Miskolci jogászélet, 1927 (3. évfolyam 1-12. szám)

1927 / 3-4. szám - Id. Katona Mór 1845-1927 - A csehszlovák állampolgárság és községi illetőség magyar vonatkozásaikban [2. r.]

3 MISKOLCI JOGÁSZÉLET (36) a törvény szellemén felépült negyvenéves következetes joggyakorlat minősíttetett a törvény értelmével ellentétesnek. A 10. §-'bó] magábiól a közigazgatási bíróság szerint is tmegállapitiható hallgatdliagois ületősiégszeraés lehetőségié ellen szól inbidenekeilőtt — a közigazgatási bíróság szerint a törvény 12. §. 2. belkezdésóben, a 13. és 14. § § -báli előforduló felvétel kifejezésnek külön féle fordulatokban való használata. Ami a 12. §, 2. bekezdésében használt ezen kifejezés.!, illletiő, erről az a véleménye, hogy az elhagyott illetőségi község, amiül értesít emlőnek jele/telik a felvételről a felvétellel egyidejűleg, ezt, mint nyilvántartási /rendelkezést teljesitendőnek tartja az nj illctőségszerzés míinden esetében, — tehát a 10. §. esetéiben is. Megjegyzésünk erre a gondolatfüzésre az, hogy nálunk az illetőíséggel birok nyilvántartása sehol niem eszközöltetett. Vezettek ugyan helyenként ínyilvántartásdkat a kiadott illetőségi bizmiyitványuikról a jórend érdekében, de a községben illetőséggiel birokról sehol s ha megtörtént valahol egy kifejezett felvétel s erről a jegyző az elhagyott község jegyzőjét netalán ért esitette, ügy az értesített jegyző az értesítést vagy egyszerűen elirattározta, vagy felfektetett <egy uj nyilvántartást, amit azután előbb-utóbb, mint feleslegesei megint esak kiselejtezett. Abból azonban, hogy egy türvényrendelkezés, mely az értesítésre vonatkozik — végre ivem hajtatott, nem akarunk érvet kovácsolni az erre hivatkozással szemben, de viszomt meg kell állapitanunk, hogy ott, alhol van az illetőség-szerzésnek több módja, — amit maga a közigazgatási bíróság is koneedál a szakasz önálló érteüimiezésének elfogadása melett — ott a módozatok valairnelyikénéíl előirt teendőt logikusan nem lőhet a másiknál is teljesitendőnek tekinteni, nem különösen a konkrét esetben, ahol a hallgatólagos illetőségszerzésnél az iflletőségszerző feltételek teljesülvén, erről a község nem vehet tudomást hiszen a település bejelentésére való kötelezettség nincsen, mely nyilvántartásba foglalva, mutatná mindenkinél a négy évi határidő lepergése t, amely azután kapcsolatosan az utólag is megállapítható adózás tényével adná meg az uj illetőséget s vonhatná maga után az értesitésadás lehetőségét. Hogy lehessen aszódban értesítést adni, ha az értésül adandó személyi státuslbeli állapotváltozás megállapítására tételes jogi alapon leíh etíö'iség nincs. A legkevesebb, amit elvárhatunk bárkitől, aki törvényeinkkel dolgozik, hogy azok értelmezésénél vegye méltányló figyelembe azt a tényleges gyakorlatot, melynek figyelembevételével a vonatkozó jogszabályaink készültek, azt az alapot, melyet az élet a jogszabály és gyakorlat — imár kiformált s amire az ujabb jogszalbály szabva lett. Nem lehet tényeket, valóságot figyelmen krvül hagyni, nem lehet eltekinteni attól, — ha az illetőnek valamii okból nem is kouiveniál, hogy nálunk a hallgatólagos illetőségszerzés de facto volt, volt pedig tételes jogi alapon az 1876 :V. t.-c. óta s hogy a származékos törvény (1886:XX1I. t.-c) már ennek tudatában intézkedik és használ terminus technikusokat. Ha tehát a felvételről rendeli értesíteni az elhagyott községet, hát rendeli a viszonyok ismeretében csak azon esetekben, amidőn az értesítés alapfeltétele, a tudomásszerzés lehetősége is meg van s nem gondol értesítésre olyan estekben, hol annak alapfeltétele, a tudomásszerzés — hiányzik. A törvény 13. §-a szerinti azon kitételnek, mely szerint : „Aki a községi kötelékbe felvétetett, rendes községi taggá válik .