Miskolci jogászélet, 1927 (3. évfolyam 1-12. szám)

1927 / 3-4. szám - Id. Katona Mór 1845-1927 - A csehszlovák állampolgárság és községi illetőség magyar vonatkozásaikban [2. r.]

b ..IÉ IH-.JII MISKOLCI JOGÁSZÉLET 1(34) lagos illet őségszerzésrc vonatkozó törvényrendelkezések még annak idején ily értelmű magyarázatot nyertek s a gyakorlati életben igy fogantak meg, többé már nem magyarázatnak minősülnek, hanem szokásjogi szabálynak. Hibáztatnunk kell azonban a csehszlovák közigazgatási bíróságot abban, is, hogy amidőn ily nagy horderejű kérdésben döntött, midőn a tételes szabályokat értelmező szokásjogi szabályokkal szemben foglalt merészen állást a maga törvénymagyarázatával, hogy ugyanekkor az egész kérdéskomplexumot nem ölelte fel, hogy nem hatolt a kérdéses speciális jogintézmény szellemébe, hogy nem felejtette ki az alapelveket, azok összefüggését es következéseit, ami legalább a mnnka, a döntés alaposságát, tudományosságát lett volna hivatva igazolni, az incidentálisnak mutatkozó jelenlegi döntéssel szemben. Több helyen mutattunk rá arra, hogy a csehszlovák közigazgatási bíróság a maga magyarázatában előszeretettel veszi igénybe segédeszközül a grammatikát a törvényhely valódi jelentésének megállapítása céljából, holott kétségtelen az, hogy a törvényhozó akkor még kellően nem tisztult fogalmakkal operált, ami azután a terminus technikusokban való zűrzavart idézte 'elő, mely esetben azután csak a légis ratio lehet a biztos vezetö. De nem találjuk a magyarázatban a doktrína szabályainak az érvényesülését sem. Nem a többek között annak az elvnek az érvényesülését, hogy a kétes jelentésű szavaknak azon jelentés tulajdonítandó, mely enyhébbé, méltányosabbá teszi a jogszabályt (hallgatólagos, — kifejezett feltétel), hogy világos, de a törvény szellemével ellenkező értelmű szavaik, vagy mondatszerkezet esetében (14. §) nem a szószerinti értelem veendő, hanem az, amely helyesen fejezi ki azon jogeszmét, melyet a törvényhozó kifejezni akart és nem tudott. Lukács György23) a csehszlovák közigazgatási bíróság szóban forgó törvénymagyarázatát értelemszerűnek mondja szembe állítva ezt a grammatikaival. Magunk részéről ezt a felfogást nem osztjuk s nem tartjuk a magyarázatot értelemszerűnek, hanem épen az argumentáció súlypontját tekintve grammatikainak, de természetesen olyan grammatikainak, mely a szószerinti értelem kihozásánál pontról pontra kimutathatólag rabulistikára vetemedik. Elméleti iróink közül Jászi Viktort24) idézhetjük elsősorban, !ki idevonatkozókig adott tudományos törvénymagyarázatában a legélesebben domborítja ki a törvény 10. § alapján való illetőségszerzésnek hallgatólagos minőségét azzal, hogy az érdekelt fél ellenténykedésének egyenes szükségességére utal azzal a különben bekövetkezendő joghatással szemben, hogy előző illetőségét különben elveszti s a települt községben, — melynek közterheihez hozzájárul s települése ellen a község a törvényszerinti határidőben és okok miatt kifogással nem él, — azt négy év multán megszerzi, ami adódó körülmények között, mint nem szánAz 1884. évi szeptember hó 25-re hirdetett országgyűlés nyomtatványai. — Képviselőház. — Irományok. — X. — •''.44. Idézve dr. Flórián Károly ós dr. üsváth Gyula i<l. ni. 36, 1. ") Ezen s a továbbiakban felhívott elvi jelentőségű határozatokat 1. A m. kir. közig, biróság általános közigazgatási osztályának döntvényei és elvi jelentőségű határozatai c. szakfolyóiratban. 