Miskolci jogászélet, 1927 (3. évfolyam 1-12. szám)

1927 / 3-4. szám - Id. Katona Mór 1845-1927 - A csehszlovák állampolgárság és községi illetőség magyar vonatkozásaikban [2. r.]

(35) MISKOLCI JOGÁSZÉLET 7 Hogy ez utóbbi esetben, annak megszerzése más, kötöttebb szabályozást kíván, — ez természetes, de ez a más, ez a kötöttebb szabályozás viszont nem alkalmazható logikusan és helyesen az általánosságban, elfoga-. dott s csupán adminisztratív tartalmú községi illetőségre. XI. Vegyük most már sorra a szóban forgó közigazgatási bírósági ítélet érveit. Az Ítélet idevonatkozó részében igy szól: „A panaszlónak ezen nézetét (már t. i. azon nézetét, hogy ;i törvény 10. § alapján B. községben hallgatólagosan illetőséget szerzett) nem ismerhette el helyesnek a közigazgatási bíróság és épen ellenkezőleg az a felfogása, hogy az 1886. évi XXII. t.-e. 10. §-ban meghatározott feltételek teljesítésével a más községbe átköltöző személy még nem nyert ipso iure illetőségi jogot, hanem hogy ebben az esetben is az uj községnek még azon kifejezett akaratnyilvánítása szükséges, hogy az illető személyt polgárainak illetőségi kötelékébe felveszi. Ehhez a felfogáshoz a legfelsőbb közigazgatási bíróság a következő megfontolások utján jutott: „A magyar községi 1 örvény idézett 10. §-a önmagában olvasva megengedné ugyan azt az értelmezést, hogy ezen szavakat „ezen község kötelékébe tartozónak tekintetik" ugy kell érteni: „Ezen község kötelékébe tartozóvá lesz". Ezen értelmezés azonban ellentétben lenne ugyanazon törvény más rendelkezéseivel. A 12. § 2. bekezdése szerint a községi kötelékbe való felvételről a felvétellel egyidejűleg értesítendő azon község elöljárósága, amelynek kebeléből a felvett kilépett. Ezen nyilvántartási rendelkezés nyilván vonatkozik az uj illetőségszerzés minden esetére, tehát bizonyára a 10. § esetére is. A 13. § szerint rendes községi taggá válik az, aki a községi kötelékbe felvétetett, amit ezen törvényes rendelkezés teljes hangzása, szerint csak ugy lehet érteni, hogy a község rendes tagjává csak az válik, —. eltekintve persze a 6. § értelmébeni derivativ illetőségszerzéstől — aki a község kötelékébe felvétetett. Az idézett törvény 14. § szerint a községek a kötelékbe való felvételért mérsékelt díjfizetést kövelelhetnek az esetben is, ha a felvétel a község kötelékébe a 10. §-ban megállapított módon történt." — „Mindezen intézkedésekből látható, hogy a törvény a 10. § esetében is kívánja az illetőség megszerzéséhez a község kifejezett kijelentését oly irányban, hogy azon személyt, akinél a 10. §-ban meghatározott feltételek fennforognak az illetőséggel biroknak soraiba felveszi. Ennek nem mond ellent az idézett törvény 8. §-a, amely azt mondja, hogy a községi illetőség település által, vagy anélkül is a községi kötelékbe való határozott felvétel által szereztetik meg. A törvény itt nyilván egymás mellé állította az illetőség megszerzésének két módját, vagyis azt, amelyről az idézett törvény 12. §-ában van szó, amikor a félnek egyáltalában nincs joga a községi kötelékbe való felvételhez, s mikor tehát ez a felvétel tisztán a község tetszésétől függ, vájjon akarja, vagy nem akarja az illető személynek az illetőséget megadni, továbbá azokat az eseteket, amelyeket a 10. és 11. § emlit, ahol ugyanis valamely személynek a községben való letelepedése folytán, akár be van ez a 9. § szerint jelentve, akár nem, ezen személynek jogigénye támad arra, hogy őt a község az illetőséggel bíróknak sorába felvegye. Csak ilyen értelemben lehet a 8. §-ban meghatározott rendelkezésekel érteni és nem leltet elismerni azt, hogy ezen törvény szerint egyáltalában lehetséges lenne- valamely községben illetőségi jogot szerezni puszta, kvalifikált letelepedéssel, mert ellenkezőleg az uj községben való illetőség ténylegeJ megállapításához mindig szükséges a köz.vég kifejezel! nyilatkozata, hogy az újonnan odaköltözöttet az illetőséggel biroknak sorába felveszi." — „Hogy az az értelmezés, amelyet a legfelsőbb közigazgatási bíróság a törvény 8. és 10. §-ainak ad, helyes, azt bizonyítja a köszégi illetőség magyar törvényhozásának történeti fejlődése is. Az 1871 rXVIII. t.