-. .", azon értelmet tulajdonit ja, hogy a község rendes tagjává csak az válik, aki a község kötelékébe felvétetett. De a megállapít ásnak, hogy valóban csak azok válnak a község tagjaivá, akik a község kötelékébe felvétettek, maga adja meg a halálos döfést abban, hogy „eltekintve persze a 6. § értelmébeni deritativ illetőségszerzéstől". Hát mégis van kivétel ! — Lehet hát és van is olyan rendes tagja a községnek, — a közigazgatási bíróság önmegállapit&sa szerint is — aki nem felvétel utján került a község kötelékébe. íla lehet ilyen is rendes tag, miért ne lehetne rendes tagja a községnek az, aki a közigazgatási bíróság által önálló értelmezés szerint elfogadhatóság hallgatólagosan, tehát szintén nem felvétel utján szerezte meg a maga illetőségét? Ha van hallgatólagos illetőségszerzés — aminthogy a tények és valóság szerint van, — nincs semmi akadálya annak, hogy ne tekintsük rendes tagnak azt, aki ugyan nem felvétel által szerezte meg a községi illetőséget, de hallgatólagosan. — Mert abban már igazán nincs különbség, hogy valaki családjogi kapcsolatból, vagy jogszerző hatással felruházott egyéb tényekből deriválja a maga illetőségét, ellenben a közös vonás megvan, az t. L, hogy egyik sem felvétel által szerezte azt. Ami végül a 14. § szerinti támpontot illeti, ez lehetne az egyedüli felhasználható támpont a hallgatólagos illetőségszerzés ellenében, ha megállapithátolág minden egyéb, az összes tételes rendelkezések s idevágó törvényi indokolások napnál világosabban nem szólnának mellette, s azok az itt, a 10. § szerinti illetőségnek felvételként való titulálását nem degradálnák egyszerű kifejezésbei i elvetésnek. Nyugodtan minősíthetjük annak, mert bírálatunk alapja mindenekelőtt a törvény szelleme, mely nem hajolhat meg az azt helytelenül kifejezésre juttató betűk, illetve szavak előtt. Ézéik volmának a csehszlovák közigazgatási bíróság alaipérvei a hallgatőlaigos illetőség-szerzéssel szembein. A továíbbi érvelés követőleg csupán arra, szolgál, hogy az ezen magyarázattal való egybevetésben ellentétesnek mutatkozó t örvényehely eke I azzal egybehangzóknak tüntesse fel. — A törvény 8. §-áról van itt szó. Nem állíthatjuk, hogy a. közigazgatási bíróság szerinti idevonatkozó bifurkátióra a törvényszöveg nieim nyújt lehetőséget, bogiy tehát a település általi ilketőséigszerzés alatt a törvény 10. és 11. §. szerinti, az anél'kíüd'i illetőségiszerzés alatt pedig a 12. §. szerinti illetőségszerzés volna 'értendő, mely esetek mindenikéhez azutáni a község részéről határozott felvétel külön aktusa: is szükségeltetnék. Nyomatékkal hamgisulyoizzuk azonban, hogy csak a lehetőségét ismerjük el ezen értelmezésnek, a helyességét,, azt tehát, hogy 'önnek a lehetőségen kivül elfogadható alapja is volna, — már nem. Rhhez ugyanis mindenekelőtt az szükségeltetnék, hagy a törvény minden 'egyéb részében és történeti előzményeiben is ellene mondjon a hallgatólagos illetősigszeírzés megengedettségének. Nem bocsátkozunk ismétlésekbe, esak utalunk e helyen is a helyes törvényértelmezés kellékeiről és feltételeiről általunk előbb mondottakra., arra, hogy nieim lehet és nem szabad figyelmen kivül hagyni azt, hogy amit a törvényhozó a maga intézkedésiéiben értékesnek tart, amit megállapithatóllag intenciószerüleg intézmé-