Miskolci jogászélet, 1927 (3. évfolyam 1-12. szám)

1927 / 6-7-8. szám - A vadászati haszonbérletek jogi természete

MISKOLCI JOGÁSZÉLET 5 történhetik vagy a politikai határok változása okából, vagy azokon belül ható, s tulajdonjogi változásra vissza­vezethető okokból és pedig vagy önálló uj vadászterüle­tek „alakulásával" vagy „alakításávalvagy pedig meglévő önálló vadászterületek terjedelmének növekedé­sével vagy csökkentésével, illetve ilyenek megszűnésével. A magánvadászterülcteknél a politikai határok vál­tozásának jogi jelentősége nincs, ellenben érvényesülnek mindazon egyéb okok, melyek a földtulajdonjog változá­sával kapcsolatosak s amelyek vagy kihatnak a „vadász­területi" minőségre is ugy, hogy egyúttal annak is a megváltozását idézik elő vagy sem. A tulajdonjogi változás eredményezheti ugyanis vagy hasonló jellegű, tehát önálló uj vadászterület ki alakulását, vagy ennél tovább menve, megváltoztatja a tulajdonjogában változott területnek „vadászterületi" minősítettségét is, — az megszűnik önálló vadászterület, illetve ahhoz tartozó lenni s lesz belőle községi (köz-) vadászterület. A továbbiakban azután különböztetnünk kell egy­részt a jogát személyesen gyakorló önálló vadászterület­tulajdonos, másrészt ugy a községi mint a magánvadász­terület haszonbérlője között, mert a jogát személyesen gyakorló önálló vadászterület, tulajdonosa szempontjá­ból az önálló vadászterületnek semminő értelmű válto­zása nem vethet fel logikusan kártérítési kérdést, a ha­szonbérlőknél azonban épen a haszonbérleti szerződés­ből folyólag igen. Hogy a községi vagy a bérelt magánvadászterület valami okból bekövetkezett növekedéséből vagy csökke­néséből támad-e az érdekelt félnek igénye kártérítésre vagy béremelésre, esetleg a szerződés felmondására, — tisztán magánjogi kérdés, melynek esetenkénti meg­oldása, a bírói indiká túrának marad feladatául, amely majd méltányló figyelembe veszi azt is, ha ezen válto­zások netán törvényi rendelkezések folytán következ­tek be. Bennünket ezúttal közelebbről csupán az érdekel, hogy ezek a bekövetkező magánvadászterületi változások, ha azok a vonatkozó részek önálló vadászterületi jelle­gének megszűnésével járnak, azonos, vagy eltérő jogi következményeket vonnak-e maguk után aszerint, amint a magánvadászterület, tulajdonosa jogát személyesen gyakorolta, vagy ha azt haszonbérbeadás utján értéke­sítette. A kérdés helyes eldöntését a Kolosváry által kifej­tett vadászati jogi bifurkáció segítségével reméljük és kíséreljük meg, miután e tekintetben a tételes szabályo­zás támpontot nem nyújt. Hogy vadászati törvényünk hiányosságai folytán mily sok vonatkozásban és terjedelemben kerül szükség­képen az elmélet és iudikatura állásfoglalására a sor, ezt Kolosváry részleteiben is kimutatja, melynek rövid ösz­szefoglalása, Kolosváry szavaival élve, abban adható, hogy a törvény egyáltalán nem oldja meg a vadászatjog fundamentális kérdéseit, nyitva hagy egész kérdéskom­plexumokat, —r a vadászati jog haszonbérbeadásának sokágú vonatkozásait alig érinti.11) Mi képezi a vadászati haszonbérleti szerződés tár­gyát? „A megszokott szóhasználat a szerződést, rend­szerint, mint „vadászati jog haszonbérletét" nevezi meg, jóllhehet sohasem a földtulajdonhoz való szoros hozzá­társitása miatt attól elválaszthatatlan vadászati jog a szerződés tárgya., hanem a vadászati jog valóságos ki­gyakorlására irányuló és merőben közjogi színezetű vadá­n) Id. m. 164. 