23) Hontalanság a Felvidéken. Magyar Közigazgatás című szaklap 1025. évfolyam, 11. számban. •'4) Id. m. 283. 1. dékolt statusváltozás, kellemetlen is lehet arra nézve, aki máshol birt illetőségét valami okból (patriotizmus) fenn akarja tartani. Erre ugyanis az előző község is b vatkozhatik s ezen, mint akaratlanul bekövetkezett stalusváltozáson, legkönnyebben a törvény 8. §-a, szerinti település nélkül kért — illetőség elnyerésével lehet leggyorsabban segíteni, mert máskülönben vissza kell oda. települnie s legalább két évig helyben laknia és adóznia, hogy azt meg nem tagadhatólag kérelmezhesse. Hogy hallgatagon visszaszerezze, éhez még tölti) idő, legalább négy év szükségeltetnék. Idézhetjük Márffy Edét,'2r') ki a 10. § szerinti illetőségszerzésről szólván igy folytatja: „Ezt nevezzük a községi illetőség hallgatólagos megszerzésének. Ettől különbözik a községi kötelékbe való kifejezett felvétel " s szól a törvény 1.1. §-áról. Tomesányi Mórié pedig szólván a törvény 10. és 11. §-a szerinti illetőségszerzési módokról, igy folytatja: ,,A négy évnek itten az a jelentősége van, hogy ha a honpolgár az uj községijen négy évig megszakítás nélkül lakik s a, községi terhekhez — ha nem is állandóan — hozzájárul s ha a község ezen idő alatt ellene a szóban lévő három okból kifogást nem tesz, ugy az illető települő a községben az illetőségét megszerzi s előbbi községi illetőségét 'elveszti, kivéve, ha abban a községben, melyből átköltözött, a Községi terhekhez továbbra is hozzájárult, vagy ilyen hozzájárulás nélkül is, ha régi községi illetőségét e község beleegyezésével fenntartani kívánja."~") Vehetjük azonban sorra az összes közigazgatási jogi tankönyveket, azok mindenikéből az illetőségnek a törvény 10. § szerinti megszerzéséről, mint hallgatólagos szerzési módról fogunk olvasni a 11. és 12. §-ok szerinti kifejezettel szemben. Ehelyütt emlékezhetünk meg helyesen magának az illetőségi jognalk közigazgatástaui felfogásáról, mi tekintetben irányadónak szolgálhat Cpncha Győző fejtegetése, ki az illetőséget az egyesnek a községhez való oly tartozásában állapítja meg, melynél fogva az illető abból közigazgatásilag el nem távolitható s szegénység esetén a község által segélyezendő s az ily értelemben felfogott és lényegi tartalommal megállapított községi illetőségről, — mely tehát teljesen fedi a magyar községi illetőség általunk már kifejtett lényegét — állapítja meg a továbbiakban, hogy annak a község akarata ellenére is — tehát hallgatagon — megszerezhetőnek kell lennie, ha a. szabad költözködés elve emellett elfogadtatik.27) Elvont, az intézmény természetéből önként folyó következmények megállapításával van ehelyütt dolgunk, melyeik helyet kell hogy találjanak mindott, hol az illetőség intézménye ilyen értelemben és tart álammal állíttatik be az állam közigazgatási jogrendszerébe s nem töltetik az meg közjogi, alkotmányjogi tartalommal. Az osztrák s az ennek pendántját képező' horvát s az ujabb! csehszlovák községi illetőség azonban oly initézményképen van szabályozva, mely nemcsak adminis.ztrativ célokat szolgál, — mint a magyar községi illetőség — hanem közjogi tartalommal telített fogalom, amely oly jogok alapfeltételét is képezi, amelyek rendesen az állampolgársághoz szoktak fűzve lenni.28) M) Id. m. 304. 1. *) Id. m. 309. ]. 27) Concha Győző: Politika II. kötet 283—287. 1. ») Dr. Ferenczy Árpád: A honosság, illetőség és lakóhely jelentősége a nemzetközi magánjogban, Budapest, 1909, 68—(59 l.