Miskolci jogászélet, 1927 (3. évfolyam 1-12. szám)

1927 / 6-7-8. szám - A vadászati haszonbérletek jogi természete

4 4 MISKOLCI JOGÁSZÉLET (80) A közigazgatási jog a földtulajdonhoz tapadó „vadászati" jog, illetve jogok alapulvételével megkonstruálja a maga használatára a „vadászterület" fogalmát A vadászterület megalkotásánál eminens közérdek vezet. Helyesen utal erre Márffy Ede is, ki szerint: „A. törvény tehát arra törekedett, hogy a közérdek szempontjából méltán gondozásra szoruló vadtenyésztés okszerű gyakorlását és fejlesztését a különböző érdekek lehető összeegyeztetése utján kellően biztositsa."6) „A vadászathoz fűződő gazdasági érdekek, a vadak lehető kimélése, de még tovább az egyes ingatlanok használatának közbiztonsági szempontból való védelme s általában a vadászás veszélyes természete lehetetlenné teszik, hogy a vadászati üzem folytatása a vadászati jogból, folyólag minden apró ingatlanon külön-külön és ön állóan megengedtessék és elismertessék. Ez a megfontolás vezette az összes vadászati jogi szabályozásokat arra az álláspontra, hogy. a vadászati jog és vadászati üzem bifurkálásával utóbbinak gyakorlását a „vadászterület" fogalmával és feltételével kössék össze," — fejti ki ugyanezt Kolosváry.7) Ez a minősítés nem történik közigazgatási aktussal.8) Feltételeit ugyanis a törvény ugy állapítja meg, hogy azok teljesülése vagy elmaradása ipso facto vonja maga után az egy vagy több tulajdonos kezén lévő telkeknek magán-, illetve községi (köz-) vadászterületté való kialakulását, egyikből a másikká való átváltozását. A községi határ minden részének mindenkor vagy magán- vagy községi (köz-) vadászterületnek, illetve ahhoz tartozónak kell lennie. Amelyik terület vadászati jogilag nem önálló, az eo ipso községi (köz-) vadászterület és megfordítva. De facto lehet kétes a határ valamely részének ide vagy oda tartozása, de iure azonban szükségképen kell annak ide vagy oda tartoznia és ez a tartozás döntő fontosságú a „vadászási" jog alanyára, mert ugyanazon a jogcímen, melynek alapján alanya volt az egyik minősítésű vadászterületnek, nem maradhat a különben térbelHeg ugyanazon- telkekre vonatkozó, de más jellegű vele szemben uj. „idegen" vadászati területnek alanya továbbra is. Az ide- vagy odatartozásnak a megváltoztatása, vagy megváltozása szükségképen vonja maga után a jog alanyainak változását, hacsak puszta véletlenségből például ugyanazon valaki haszonbérli a községi vadászterületet, aki a község határában összefüggő 200 kat. holdat vásárolt s igy egyazon fizikai személy Ugyan, de más-más jogcímen lesz a két és kétféle vadászterületen a jognak alanya. S a lényeges épen ez, — a jogcím fajilag és egyedileg való különbözősége. Ha azonban ilyen eventualifásoktól eltekintünk, az ide- vagy odatartozásban bekövetkezhető változást, a vadászterület jellegének a megváltozását az alanyra, az alany jogi helyzetérc elhatározólag és feltétlenül kiható nak, arra romboló hatásúnak kell minősítenünk. Azonos jogcímen a közben megváltozott minősítésű vadászterületet nem lehet egy pillanatig sem jogilag elismerhetőleg birtokolni. Az alap megváltozása maga után vonja tehát a* alany helyzetének a megváltozását, — az alap megszü") Magyar Közigazgatási és Pénzügyi Jog. Budapest, 1925. 532. L ') Id. m. 172. 1. ") Id. m. 182. lapon foglalt fejtegetés szerint ezen általános szabály alól kivételt képez a V. T. 2. 