Miskolci jogászélet, 1927 (3. évfolyam 1-12. szám)

1927 / 1. szám - A képviselőjelölés [1. r.]

b MISKOLCI JOGÁSZÉLET (6) szinüleg csak évek multán vezethet eredményre. A másik ut pedig a vesztegetés. A törvény az ajánlók nagy számával ép a vesztegetést akarta lehetetlenné tenni, de bizonyos esetekre vonatkozólag csak szélesebbkörü lehetőségeket tárt fel. Az ajánlás, azaz az aláírás, négy fal közt és négy szem közt is elintézhető, a vesztegetés tehát nem nagyon bizonyítható és erkölcsileg is kevesebb ellentállásra talál, mintha szavazatot akarna valaki vásárolni. Nem egy példáját tüntette fel annak a legutóbbi választás is, hogy a lelkiismeretlen emberek egész csoportja tartózkodott az aláírástól az utolsó napokig, arra várva, hogy ajánlását a bajbajutott jelöltnek tisztességtelen eszközök ellenében ajánlja fel. 4. A választások titkosságának az elvén a képviselőjelölés általános formája, ugy, amiként az a külföldi választójogi törvényekben is szabályozva van, rést nem üt, mert hiszen a nagyobb szavazókerületekben, ahol többnyire csak a nagy politikai pártok mérkőznek össze, az a 100—(300 választó, akinek az aláírására szükség van, a pártok vezetőembereiből, tehát azokból is kitelik, akik exponált politikai színvallásuknál fogva a választási agitációban is résztvesznek és amúgy is nyíltan hangoztatják színvallásukat. Nálunk is összeegyeztethető volna a jelölés a titkossággal, annál is inkább, mivel titkosan csak a nagyobb választókerületek szavaznak. A jelölés jelenlegi formája azonban, mely mellett ezerszámra gyűjtik az ajánlatokat, a titkos szavazással összeférhetetlen. 5. Kétségtelen továbbá, hogy a képviselőjelölés jelenlegi formája mellett az illetéktelen befolyás, a szabad akaratnyilvánitásban való függőség és a hivatalos pressió sokkal jobban érvényesülhet, mint magánál a választásnál. Sőt néha kikerülhetetlcnné válik. Mert amíg a nyilt szavazásnál is, befolyás vagy pressió esetén a választónak még mindig módjában áll, hogy az utolsó pillanatban passive viselkedjék, betegséget színleljen vagy ne legyen feltalálható, —• az ajánlási ivekkel nap-nap mellett felkereshetik, hivatalos helyiségében is kapacitálhatják és nem marad más választása, mint a behödolás vagy a nyilt szembehelyezkedés. Nem egy példát mutatott az 1925 évi választás is arra, hogy egyes jelöltekre ajánlóik számának csak egy kis töredéke szavazott. 6. Rámutattunk már arra, hogy —. eltekintve az egész kivételes esetektől — a jelölt csak abban az esetben indulhat sikerrel az ajánlási küzdelembe, ha mindjárt az első napokban ajánlásokat gyűjt s e célból már is egy megszervezett apparátus áll rendelkezésére. Ennek az apparátusnak a megfelelő működése azonban vagy a hatósági támogatáson vagy anyagi kérdéseken múlik. Mert az egyes községeket és utcákat úgynevezett „felhajtok" járják sorba az ajánló ivekkel, busás napidíj fejében. Önzetlen ember erre a szerepre kevés akad, de nem is igen akadhat, mert nincs módja arra, hogy idejét megfelelő kereset, nélkül töltse el. A jelölés tehát súlyos pénzkérdés is, amely ott, ahol a nagyobb politikai pártok mérkőznek, még nagyrészben megoldást talál, de sok vidéki kerületben, ahol néha nem a pártokról, hanem a személyekről van szó, a pénz kezébe ad minden hatalmat és a kellő anyagi erő nélkül fellépő jelölt minden próbálkozását illuzórikussá teszi. 