-c.-be foglalt községi törvény a községi kötelékbe való önkéntes felvétel mellett csak a szabályszerűen letelepedett kérvényezőnek a jelenlegi 11. §-hoz hasonló igényét ismerte, mig az az igény, amely a jelenleg érvényes községi törvény 10. §-nak felelne meg, az 1871. évi törvényben ismeretlen volt. Az itt tárgyalt 10. §-ban foglalt rendelkezéssel azonos hangzású rendelkezés legelőször az 1876. évi V. t.-c.-be foglalt községi törvényben jelenik meg és pedig a 6. §-ban. Amellett azonban, hogy ez a törvény a községi illetőségszerzésnek ezt az uj módját bevezette, a 9. §-ban egészen praegnánsan kimondotta, hogy községi taggá a kérvényező „a felvétel által" válik. Ha tehát a vitás törvényes rendelkezés szóról szóra átvétetett az 1886. évi községi törvénybe, nem lehet annak más értelmezést adni, mint amilyennel bírt már abban a törvén yben, amelyben keletkezett. ' „Mindezen megfontolásokból világosan kiderül, hogy az 1886. évi XXII. t.-e. 10. §-a esetében nem lehet a.z illetőség automatikus megszerzéséről beszélni mert épen ellenkezőleg, ahhoz, hogy a.z újonnan letelepedő polgár az uj községben tényleg illetőségi jogot nyerjen, feltétlenül szükséges a község akaratának oly kinyilvánítása, hogy azt a szeímiélyt, atkáméi a községi törvény 10. §-ában meghatározott kellékek fennforognak, a község kötetékébe felveszi." „A községinek elbbcn a kifejezett felvételében neim lehet azonban a községnek pusztán olyan deklaratorius kijelentését látni, hogy a kérvényező a törvény 10. §-ban meghatározott feltételek teljesítésével megszerezte az illetőséget az uj községiben, hanem azt olyan konstitutív aktusnak kell tekinten, mellyel a kérvényező az uj községbe való illetőségének jogviszonya megállapították.''20) Ha ezt az Ítéleteit közelebbről szemügyre vesszük, ugy elsősorban azt állapíthat juk meg, hogy a bíróság' a 10. §-nak csak olyan értelmezését és nem értelmét hajlandó eoncedálni, mely a hallgatólagos illetőségszerzés mellett, szól. Kétségtelen pedig, hogy ha ezt a szakaszt bárki érdektelen, kinek a megfelelő jogi előképzettsége imiég/valni, elolvassa, abból ahallgatólagos illetőségiszerzés lehetőségét nemcsak értelmezni, hanem kizárólag ilyképem érteni fogja. Az értelmezés ugyanis más értelmet is enged, az értelem azonban csak egyféle jelentést. S a. bíróságnak nieuii is a szakasz fogalmazása teszi lehetetlenné azt, hogy azt a hallgatólagos illetőségszerzés lehetősége mellett szóló jelentésben elfogadja, hanem aironák egyéb törvényhelyeikkel való egybevetéséből' kitűnő ellenkező értelmezési lehetősége. A posiitivu'm, tehát, amit a közigazgatási bíróság micígállatpit, az, hogy .a szakasz maga megengedi a hallgatólagos értelmet, a negatívum pedig, mely ezt meg nem engedi, más törvényhelyekre vonatkozik és pedig mint olyanokra, amelyek logikus egybevetésben nem tűrik mieg a 10. §-nak ilyen értelmezését s szükségképen igénylik a 10. §-nak épen ellenkező értelmezését avégből, hogy az a többi törvényhelyekkel összhangzásba kerüljön. Sajnálatosan épen a 10. §-nak kellett ezen összhang érdekében d'etferálnia, melynek eredményeképen Dr. Flórián Károly és dr. Osváth Gyula: Csehszlovák állampolgárság és községi illetőség cimü joganyaggyüjteményt 44—46. 1,