3. pontja szerinti „egyesitett magánvadászterület" ügye, melynél az illetékes közigazgatási hatóságnál való ez irányú bejelentés és illetve ennek tudomásvétele, mint közigazgatási aktus kreálja az önálló vadászterület ezen alfaját, nése pedig maga után vonja az alannyal való kapcsolat teljes felbomlását. Az alany tekintetébeni változásokat itt generálitér az alapot képező s közigazgatási jogi fogalomkörbe tartozó vadászterület befolyásolja és csak subsidialitcr érvényesülhetnek ezen belül, a magánjogi indítékokra., speciell a haszonbérletre visszavezethetők. Ez képezi épen az ütköző pontot az itt kifejtett, álláspont és Kolosváry álláspontja között, ki a magánjogi indítékoknak enged érvényesülést még azon esetekben is, ahol azonak a ius cogens erejű közigazgatási jogi rendelkezésekkel szemben dcferálniok kell. Tekintetbe véve azt, hogy a vadászati jognak a földtulajdonhoz kötése s annak e részben magánjoggá tétele Kolosváry beható jogtörténeti kutatásának eredménveképen is megállapíthatóság csak egy közbülső fejlődési időszak productuma, mely teljes befejezését az 1876. évi VI. t.-c.-kel nyerte s ezt a fejlődési periódust megelőzőleg közjog, nemesi privilégium formájában élt c jog9) s mert annak jelenlegi tételes szabályozásában a most már vitathatatlanul magánjogi alap mellett a közigazgatási jogi elem jut fölényes tubulyra, — ugy véljük, hogy helyes uton járunk, ha az e joggal kapcsolatos és függő kérdések elbírálásánál a közjogi szempontokat érvényesítjük s a magánjogi jogelvek érvényesülésének csak ott és annyiban adunk helyet, amennyiben azok a közjogi princípiumokkal nem ütköznek. Ahhoz, hogy a vadászati jogot a közjog felé fordított nagyobb és érdemlegesebb oldaláról nézzem s az igy megállapítható princípiumok uralkodó jogállását vitassam, nem csak a mi speciális vadászati jogunk történeti előzményei s annak mai konstrukciója bátorítanak, hanem egyes idegen törvényhozások pozitív jogai is, melyek közül kiemelkedik Hessen nagyhercegség vadászati törvénye, mely a földtulajdonos elvi vadászati jogának hangsúlyozása mellett igazi jogosítottul a községet állítja oda, kiemelve, hogy a földtulajdonos vadá szati joga a községen keresztül gyakorolható s csak kivételesen személyesen. Az 1907. évi február 28-án előterjesztett vadászati jogi reformtörvényjavaslat pedig a. vadászati jogot már egyenesen a községek jogakénr jelenti ki.10) Az alap tehát — fentebb kifejtett nézetünk szerinr — a községi (köz-) vadászterület. Ebből „alakulnak" ki a magánvndászíerületck s ebbe hullanak megint vissza, ha önálló vadászterületi jellegük megszűnik. Egy állandó mozgás, hullámzás képzelhető igy el tehát elvileg és elméletileg, melyek eredményeképen, mint szigetek bukkannak fel, majd tűnnek el ismét az önálló vadászterületi minőséget nyert, majd azt vésztett határrészek a községi (köz-) vadászterületet képező határrészek tengerében. Bár koncéndálnunk kell, hogy a kép ellenkezőt is mutathat, ugy, hogy a nagyobb kontinenst follya körül a kisebb tenger, —• de ez csak helyi jelenség s országos áttekintésben mégis csak az első kép jut érvényre. Ugy véljük, hogy az itt elmondottakkal tiszta képét adtuk elvi álláspontunknak és szemléletünknek s ezzel megadtuk a lehetőségét annak, hogy a gyakorlatban előforduló változatos eseteket megfelelően megfejthessük. A gyakorlati élet a következő eseteket vetheti fel általánosságban. A községi vadászterület növekedhetik vagy csökkenhet, a magán vadászterület ezenkívül meg is semmisülhet. A községi vadászterület növekedése vagy csökkenése ») Id. m. 76. 1. 10) Id, m. 159, 1.