ahol szükségesnek látszik, valamint felsőbbeket is, ezeket azonban előleges királyi jóváhagyás hozzájárulásával, állítani s azokba mestereket, tanárokat, igazgatókat, aligazgatókat hivni és őket elbocsátani, számukat szaporítani, vagy csökkenteni, valamint bármely iskola részére ügy helybeli, mint felsőbb és legfelsőbb tanfelügyelőket, vagy gondnokokat hitvallásuk tagjai közül választani; a tanítás és tanulás módját, szabályát, és rendjét (érintetlen maradván ez iskolákra nézve is föntnevezett őfelsége legfőbb királyi felügyeletének, mondatott az ország törvényes kormányszékei utján gyakorlandó joga) megállapítani a jövendő időkben mindig szabad legyen a mindkét hitvallású evangélikusoknak; a közoktatási rendszer azonban, mely a karok és rendek alázatos előterjesztéséhez képest Őfelsége által lesz meghatározandó, ezen iskolákra is egyaránt ki fog