7. A legsúlyosabb hibája azonban a képviselő jelöl és jelenlegi törvényes alakjának az, hogy a gyakorlati érvényesülésben demoralizál. Mert az ajánló aláírások tisztességtelen eszközökkel való gyűjtése ép ugy demoralizálja a népet, mint hajdanában a nyilt etetés és itatás. Kockára teszi azonban egészen feleslegesen magának az egész választási eljárásnak a komolyságát is és ezáltal rendíti meg a legerősebben az erkölcsöket, mert lerombolja a hitet és aláássa az ügy érdekében játékbadobott tekintélyeket. Amig a fentiekben azokat a leglényegesebb pontokat kívántuk összefoglalni, amelyek a képviselőjelölés jelenlegi törvényes alakjának a hibáit sorolják fel és a szigorított forma indokait döntik meg, ki kell terjeszkednünk e kritikai megvilágítás során a szigorított jelölés azon általánosan beidegzett és hangoztatott érvérc is, hogy azt az általános választójog, illetve a választói jog nagymértékű kiterjesztése indokolja. Ez azonban és különösen az ajánlók számának erős felemelésére vonatkoztatva, tévedésen alapszik, mert ha a képviselőjelölés legelső intézményszerü szabályozását vesszük alapul s így az 1913. évi XIV. t.-c.-ben megállapított ajánlási számot, azaz 50-et, a választók akkori számát és a jelenlegi választók számát arányosítjuk, ugy arra az eredményre jutunk, hogy az arányszemen megkívánható ajánlási szám a 200-at sem érné el.29) De hogy az általános választójog önmagában, garanciaként a jelölés szigorított formáját vagy az ajánlók nagy számát nem kívánja meg, arra a külföld is példa lehet. Fel volna talán ez ellen hozható az is, hogy ott majdnem mindenütt kizárólag titkos a szavazás és a választás a nagy politikai pártok mérkőzése, nem érvényesülhet tehát vagy nem birna jelentőséggel az ajánlók nagy száma sem. De viszont ép ez a sajátos eltérés, — az t. i. hogy amint már emiitettük is, vidéki kerületekben a választás sokszor, sőt leggyakrabban az egyes személyek iránt megnyilvánuló bizalom kérdése, — teszi indokolttá, hogy a pártharcok keretein kívülálló személy jelölése felesleges nehézségekkel és leküzdhetetlen akadályokkal ne sulyosbittassék. 1 A képviselőjelölés jogi lényege, a levezetett jogfejlődés és a törvényes rendelkezések kritikája kapcsán felsorakoztatott megállapítások alapján és azoknak végeredményeként, azoknak a módosításoknak a megjelölése mutatkozna kívánatosnak, amelyek ezt az intézményt, megszüntetve az általa előhívott anomáliákat, eredeti céljához visszavezethetnék. E tekintetben azonban csak nagy vonásokban érintve a kérdést, elvi szempontból és mindenben csakis a képviselőjelölés eredeti, mondhatnánk tudományos intencióit keresve, az volna helyeselhető, ha 200—300 választónak volna joga ajánlani és az ajánlások érvényessége megfelelő hitelesítéshez volna kötve, azon feltétellel, hogy a két vagy több ajánlásban való részvétel szigorú büntető sanctió alá esik, az ajánlás érvényességét azonban nem érinti.?0) Egy ekképen szabályozott eljárással a jelenlegi rendszer sok hibája volna elkerülhető. Ha azonban a speciális magyar viszonyokat, a kormány által az ajánlók nagyobb száma mellett fesorolt érveket és a választások tapasztalatait is figyelembe veszszük, nagy általánosságban az olasz jelölési forma kecsegtetne a legmegfelelőbb eredménnyel olykép, hogy a jelöléshez a választók legalább 3, de legfeljebb 5, vagy végső esetben legalább 5, de legfeljebb 10%-a, mindenesetre azonban egy számszerűleg is maximált L. a Puky Endre által közölt táblázatos kimutatást a képviselöválasztói jog fejlődésének mozzanatairól. („Választói jog." Miskolci Jogászélet Könyvtára 5. szám. 1925.) E szerint az 19.13! évi XIV. t.-c. alapján az 1918. évi összeírás adatainak megfelelően és Csonka-Magyarországra átszámitva 838.000, az 1918. évi XVII. t.-c. alapján, ugyancsak Csonka-Magyarországra átszámítva, az 1910. népszámlálás szerint 1,250.000, az 1920. népszámlálás szerint 1,500,000, a 2200/922. rendelet alapján pedig, az 1925. évi összeírás adatainak megfelelően, 2,242.000 választó volt. Az 1922. évi nemzetgyűlési képviselőválasztások alkalmával pedig, a 750. sz. ngyi irományhoz csatolt 9-ik melléklet kimutatása szerint, a választók száma 2,382.084. 30) L. ;i 19. sz. jegyzetben Ruppert Rezső javaslatát.