1. szati üzemjog" — mondja Kolosváry s fogadjuk el mi is.12) A magánvadászterületi haszonbérbeadó tehát két­ségtelenül egy közigazgatási jogosítvány felett dis­ponál, mit bátran minősíthetünk „engedély"-nek (con­cessio) is közigazgatás jogi értelemben, minek különben már maga Kolosváry is több helyen kifejezést ad, a töb­bek között midőn igy szól: „A jog tartalmának körül­szabásánál ékelődik be a magánjogi szabályozásba a közjog, midőn a vadászati jog tartalmát egy tőle külön­böző közjogi jogosítvánnyá formálja át és saját igényei­nek szemszögéből állapítja meg azokat az előfeltételeket, melyek mellett a vadászati üzem gyakorlását engedélyez­hetőnek tartja."13) fia igy fogjuk fel a kérdést — s ugy vélem, hogy ez a helyes felfogás — ugy a haszonbérbeadónak ez a diszpozíciója — magától értetődőleg — csak addig ter­jedhet, mig ez a joga, míg ez az „engedélye" fennáll. Nemlétező jogok felett nem állhat meg jogügylet. A közigazgatási jog — mint mondottuk — megkonstru­álja a telektulajdonos vadászati jogát 200 kat. hold mellett s ez esetben ő azt vagy saját maga gyakorolja, vagy nem gyakorolja, avagy haszonbérbe adja. A haszonbérbe adott jog azonban ugyanolyan, he­lyesebben „ugyanazon" jog, melyet ő gyakorolhatna személyesen s azt ő személyesen is csak addig gyakorol­hatja, mig ez a joga „fennáll"; abban a pillanatban azonban, melyben e jog, ez engedély, az előirt feltételek hiánya folytán ipso facto veszendőbe megy, — követ­kezésképen és természetszerűleg szűnik meg az ő gya­korlási lehetősége a vonatkozó jog eltűnése, hiánya foly­tán s ennek logikus következéseképen kell megszűnnie ezen, azelőtt létezett, de közben megsemmisült jogra vonatkozó haszonbérleti szerződésnek is e részében. A vadászati haszonbérleti szerződésnek a tárgya ugyanis — rnint már több ízben hangoztattuk — a vadá­szati üzemi jog, a vadászási jog, amely, miként a „vadá­szati" jog a földtulajdonjoggal van társulva s e nélkül el nem képzelhető; ugy társul a vadászási jog a vadász­területtel, ép ugy nem képzelhető vadászási jog vadász­terület nélkül, mi tekintetben nem képezhet különbséget az, hogy alanya maga a tulajdonos, vagy a tőle származ­tatott jogon a haszonbérlő. A szerződés tárgya semmisült meg itt s ez maga után vonja a reá vonatkozó szerződés ipso facto való összeomlását. Nincs itten felmondásnak sem szüksége, sem helye, de még kevésbé lehet helye annak, hogy a haszonbérlő birtokban, maradhasson, mert hiszen nincs mit birto­kolnia. A kérdésnek más oldalróli megvilágítása és jellem­zése céljából tegyük fel azt az esetet, hogy valaki el­adja önálló vadászterületet képező birtokát, de annak vadászati jogát magának telckkönyvileg biztosítja. Ha később ez a birtok elidegenítés folytán tulaj­donjogilag ugy oszlik meg, hogy valamely részében, vagy teljes egészében nem képez önálló vadászterületet, vájjon rebus sic stantibus helyesen formulázható-e to­vábbra is a vadászati jognak a telekkönyvszerü vadá­szati jogbirtokos általi háborithatlan gyakorlása? Teljességgel nem! A bekebelezett jog megsemmisült! Ha annak idején biztosította a maga részére a vadá­szati jogot s ennek ellenében talán árengedményt is tett, a kockázatot minden esetre viselte atekintetben, hogy veszendőbe megyén telckkönyvileg is biztosított J2) Id. ra. 205. 1. ") Id. m. 160—161. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom