Miskolci jogászélet, 1927 (3. évfolyam 1-12. szám)

1927 / 6-7-8. szám - A vadászati haszonbérletek jogi természete

(79) MISKOLCI JOGÁSZÉLET 3_ különbség a birtokos hátrányára és a haszonbérlő előnyére állapítható meg ilyképen, mert amíg a birtokos tovább nem gyakorolhatja, — a haszonbérlő igen. Nézetünk szerint is ugyan semmi kétség afelől, hogy a birtokos nem gyakorolhatja tovább, de hogyan hagyható meg a haszonbérlő ezen jogának további gyakorlatában, hiszen igy jogi disparitás áll elő két, különben egyformán jogosított között és pedig annak a javára, aki ugyanazon jogositványt egymáshoz való viszonylatban nem is eredeti jogon, — a földtulajdon jogán, hanem csak származékos jogon, tőle nyert szerződés alapján birja. Mintha volna ebben a megállapításban valami, ami a ,,nemo plus iuris ad alterum transferre potest, quam ipse habét" elvét sértené a amely megállapítás ilyképen aggályt vet fel a megoldás helyessége tekintetében. Hogy a megoldás kielégítőbb módjával egyáltalán foglalkozhassunk, megfelelő dogmatikai előismeretekre van szükségünk, melyeket azonban készen nyújt Kolos váry a vadászati jogról írott nagy monográfiájában.2) Ami mindenekelőtt szemléletünknek kiinduló pont jtá illeti, •— amiben a helyes megfejtés gyökere és kulcsa van, — ez magának a vadászati ügy tételes szabályozásának jogrendszerbeli elhelyezkedése, — ennek a kérdése. Erről tökéletes képet nyújt Kolosváry a következőkben : „A vadászati jog körében szabályozott jogviszonyok természete nem egyöntetű, amiből folyólag a vadászati jog rendszerbeli elhelyezésére az egyetem ,s jogrendszer közjogi és magánjogi része között tett ha gyományos megkülönböztetés útmutatást nem adhat. Magának a vadászati jognak alaptermészete arra utalna, hogy az általános magánjogból való leszármaztatása és szakjogként való minősitése révén a magánjog eszmekörébe tartozónak tekintessék. Erre vall az a szoros kapcsolat, mely az ingatlan fölötti tulajdonjog és a vadászati jog között lcnnáll s melyet a jelenleg érvényes magyar vadászati törvény azzal ir körül, hogy ,,. . . a földtulajdonnak elválaszthatatlan tartozéka. (1883. évi XX. t.-c. 1. §.) Erre vall továbbá, hogy a vadászati jog gyakorlása a saját ingatlanon látszólag az afölötti tulajdon jog gyakorlásával olvad össze, idegen ingatlanon pedig a tulajdonos tulajdonjogi korlátozását vonja maga után." „A vadászás cselekményei azután', mint elsajátítás (occupatio) tulajdonszerzést alapító hatásúak s egészen magánjogi természetű kérdés -a vadkárok mikénti szabályozása is stb." „Mindezen magánjogias jellemvonásokkal szemben a vadászattal kapcsolatban számos és oly érdekek kielégítéséről és védelméről van szó, melyek a vadászati jogintézmények jórészét tisztán közjogi, közelebbről közgazdasági, közrendészeti és büntetőjogi, valamint közigazgatási és pénzügyi színezettel ruházzák fel. Már maga a jogszabályozás szüksége is, modern szempontból, vezetőgondolatként, a vadászatot, mint erdő és mezőgazdasági üzemet és annak minél magasabb fokú fejlesz tését tolja előtérbe s ezen az alapon állapit meg oly törvényes előfeltételeket és korlátozásokat, melyek a földtulajdonhoz való kötöttségből a vadászati jogot messze kiemelik. Sőt ott, hol a földtulajdonos a vadászatot saját személyében gyakorolni jogosítva nincs, az elvileg őt illető vadászati jog merőben képlegesen áll fenn s eredeti jogalatnyára nézve legtöbbször még