Miskolci jogászélet, 1927 (3. évfolyam 1-12. szám)
1927 / 9. szám - Az egyházak szerepe a főiskolai oktatásban
A protestáns egyházaknak az akkori helyzete az országban azóta lényegesen nem változott. Az anyagi helyzet lényeges változását jelentő 1848 :XX. t.-é.-nck értelemzserü végrehajtása sajnosán elmaradt s igy feltehető, hogy a szellemi fegyverek terén egyszer kivivott jogaik elvételének csak a kisérlete is bizonyára mint egy embert fogja magával szemben találni az egész protestáns közvéleményt és a protestáns egyházak intézményes szervezetét. Egyébként pedig mellőzzük az ügy ezen vonatkozásának bővebb fejtegetését, azt tartván, hogy de strigis, quae non sünt, nulla quaestio fiat! Eltekintve tehát ezktől a vonatkozásoktól, amelyek aktualitással nem bírnak, s aktualitásuk józan előrelátás szerint nem is fog bekövetkezni, hangsúlyozni kívánjuk, hogy az előbbiekben kifejtett megállapítások a miniszter szóban forgó két rendeletének csupán a konkrét formáhan való kifogásolását jelentik az alkotmányosság, a jogbiztonság szempontjából s nem vonatkoznék azokra az inditó okokra, melyek a minisztert a szellemi proletariátus lehető csökkentése tekintetében vezetik. A dolognak ez a része ugyanis már nem jogi, hanem kultúrpolitikai kérdés, amelyben nem kívánunk ehelyütt állást foglalni, mert a kérdés ebben a részében nem tartozik reánk, akik a kérdésnek tisztán jogi szempontból való megvilágítására vállalkoztunk szerény tehetségünk szerint. Mi ugyanis, — hogy csak röviden érintsük a kérdés ezen oldalának szorosan csatlakozó vonatkozását — ha el is fogadjuk a jogásztultermelés tényét, a jogérzetünkkel még sem tudjuk összeegyeztetni azt, hogy eme káros folyamat megszüntetése érdekében miért kell épen a protestáns egyházak iskolafenntartó jogosultságát, illetve annak gyakorlati lehetőségét feláldozni, mikor annak további fennmaradása mellett azonkívül, hogy a jogcsonkitás súlyos ódiumától a kormány menekül, oly sok — e cikk szigorúan jogi keretében azonban nem tárgyalható — s részben a felekezeti érdekek körén is túlmenő érdekek szólnak s mikor magán a jogásztultermelésen az egyetemi kontingensek megfelelő leszállításával is lehet segíteni, hiszen azok némelyike alig tudja a részére megállapított kontingenst kihasználni. Nem forognak fenn tehát — megállapithatólag — oly kényszerítő körülmények sem, melyek választék hijján éppen erre a megoldásra, mint egyetlen expediensre kényszerítőn ék a minisztert s amelyek esetleges fennforgása természetesen más megítélést vonna maga titán. De egészen élethű beállítást ez a kérdés mégis csak ugy nyer és illetve nyerhet, ha kellő figyelembe vesszük a szubjektív inditó okokat is, —. melyeket röviden már érintettünk — ha figyelembe vesszük a miniszter kulturprogrammjának a jogakadémiákat illető részét, amely szerint — miután azokat feleslegeseknek, az ország szellemi proletariátusát csupán szaporító intézeteknek tekinti — kifejezetten és leplezetlenül azok megszüntetésére törekszik. A gyakorlatba vett eszközök — ugy állapíthatjuk meg — mindenselre célravezetők lesznek. — Hogy ezzel szemben azonban alkotmányunk szempontjából, mely ti kor követelményeinek megfelelő alkotmánybiztositékként a köz- és közigazgatási alanyi jogok védelmének megalapozásában igyekszik a jogállam eszményét élő valósággá tenni, az eset tárgyilagosan minő megítélésben részesül, — mint éppen jelen soraink kitűzött célját, az elmondoltakhan fejtettük ki. Dr. Siontagh Vilmos / Az egyházak szerepe a főiskolai oktatásban } A főiskolák fenntartói közt találkozunk az állammal, autonóm testületekkel, alapítványokkal és végre a különféle egyházakkal. A főiskolák eme megszervezésének módjai közül mindegyik előnyökkel és hátrányokkal jár, mindegyik mellett és ellen hozhatók fel különféle érvek. Bennünket e helyütt a hitfelekezeteknek főiskolai fenntartó szerepe érdekel közelebbről. A problémát összehasonlítva az állami főiskolák jelentőségével — klasszikusan világítja meg Gilman, az Úszakamerikai Egyesült Államok egyik első, Leghiresebb egyetemének, a John Hopkins Universitynek elnöke ama kijelentésével,2 hogy: „The State universitics arc liable tó political misrnanagement; ccclesiastical foundations are in danger of being narrow (Az állami egyetemeket a káros politikai befolyásoktól, viszont az egyházi alapítású intézményeket az elfogulta ságtói és a szükkeblüségtől kell félteni.)." A két megoldási mód fenti negativumjainak kiemelésében találjuk azután a kérdés súlypontját! Hogy az állami intézményeket mennyire kell félteni a politikai befolyástól, ezt fényesen igazolták hazánkban az 1918/19. évi események, amidőn a bolsevista őrületnek hatalmasai például a budapesti 'egyetemet máról-holnapra átszervezték Engels-főiskolává. De ne gondoljunk az ilyen szélsőséges politikai lehetőségekre. Normálisabb viszonyok közt is államérdek, hogy a politikai életet, a tudományosságát, az ország fiatalságát a határfelfogásoktól megkímélje, amelyek akárhányszor nagy megrázkódtatásokat idéznek elő. A hatalom, a kormányzat ilyen kísérleteivel, befolyásolásával szemben az egyházak intézményei kétségtelenül ellentállóbbak, mint az állam által fenntartott egyetemek, amelyek életerejét a mindenkori kormány jobban kezében tartja. í Azután ne feledjük, hogy az ilyen történeti időkben akárhányszor éppen a vallás tanai, azoknak -az életviszonyokba való bevitele és átültetése ád erőt sokaknak a további küzdelmekre, a helytelen politikai törekvésnek végül mégis az etnikailag helyes módon való megoldására. Talán éppen ezzel lehet megmagyarázni, hogy az 1917. évben összeállított és 1918-ban kihirdetett Corpus jnris canonici is 1379. can. 2. §-ban ugy intézkedik, *) A jogakadémiai kénlésben hangzott el gróf Klobelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi minisztertől (Lásd: 8 órai Újság 102.7 augusztus 20-iki 192. száma, 1-sŐ oldal) az ,a kijcliMités, hogy: „A felekezeti jogi oktatástól ma már el .kell térnünk'". Toivábbá: „...nem lehet mesterséges eszközökkel galvanizálni olyan felekezeti oktatást, amely már egész .Európában túlélte mágát", Krre való tekintettel óhajtjuk a kérdést erről az oldalról is megvilágítani. . . 2) Lásd: Gilman., University Problems in tkc: Ujnjted States, New York, 1898, 87. .oldal.