a vadászati haszonbérekből aránylagosan kijáró bértöredéket sem biztosítja. Egészen kiszakítja a földtulajdonhoz való 2) Id. m. II. rész. Dogmatikus kérdések a vadászati jog köréből, úgynevezett „tartozéki" kapcsolatból a vadászati jog szemlélését a vadászati üzem folytatására kivetendő „vadászati" és a vele összefüggő fegyveradó, valamint a vadászati ügyekben túlnyomó részben érvényesülő közigazgatási hatáskör és végül a különleges vadászati büntetőjog." „Mindezekre tekintettel a vadászati jog a jogalkotás szempontjából szinte hagyományosan, mint egészen önálló, különleges jogágazat vált ki s rendezéséről is ekként mindenütt külön törvények gondoskodtak."3) Ez a jellemzés minden tekintetben találó és kimerítő. Magunk részéről is ugy állapítjuk meg, hogy a szabályozása részben a magán, részben a köz (-igazgatási) -jog területén fekszik s jogi analízis utján kell azt részben a magánjog, részben pedig a köz (-igazgatási)-jog területére utalnunk. Ezt az elválasztást Kolosváry ugy eszközli, hogy a vadászati jogban, mint magán- és közjogi szabályok gyűjtőfogalmában megkülönbözteti egyrészt a földtulajdonnal társított viszonyban lévő, különben teljesen önálló, tartalmilag bizonyos uratlan dolgok kizárólagos elsajátítására vonatkozó reáljogot, mint tisztán magánjellegű, — másrészt pedig a tartalmának valóságos kigyakorlására vonatkozó vadászati üzemi jogot, mint közjcllegü jogot.4) A magánjogi értelemben vett „vadászati" Jognak az alanya egyedül és kizárólag a földtulajdonos, akinek földtulajdonához ez a „vadászati" jog hozzá van társítva, abba alkatrészként belekapcsolva. Ez a jog alanyától, a mindenkori földtulajdonostól el nem válhat s igy önálló, a földtulajdonának is egyidejű átruházása nélküli átruházása lehetetlen. Az a helyzet tehát, hogy a földtulajdon a „vadászati" jog híjával legyen, — nem fordulhat elő.5) Ettől különbözik a köz (-igazgatási) -jogot, képező vadászati üzemi jog, — a „vadászási" jog. A „vadászati" jog a „vadászási" jogban lesz virtuális joggá. A „vadászati" jog hozzátapad minden talpalatnyi földhöz, még a beépített telken is van „vadászati" jog, nincs azonban „vadászási" jog, melyhez törvényben előirt további feltételek kívántatnak. A „vadászati" jog a földtulajdonnal a legszorosabban kapcsolatos, a „vadászási" jog ellenben a földtulajtól elválasztható s igy lehet az külön is jogügylet tárgya. A „vadászati jog tehát jogi forgalomba csak a földtulajdonával együttesen kerülhet, a „vadászási" jog pedig, mint magánjogi alappal biró közigazgatási jog önmagában is képezheti jogi forgalom tárgyát. Minden váltiozás a földtulajdonban változást, jogi forgalmat idéz elő a, „vadászati" jogban, de nem feltétlenül a „vadászási" jogban is s viszont a „vadászási" jogban bekövetkező forgalom lehet ugyan kapcsolatos a földtulajdonnak s az ahoz tapadó „vadászati" jognak forgalmá val, — de nem szükségképen. A vadász/isi jognak ugyanis közvetlen bázisa már nem a földt.ulfiidon, hanem a ..vadászterület". Ezzel a vadászterülettel kerül a vadászat ügye közigazgatásjogi rendezés alá. A „vadászterület" közigazgatási jogi forgalom. Magánjogi értelemben vett puszta telkeken még nem lehet jogi értelemben vadászni, kell, hogy azok előbb vadászterületi minősítést nyertek legyen, amely minősítést már nem a magánjog, de a közigazgatási jog szabályai adják meg. 3) Id. m. 141—142. 1. 4) Id. m. 156. 1. 6) Id. w. 158. 1,